Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

30.rész

Mark pov.
Thomas azonban egyre csak a számot hallgatta. Mar egy másik dal ment. A Worst of all. Na igen, Vladi minden érzését a dalokba írja, ha utal vagy szeret valakit, abból dal lesz. Ha imád vagy utál valamit, abból is dal lesz.
Szerelmemhez lépve fogtam meg kezét és rá mosolyogtam.
- Vladimir mindig a szavak embere volt. - mondta ki gondolatomat párom.
- Your always makes me angry, you always so noisy. Even when i just asking you to stop! You never leave me, you're alway there, even when you don't need to be!
Thomas átölelt, majd egy lágy csókot adott számra, amit elvörösödve fogadtam. Nem tudom, hogy Ray hogyan viszonyul a melegekhez, ezért nem merek előtte és Rosy előtt a párommal szerelmes csókokat váltani.
- Nincs kedvetek filmet nézni? - lépetem el férjemtől, aki meglepetten nézett utánam.
- Oké! - mondta és felkapva Rosyt kimentek.
- Mark én... - kezdett volna bele, de ekkor csengettek. Lementem és meglepetésemre Vladimir állt az ajtóban, a karjában a takaróba és kis kabátba bugyolált Diana.
- Szia, mi történt? - kérdeztem aggódva és beengedtem öcsémet.
- Itt hagytam Diana cumiját, Luka macija is itt maradt és... Összevesztünk.
- Hajh. - sóhajtottam morcosan - Egyszer tényleg meg fogom folytani a sógoromat!
- Mást is itt hagytatok. - hozta kezében az izgatott Dextert.
- Luka panaszkodott is ez miatt... - rázta fejét Vladi és a nappali felé indult, de az ajtóban megtorpant - Oh!
Ray meglepetten nézte őt míg a kis Rosy csak oldalra biccentette a buksiját. Diana melyen aludt Vladimir karjában, de egy ásítást követően kinyitotta a szemét. A kislány nagyokat pislogva néztek minden felé.
- Vladimir ők itt Ray és Rosy, meséltünk már róluk nektek. - nevettem kínosan.
- Oh, igen! Sziasztok! - lepett elejük. Ray nem bírt szóhoz jutni. Végül suttogva ugyan, de sikerült.
- Kaphatok egy autogrammot?
Öcsém meglepetten pislogott, míg én Thomassal elnevettük magunkat az abszurd helyzeten.
- Nagy rajongód. - magyaráztam meg gyorsan.
- Óh, értem. - mondta mosolyogva. Vladimir leült a kanapere és beszélgettek Vladimirral miközben Rosy Diana kezet próbálta elkapni. Unoka hugom nem hagyta magát és mindig elhúzta előle pici mancsát. Mosolyogva figyeltem őket, majd lassan elindultam megnézni az anya cicát és kölykeit. A kicsik ettek és az anya békésen rám nézett. Megsimogattam a fejét.
- Hogy vagy Louis? Hogy vannak a kicsik?
Erre csak nyávogott egyet és feküdt tovább. Mosolyogva néztem, ahogy egymáshoz szorosan bújva szopiznak a cicák.
- Hat ezek? - jött oda Vladimir.
- Hosszú sztori.
- Dia! - szólt rá a kislányra, aki majd kifordult az öléből a cicák láttán. Dia hatalmas szemekkel nézett rá és én már tudtam.
- Aha! Tudtam! - érintettem meg a pici orrát - Kandúr szemek!
- Kicsim, akkor sem szabad még cicáznod! - szidta meg kedvesen öcsém - Még korai.
- Ti! - mutogatott.
- Nem, nem szabad! - mondta Vladimir és a vállára fektette a kicsit.
- Nagyon félti a picit. - mondta Ray.
- Igen, ennek megvan az oka.
- Diana hamarabb született meg, mint vártuk. - adtam puszit a durcás babának az orrára, majd Rosyhoz fordultam.
- Oh...
- Igen, egyszer le is állt a szíve. - vettem elő egy képet, amin ott volt Diana az inkubátorban.
- De pici volt! - lepődött meg Ray, majd önkéntelenül magához ölelte hugát - De gyönyörű így is Dia!
- Köszönjük. - mondta Vladimir. Nagyon szomorú volt. Megint olyan volt, mintha elárulták volna.
- Mesélj mit csinált megint az az idióta? - kérdezte Thomas egy bögre teát az asztalra téve.
- Szerinte tartanom kéne egy kis szünetet a dalírásban, de én nem akartam. Ezen elkezdtünk veszekedni és az lett a vége, hogy otthagytam, de... Luka nem akart velem jönni.
Szomorúan nézett rám és ezt Dia is érezte, mert halkan nyöszörgött.
- Nyugodj meg. - simogattam hátát - Jót akar neked, mostanában tényleg ki merültnek tűnsz. Nem rosszból mondta.
- De szeretek dalokat írni.
- Néha kell egy kis szünet abból is, amit szeretünk, hogy időnk legyen másra is, amit szeretünk. - csikiztem meg Dia pocakját. Unoka húgom boldogan kacagott, de Rosy sírása egyből kizökkentett. Így őt is megszeretgettem.
- Igaza van Marknak, egy kié pihi sose árt. - helyeselt Thomas.
- Rendben.
- Vigyázhatok Diara. - mondta Ray.
- Én pedig segíthetek. - mondta Thomas.
- Jobb ha egy kicsit pihensz és többet alszol.
- Rám férne már egy kiadós alvás. - ásított nagyot - De holnap utánra be kell fejeznem három dalt és a zenéjüket is be kell fejeznem.
- Nem! Pihenni fogsz. Kezdve most! - mondtam határozottan és Thomas kivette a kezéből Dianat. A pici megszeppenve nézett rá, majd nyakába bújva hunyta le szemeit.
- De nem szeretnék zavarni.
- Nem zavarsz, legalább hamarabb megismered Rayéket.
Felkísértem Vladimirt a szobájába és miután lefektettem el is aludt. Nagyon fáradt lehetett a kicsi miatt. Thomas és Ray eközben a két kicsit néztek, akik a szőnyegre terített pokrócon voltak. Rosy ült, Diana pedig a hátán feküdt. Párom lágy mosollyal nézte a piciket és fiúnkat, aki vázlat füzetébe valamit serényen rajzolt. Ahogy mögé léptem észre vettem, ahogy a két kislányt rajzolja éppen nagy oda figyeléssel.
- Megörökíted őket?
- Igen, olyan cukik együtt.
- Az tény. - mosolygott Thomas.
Óvatosan hajába simítottam, mire felkapta rá fejét és meglepődve nézett engem.
- Ne haragudj, elfelejtettem hogy nem szereted, ha hozzád érnek. - vettem el kezemet.
- Oh, semmi baj. - mondta és visszatért a rajzhoz. Rosy mosolyogva mászott hozzám és a térdemre mászott.
- Szia kicsim. - fogtam meg pici kezét és adtam rá egy puszit. Boldogan mosolygott és kisujjaival erősen szorította az enyémet.
- Gyere! - kaptam fel a karomba és magamhoz öleltem.
- Mamaa! - sikkantotta mire mind megfagytunk. Ray pedig mérgesen elvette a kicsit.
- Ő nem a mamád! - mondta mérgesen és felvitte a szobába. Szemeim könnybe lábadtak és ajkamba kellett harapnom. Thomas egyből hozzám lépett és magához szorított, én pedig hangosan felsírtam.
- Semmi baj. - ringatott, majd felvette Diat és úgy ölelt magához - Ne sírj.
- Mit tettem? Valamit rosszul csináltam? - zokogtam.
- Mark, ők így is úgyis valaki más gyerekei. Rosy imád téged, de Raynek kell egy kis idő.
- Tudom, de... - nem tudtam mit mondani csak remegve bújtam karjaiba, Dia kis kezével arcomra fogott és könnyeimet törölgette - Köszönöm picim.
- Kedvesem, elmondanád hogy legutóbb miért nem hagytad, hogy megcsókoljalak? - terelte el figyelmem.
- Nem is tudom. Nem tudom, hogy Ray milyen véleménnyel van a meleg szerelemről. - motyogtam letörölve a könnyeim.
- Hát eddig nem mondott rá semmit. - rántott vállat - Vagy csak nem akar megbántani a véleményével és ezért nem mondja.
- Lehet... - suttogtam - Beszélsz vele te? Én addig lefektetem a picit és elviszem sétálni Dexit. Kell egy kis levegő...
- Rendben, ne aggódj! - mondta es homlokon csókolt.

Thomas pov.
Bekopogtam Ray és Rosy szobájába.
- Thomas vagyok, bejöhetek?
- Gyere. - mondta halkan, én pedig lassan benyitottam.
- Szia. - ültem le az egyik fotelba. Szemei neki is ki voltak sírva és szipogva ringatta hugát.
- Ne haragudj, tettünk valami rosszat? - kérdeztem.
- Nem... Nem erről van szó csak... Két hónapja éltünk az árvaházban, de ez alatt én reméltem, hogy anya és apa megjavulnak és értünk jönnek.
- Tudod nekem sem volt felhőtlen a gyerekkorom. - gondolkodtam el sóhajtva.
- Hogy érted?
- A szüleim meghaltak, meg egészen fiatal koromban. Kicsit idősebb lehettem mint te. Aztán egy nap... Egy kedves pár örökbe fogadott. Azonban ők elváltak, így ismét visszamentem az árvaházba.
- Nem voltak rokonai? - lepődött meg.
- Sajnos nem... - ráztam meg a fejemet - Nem igazán ismertem akkoriban a rokonságot, de őket nem is érdekelte az én családom.
- És örökbe fogadtak?
- Igen, egy kedves szingli anyuka nevelt fel. Lauranak hívták és imádtam őt. Nagyon menő volt, de ugyanakkor gondoskodó.
- Értem. - bólintott és lefektette a picit - Sajnálom a kirohanásomat, még furcsa a helyzet és a környezet.
- Tudom miről beszélsz. - értettem vele egyet és kitártam karjaimat - Gyere ide töki!
Szipogva rohant hozzám és megölelt. Magamhoz öleltem a kisfiút és a fejet simogattam. Így maradtunk egy ideig, míg lassan el nem vált tőlem és szemeit törölgette. Mosolyogva borzoltam hajába és hagytam, hogy kicsit lenyugodjon.
- Hol van Mark?
- Elvitte Dextert és Dianat sétálni. Szerintem mindjárt vissza jönnek. - mondtam mire leszaladt és lent vart a kanapén.
Betakartam Rosyt, majd lementem hozzá és elindítottam valami filmet, ami mostanság a mozikban megy. Így telt el fél óra, amiben Ray minden percben az ajtót leste. Végül még egy negyed óra várakozás után meg jött szerelmem is.
- Megjöttünk, Dia elaludt. - suttogta de lefagyott mikor Rayt meglátta. A fiú felpattant és hozza sietve szorosan megölelte. Mark először a meglepettségtől nem viszonozta, de miután a fiú vállai rázkódni kezdtek, vissza ölelte.
- Bocsánat! - suttogta Ray - Nem akartam megint kiabálni.
- Semmi baj, kicsim. Semmi baj. - suttogta Mark is és lehajolva arcon puszilta. Oda léptem hozzájuk és én is megöleltem őket, mire mindketten hozzám bújtak.
- Most mar minden rendben? - kérdezte Vladimir a lépcső alján mosolyogva.
- Szia! Sokkal jobban nézel ki. - mondtam nevetve.
- Kacag a majám, de amúgy jobban is érzem magam.
- Látszik. - mosolygott Mark és Dia bökött - Elvittem kicsit sétálni és menet közben elaludt.
- Látom. - vette kezébe gyermekét és egy lágy csókot lehelt arcára.
- Szerintem lassan pihenj vissza. Relaxálj egy kicsit. - mondtam Vladimir vállára teve a kezemet.
- Az lesz. - bólintott és a kis hercegnővel vissza indult.
- Mi pedig menjünk végre filmet nézni! - mondta Mark.
- Oké! - mondta Ray és lehuppant közénk. Párom mosolyogva kapcsolta be a tv-t és indított el egy filmet. Ez olyan pillanat volt, amire mind a ketten nagyon vártunk. Ray a film közepe felé Marknak dőlt. Halk szuszogása jelezte nekünk, hogy elaludt. Mosolyogva néztük, ahogy alszik és hoztam neki egy takarót, amit rá is terítettem.
Másnap persze ki más bukkant fel az ajtóban? Igor és Luka. Mind a ketten bűnbánó arcot vágtak és Luka egy csokor margarétát szorongatott. Vladimir karba tett kezekkel nézett rájuk, míg lánya nagyokat pislogva ült az etető székben és őket nézte.
- Bocsánatot kérünk mami! - mondta unoka öcsém sajnálkozva és anyjához nyújtotta a csokrot. Két másodperbe telt mire Vladomir megtört.
- A francba, ti! - ölelte át őket.
- Sajnálom drágám. - motyogta Igor sóhajtva.
Szorosan megöleltek egymást és Vladimir elvette a virágot. Ekkor azonban egy barna bundás tornádó rontott le a nappaliba, egyenesen Lukara ugorva. Közben persze vadul csaholt és ugatott, míg a kis srác hangosan nevetett.
- Úgy latszik más is hiányolt téged. - kuncogott Vladimir és meg paskolta a kutya hátát.
- Dexter! - mondta nevetve. A kutya nyalogatta az arcát és meg se állt a futással. A háttérből pedig macska nyávogást is lehetett hallani.
- Hopp! Louisnak nem tettem még ki enni valót! - kaptam észbe és a cicákhoz siettem.
- Kinek? - kérdezte a két új jövevény kórusban.
- Nézzétek meg magatok!
Lassan átmentünk a másik szobába, ahol az anya éppen kölykeit tisztogatta.
- Kiscicák! - kurjantott fel Luka és oda futott.

💄