Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

11.rész

Vladimir pov.
Kimentek, én pedig azt hiszem magamba roskadtam.
Másnap haza engedtek és Mark apának is elmondta, hogy mi történt. Jól lehordta érte a fejemet és szobafogságra ítélt, de nem bántam. Nagyot sóhajtva ültem a szobám erkélyén és olvastam egy nyálas szerelmi regényt. Apa dolgozik és Mark pedig ma még bent maradt a kórházban, mert a varratait nézik meg. Semmi kedvem nem volt elhagyni a házat. Annyira rosszul voltam és az életkedvem a padlón volt. Viszont a katasztrófa csak ez után jött. Egy héttel azután, hogy haza értem rosszul lettem. Apa aggódott, hátha a szívemmel van valami, de ez nem stimmelt. Valaki más jelenlétét éreztem, ha egyedül voltam és éhes lettem minden órában.
- Na jó ez nem mehet így tovább! - vette el Mark a hagymás chipszet és pisztáciás fagyit - Most szépen bemegyünk a kórházba!
- De nem akarok! - vettem vissza a fagyit.
- Nem abba a kórházba amelyikben Mr. Seggfej van! - mondta és elrángatott. Bevitt egy rendelőbe, ahol megvizsgáltak.
- A szívével van valami?
- Nem! Ez valami más! - mondta a doktornő. - Ez... Egy magzat. - mondta mire mind döbbenten bámultunk rá.
- Tessék? - kérdeztem nagyokat pislogva - Ez hogy lehet?
- Egyszerűen. Szexel. - mondta a doktornő unottan.
- De ez... Jézusom ez... - Mark alig jutott szóhoz. Én se voltam másképp. Terhes vagyok... Istenem, terhes vagyok. Szemeim könnyesek lettek és hasamra simítottam. El sem hiszem... De várjunk, akkor ez azt jelenti... Hogy Igor az apja.
- O-ohhh... - néztem szemem sarkából tesómra, akin látszott hogy neki is végig ért a gondolat meneten.
- Ha eddig nem öltem meg, akkor most fogom azt a seggfejet! - morogta.
- Mark légyszi!!! - üvöltöttem. - Most nem ez s fontos! - mondtam idegesen.
- Oké, oké! Ne idegeskedj! - mondta. A doktornő csak felírt valamit és figyelt minket. Tapasztalt lehet.
- Kitalálom! Az apa nem férj!
- Rosszabb! Hosszú sztori. - mondta Mark.
- Épp ebédelni megyek. Meghívom magukat ha elmesélik. Úgyis unatkoznék egyedül. - mondta monoton hangon. Ekkor hasam megkordult, jelezve hogy nem rossz ötlet.
- Rendben. - bólintottam sóhajtva.
Elvitt minket egy közeli bisztróba ahol aztán sült krumplik közt elmeséltem neki mindent. Furcsállta, de azért azonnal megértette a szituációt.
- Izgalmas kis kaland.
- Ez kész rémálom. Szólnunk kell Igornak.
- Nem! - kiáltottam mire az étteremben mindenki rám nézett. - Nem akarom, hogy tudja!
- Vladimir, muszáj szólnunk neki! Ő az apja a kicsinek, ezért vállalnia kell a felelősséget! - fogott kezemre Mark - Apának ezt el sem merem mondani, szegény még jobban ki fog akadni...
- Nem! Nem akarom, hogy tudja! Ha megtudja akkor elkötelezné magát! Kérlek! - könyörögtem. Mark hangosan felsóhajtott.
- Egyezzünk meg abban, hogy Thomas kipuhatolja mi van vele és addig nem mondjuk el neki, amíg egyenesen a képünkbe nem mondja az álláspontját. Rendben? - kérdezte nyugodton.
- De addig is amíg el nem jön az idő, az anyuka fejezze be az evést.
Így történt, ahogy Mark mondta, de sajnos mint kiderült Igor elköltözött. Se szó, se beszéd, meglógott. Akkor úgy döntöttem, hogy nem tartom meg a kicsit és mindent kitálaltam apának. Viszont mindenki meglepetésére ő beszélt le erről. Megajándékozott a természet és ezt nem dobhatom el. Támogatott és még ő adott tanácsokat, hogy mik jók a babának. Nagyon jól esett a törődése és az hogy nem hagyott magamra.
Thomast rosszul érintette, hogy kollégája és egyben barátja így lelépett. Mark volt az, aki támogatta őt és elkezdtek a járni. Szép pár voltak és ők is segítettek nekem a kicsivel. Mind összetartottunk. Befejeztem az iskolát és leérettségiztem. Az egyetemet online végeztem el. Kilenc hónapig csak ők voltak itt nekem. Igor pedig eltűnt. Mark eközben sikeresen elérte azt, hogy bizonytalanul de járt. Boldogan sírt örömében és apa sem volt másképpen.
Még támaszkodik, de jár. Nem a székben ül és ez mindannyiunk számára csoda. Én pedig erre rá két napra életet adtam életem fényének. Egy egészséges kisfiúnak. Lukanak neveztem el és megfogadtam, hogy megvédem a világon mindentől. Fekete haja emlékeztet édes apjára, míg szép szemeit tőlem örökölte. Thomas nem győzi őt kézbe venni, mert szinte majd elolvadt a picitől. Apáról nem is beszélve, akit a pici különösen imád.
Én bejárhattam az egyetemre, hisz apa szó nélkül vállalta, hogy vigyáz a kicsire. Majd miután elvégeztem a zene sulit elkezdtem dalokat írni. Thomas és Mark betartották az egymásnak tett ígéretüket és lementek a tengerpartra, ahol egy romantikus séta alatt, Thomas megkérte Mark kezét. Tesóm boldogan mondott igent neki és a továbbiakban izgatottan kért fel a szervezésre. Apa is boldogan adta áldását rájuk, de azért rendesen befenyítette Thomast.
Az esküvő gyönyörű volt. A kis Lucast tették meg gyűrű hordozóvá. Én pedig adtam rá egy kis rugdalózót, amin egy öltöny mintája volt. Drága kincsem hozta a formáját és mosolyogva próbálta elvenni a gyűrűs párnát, ami a kezemben tartottam. A kis rosszcsont még bele is gagyogott párszor a ceremóniába, amin az ifjú pár jót mulatott. Apa meghatottan és büszkén nézett ránk.
Eltelt egy év, aztán még egy és még egy. A dalaim nagy sikert arattak és énekeltem is. Hamarosan híres énekes és dalszerző lettem Heart néven. Az igazi nevemet senki sem tudja, ez a kisfiam érdeke.
Igorról azóta se hallottunk, de nem is érdekelt. Minden időmet és gondolatomat a családomnak szenteltem. Markék sokat foglalkoznak Lukaval és segítettek nekem. Közben sok dalt írtam és három lemezkiadóm is volt. Nem szerettem az élő fellépéseket, de ilyenkor vagy kimaszkíroztak, vagy maszkot vettem fel. Luka holnap lesz három éves így írtam neki egy dalt. "Happy Birthday."
- Meg van a torta? - kérdezte Mark Thomast, aki éppen három dobozzal egyensúlyozott.
- Viszem. - válaszolta koncentrálva - A díszekkel mi van?
- Nem nálad vannak?
- A kicsikém napja tökéletes kell, hogy legyen és nem tökéletes, eljönnek a barátai es... - járkáltam fel - alá mivel fél óra késésben voltunk.
- Nyugalom! - kuncogott apa kezében pedig ott volt gyermekem, aki most álmosan pillantott körbe - A díszek fent vannak az emeleten, mert tegnap nem tudtuk hova tegyük és én felvittem inkább.
- Köszi apa. - léptem hozzá és adtam picikémnek egy puszit.
- Remélem az ajándékunk időbe meg jön. - mondta Mark szarkasztikusan. Thomas elszólásából tudom, hogy valami nagy meglepetéssel készülnek.
- Mami..  - motyogta almosan a kis drágám mire átvettem.
- Hogy vagy, csillagom?
- Dínókkal álmodtam. Lovagoltam rajta. - mondta a nyakamba bújva. Kuncogva adtam neki egy puszit.
- Biztos nagyon jó volt. - simogattam pufi kis arcát.
- Igen... - motyogta.
- Éhes vagy? Van finom kakaó. - mondom mire álmosan bólintott.
- Hali! - jött le Mark és mikor Lukat meglátta lehajolt hozzá, hogy megpuszilja.
- Jó reggelt, halacska! Hogy vagyunk ma? Nagy, három evés fiú lettél.
Luka álmosan nézett tesómra és felé kezdett nyújtózkodni.
- Mark bácsi! - mosolygott rá boldogan.
- Gyere ide te kis cukker! - vette át gügyögve. Elvitte reggelizni én pedig csak néztem utánuk.
- Tegnap kérdezősködött. - jelent meg mögöttem Thomas.
- Miről?
- Az apukájáról. Megkérdezte, hogy neki miért nincs. Egyre jobban hasonlít rá.
- Tudom... - sóhajtottam gondterhelten.
- Nem gondolod, hogy lassan itt az ideje elmondani neki a dolgokat? - kérdezte - Luka nem buta és korához képest nagyon okos. Előbb-utóbb úgyis rájönne a dolgokra.
- Tudom, de annyira meg akarom kímélni ettől. Őt is és önző módon magamat is. A mai nap róla szól! Törődjünk ezzel. - mondtam és megindultam a konyhába.
- Nézd mami kaptam palacsintát! - mutatott a tányérra ami előtte volt és maszatos arcára. 5 percre hagytam őket magukra és már maszatos a pofija. Kuncogva mosdattam meg a kis fejét és hagytam, hogy egyen tovább.
- Holnap kaphatok uzsira lekváros szendvicset?
- Persze!
- Tényleg! Holnap lesz a "Mi leszek ha nagy leszek?" nap az oviban. - mondta apa.
- Azt hittem az csak jövő héten lesz. - gondolkodtam el - Mindened meg van holnapra kicsim?
- Igen!
- És el is árulod nekünk, hogy mi leszel, ha felnősz törpe? - borzolt hajába Thomas.
- Majd ha holnap haza jöttem megmondom. Jönnek rendőrbácsik, tűzoltó bácsik, mentőautók és lesznek előadások is.
- Na az szuperül hangzik! - mosolygott Thomas.
- Orvos bácsik is mennek, ha jól sejtem. - mondta Mark sejtelmesen, amit furcsáltam.
- Milyenek?
- Azt nem írják! Ez egy ovis rendezvény! Csak terelik őket a jövő felé! - mondta apa. Igaza volt. Nem szabad minden orvossal kapcsolatos dologban Igort keresnem.
Miután mindenki végzett a reggelivel elmentünk a közeli parkba játszani vinni Lukat. Kisfiam egyből megrohamozta a csúszdát és nem is akart tőle elszakadni. Csak tudnám miért az a kedvence. Baba kora óta azt imádja. Mindig azt játsza, hogy megmássza a himaláját mint egy jeti aztán lecsúszik róla. Boldogan mosolyog és nevet, amikor lecsúszik rajta. Ilyenkor szívem mindig megtelik boldogsággal.
Aztán mikor ebedre haza értünk mindenki felbukkant ajándékokkal és tortával miközben elénekeltük a boldog szülinapot. Annyira édes volt. Mark és Thomas mosolyogva tettek le elé a dobozt és mikor a kisfiam kinyitotta egy nagy, fekete - barna szőrcsomó ugrott rá. Egy nemét juhász kiskutya. Nevetve néztük ahogy csillogó szemekkel és mosolyogva ölelgeti a kis blökit.
- Ugye megtarthatom mami?! - kérdezte izgatottan.
- Nem is tudom kicsim, egy kutyus nagy felelősséggel jár. - tettettem gondolkodást.
- Ne mar! Tudományos tény, hogy a kutya jó dolog. - mondta Mark. Négyen egy ellen, mi? Beadtam a derekamat.
- Jó.
- Szeretlek mami! - ölelte meg boldogan lábamat, majd a kis barátaival vidáman elfutott játszani a kiskutyával. Nagyot sóhajtva néztem Thomasékra.
- Tudhattam volna, hogy a nagy meglepetés egy kiskutyát fog takarni.
- Hát nem ig- Au! - kezdett volna szabadkozni a barna bőrű, de Mark oldalba bökte.
Másnap alig bírtuk kivakarni az ágyból. A reggeli gabonapehelynél azonban magához tért és eszébe jutott a nagy rendezvény. Onnantól kezdve pedig le sem lehetett őt lőni, annyira izgatott lett. Apa vitte őt el én pedig mentem dolgozni.