Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

24.rész

Vladimir pov.
Határozott léptekkel igyekeztem a tőlem nem messze álló férfihoz, aki mosolyogva várt.
- Szia! - bazsajgott.
- Szia George! Nézd, beszelnünk kell!
- Mi van az ujjadon?
- Pont az aminek látszik! - válaszoltam határozottan - Igor és én eljegyeztük egymást!
- Hogy mi?
- Jól hallottad! Ennek véget vetünk most! Eddig azt hittem, hogy te egy kedves ember vagy. De kiderült, hogy tévedtem! - néztem rá mérgesen - Ha még egyszer megtudom, hogy a családomat fenyegeted vagy bármi olyat teszel, ami őket érinti nem állok jót magamért.
- Vladimir, hat nem érted? Szerelmes vagyok beléd!
- George! Ha a tied a kicsi, megengedem, hogy látogasd, de én mindig is Igorba voltam szerelmes!
- Abba félkegyelműbe?! - ordította - Mi lesz, ha megint magadra fog hagyni?! Hah?!
- Ilyen soha nem fog elő fordulni, mert a papa nem fog elmenni! Soha! - hallottuk meg Luka hangját.
- Sajnálom, George. Ő az igazi, mindig ő volt. - motyogtam.
- Ezt még megbánjátok! - morogta és kislányának kezére fogott, majd elmentek.
- Mami! - bújt hozzám kisfiam.
- Semmi baj, édesem! Menjünk haza! - mondtam és Igorhoz szaladtam.
- Minden rendben? - ölelte át derekamat és így mentünk az autóig.
- Fogjuk rá...
- Luka? Bekötöd magad? - fordult az ülésben ülő kicsihez. Bólintott és Igor kicsit arrébb húzott.
- Mit mondott?
- Azt, hogy meg fogjuk bánni.
- Megölöm! - morogta és védelmezően derekamat fogta - Nekem téged ne fenyegessen!
- Csak menjünk most haza, jó? Fáradt vagyok. - kérleltem. Teljesítette, amit kertem, de elmondott mindent Thomasnak és az apámnak.
Sógorom feje vörös volt a feje és idegesen fogta a bögréjét. Apa pedig rezzenéstelen arccal nézett minket.
- Hol is lakik ez a fiatal ember? - kérdezte higgadtan, amitől a hideg kirázott.
Igor elmondott neki mindent. Thomasnak is elmondta, hogy Markot is megfenyegette.
- Igor? El tudnál vinni? - kérdezte apa. - Ti maradjatok itt! - mosolygott rám és Lukara.
- Apa, kérlek! - fogtam meg kezét aggódva - Nem kell a felhajtás!
- De kell, mert a családomat fenyegeti!
- De én...
- Maradj itthon! Rendben?
- Jó. - adtam meg magam.

Igor pov.
Mind a hárman kocsiba ültünk és megindultunk.
- Mit akarsz csinálni, John? - kérdezte Thomas.
- Megmutatni annak a pondrónak, hogy kik is a Rootsok. Azt hiszi ártatlan kis vénember vagyok, hat... Ez a kis vénember hat évig volt kommandós és Irakban szolgált.
- Mi van?! - kérdeztem rá nézve kitágult szemekkel, de ahogy láttam barátom is lefagyott, mert satu fékezve állt meg George házánál. Mint egy végszóra - Most tréfál, ugye...?
- Úgy nézek ki?
- John....
- Nyugi nem nyírom ki, de apa vagyok. Nyilván megérti.
- Meg. - bólintottam és egyből a megszeppent arcú Luka jutott eszembe - Igaza van! Meg kell védenünk a családunkat!
- Ez a beszed, na gyertek! - szállt ki. Kisse félve mentünk utána. Lily nyitott ajtót.
- Helló!
- Szia, tündér! Apukád itthon van? - kérdezte John.
- Igen, a dolgozó szobájában van! - válaszolta készségesen - Miért keresik?
- Csak beszelni akarunk vele. Én Luka nagypapája vagyok, ő pedig Thomas bácsikája és az apukája, Igor.
- Oh, apa! - szaladt be a kicsi.
- Mi az kicsim? - kérdezte fáradtan George, majd mikor meglátott minket mérgesen nézett minket - Maguk mit keresnek itt?!
- Beszélgessünk. - roppantotta össze a kezét John. George kiküldte Lilyt.
- Maga ki? - méregette jövendőbeli apósomat.
- Az akinek a fiait fenyegeted! - lépett hozzá közelebb kimérten.
- Aha, John. A fia az én gyerekemet is hordhatja a méhében! Ez a rohadék pedig el akarja venni tőlem!
- A fiam viszont ebbe a rohadékba szerelmes! Ezt tiszteletben kell tartanod!
Zavart, hogy úgy beszéltek rólam mintha itt sem lennék. De ebben a helyzetben nem tudtam ezzel foglalkozni.
- Hogy tudnám, hogy ha ezek össze akarnak házasodni?! - üvöltötte mérgesen.
- A fiam döntése volt, hogy igent mond. Az se biztos, hogy a tiéd a kicsi! Viszont itt a lányod! Igazan tanulhatnál egy kis felelősséget! - mondta Georgenak mire a férfi mérgesen neki akart rontani. Mindannyiunk meglepetésére azonban az apósunk megragadta és a karját hatra feszítve az asztalhoz nyomta. Thomassal nagyokat pislogva néztünk, mint a szatyorban és asszem az állunk a pincében landolt.
- Eresszen el! - ficánkolt.
- Apa! - sikította a kislány és sírva rohant felénk - Hagyja békén az apukámat! Nem csinált semmi rosszat! - sírt kétségbe esetten. John elengedte Georgeot, de visszahajolt hozzá.
- Nem verlek meg a lányod szeme láttára, de ha meg egyszer Vladimir vagy Luka közelébe mész az orrod ferdén fog állni.
Ránk nézett, majd fejével biccentve jelezte, hogy távozunk. Mi pedig megszeppenve követtük őt. Szerintem most már Thomasnak is leesett, hogy honnan örökölte Mark a vérmérsékletét. Beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Lesz még gond vele, de szerintem van elég esze, hogy ne kockáztassa a lányát.
- Remélem. - motyogtam.
- Hát még én! - morogta és szeme sarkából rám nézett, amitől behúztam nyakamat - De magával még miről elbeszélgetnem!
- Igenis! - motyogtam és beindítottam a motort. Otthon Mark és Vladimir Lukával nézték a "Karácsonyi lidércnyomás" - t.
- Ez mar Halloween, ez mar Halloween! - énekelte a kisfiam.
Kuncogva néztem őket, ahogy dalolászik. Én is nagyon szeretem ezt a mesét.
- Búh! - hajoltam feléjük, mire sikkantva nevetett fel.
- Apu! - sikította mire felkaptam.
- Én vagyok Töklámpás Jack és most megeszlek!
- Ne bánts Jack! - mondta kuncogva Vladimir.
- Sally védj meg! - nevetett kisfiúnk, mire mind felnevettünk.
- You and I where meant to be... - pusziltam az arcára.
- Hogy ment? - kérdezte Mark apjukhoz lépve, aki nagyot sóhajtott.
- Jól. - zárta le röviden Thomas, mire párja szúrósan nézett rá - John elintézte, amit kellett.
- Apa!? - fordultak felé a fiai.
- Nem bántottam! A kis Lily közbe lepett. - motyogta a végét
- Mi van Lilyvel?
Luka aggódva nézett nagyapjára, mire a férfi homlokon csókolta.
- Semmi bajnok! Csak az apukájával beszélgettünk kicsit! - borzolt hajába mosolyogva.
- De ugye nem lett baja?
- Nem, ne aggódj!
- Ugye még barátok lehetünk Lilyvel? - kérdezte félve.
- Persze drágám! - válaszolta Vladimir nyugtatólag simítva arcára.
- Jó. - felelte kurtán a kisfiú, majd vissza sietett mesét nézni.
- Szegénykém... - bújt hozzám párom, mire John minket kezdett méregetni - Mi az apa?
- Mikor is akartatok szólni a kérésről? - kérdezte. Vladimir kicsit megijedt, de biztatóan mosolyogtam rá.
- Szerettem volna önnel erről beszélni, de az utóbbi napok nem voltak alkalmasak. - simítottam kedvesem kezére, amin a gyűrű volt.
- Kínos volt?
- Nos.. Lényegében szex után kérte meg a kezem. Illetve inkább én kertem meg. - mondta Vladimir mire elvörösödtem.
- Aha... Nos fiam! Felnőtt vagy és ezt tiszteletben tartom, de meg egy ilyen és itt rogyok össze.
- Apa! - nézett rá nevetve és megölelte - Köszönöm, hogy vagy!
- Ez csak természetes! - Markék a háttérben mosolyogva figyeltek minket és hallgattak - Gyere ide te is!
- Gratulálok! - ölelte meg Mark az öccsét.
- Köszönöm.
- Anyu és apu boldogan fognak élni, amíg meg nem halnak!
- Így van töpszli! - helyeselt Thomas nyakamba karolva - Ennek pedig te és a kis tesód is részese lesz!
- Izgatott vagyok. - mondta Luka és Vladimirhoz szaladva a hasához nyomta a fejét.
- Mi is kincsem! - ölelte magához gyermekünket - Mi is.
Békés idő jött. Vladimir és én összeházasodtunk, a legszebb nap volt egész eddigi életemben. Luka volt a gyűrű hordozó, Thomas és Mark pedig a tanúk. Szép volt és meghitt, illetve a végere bohókás. Mert John barátnője Molly kapta a el a csokrot, amin a volt kommandós nagyon zavarba jött. Mégis mindenki örült. A nő imádnivaló asszony volt. Luka két nap múlva mar nagyinak hívta és Molly imádta őt. Kényeztette mint egy kis herceget. Markék pedig neki kezdtek a kezeléseknek és próbálkozni kezdtek. Mi pedig támogattuk őket. Vladimir hasa egyre kerekedett és időközben a pici neme is kiderült. Tényleg kislány volt, ahogy megérezte. Luka már vett neki hercegnő macikat és előre tervezi, hogyha hercegnőset játszanak ő lesz a sárkány.
Boldogan tengettük napjainkat. George persze ritkán bukkant fel, akkor is csak a kicsi és Vladimir felől érdeklődött. A tisztes távolságot betartotta és úgy figyelt minket. John pedig ezt szemmel is tartotta.
- Apu! Megrúgott! A hugi megrúgott! - kiáltotta boldogan Luka.
- Tényleg? - kérdeztem és Vladimir hasára simítottam.
Erre a pici is reagált és megéreztem rúgását.
- Kis harcias kislány. - mosolygott szerelmem, akivel váltottam egy csókot.
- Az. - értettem vele egyet.
- Haho! - jött vissza Thomas.
- Hogy ment?
- Jól, a doki szerint ha tovább folytatom talán lesz esélyem.
- Csak így tovább! - mondtam bátorítóan és vallon veregettem - Az a lényeg, hogy ne adjatok fel!
- Igyekszem. - motyogta szomorúan.
- Drágám! Szia! Hogy ment? - jött le Mark.
- Szia! - ölelte magához és adott neki egy csókot - Jól, nem kell sokat várnod! Ígérem! - mondta neki arcát simogatva.
- Varok ameddig csak kell. - mondta Mark. Ekkor azonban a drágám telefonja megcsördült. George hívta. Ijedten nézett rám mire megvontam a vállam.
- Hallo?
- Szia, Vladimir! Hogy vagy?
- Jól.
- Remek... Ööö... Van egy kis gond! Holnap el leszek halmozva, esetleg el tudjatok hozni Lilyt az oviból?
- Igen, persze. Szívesen vigyázunk rá. - felelte kezemet fogva, mire adtam neki egy bátorító puszit arcára. Letette és rám nézett.
- He! A kis csaj ártatlan! Nincs baj!
- Tudom. - sóhajtotta hasát simogatva - Csak félek, hogy valamit tenni akar.
- Nem fog, mert fél apátoktól és tőlünk! - mondta Thomas.
Erre végre elmosolyodott. Nem számít más, csak hogy most nyugalomban legyen.
Másnap mikor mentünk a kicsikért láttuk, hogy Lily és Luka mosolyogva rohannak felénk.
- Gyertek, kicsik! - mutatta nekik az utat Vladimir.
- Mr. Roots! - jött felénk az óvónő. - Beszélhetnénk? Az irodában.
- Velem? - kérdezte szerelmem értetlenül.
- Igen. - bólintott szigorúan.
- Menj csak, addig vigyázok a gyerekekre.

💄