Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

38.rész

Ray pov.
Az ajtóhoz nyomtam a fülem és hallgatóztam.
- Még csak most kezdtük el és már nem is bírod? - kérdezte kuncogva a másik.
- Te könnyen beszéhlsz! - nyögött fel újfent - Nem rajtad van egy nagy súly!
Ekkor kinyitottam hirtelen az ajtót, mert már nem bírtam várni. Ami bent fogadott ledöbbentett.
- Ti meg mit csináltok? - kérdeztem az éppen az éjjeli szekrényt átpakolóktól meglepetten.
- Varrunk. Szerinted?! - morogta Luka.
- Óh, ööö... Azt hittem...
- Ugye nem hitted, hogy épp megerőszakolom? - kérdezte Rick.
- Rick!
- Bocsánat. - motyogta és átkarolta - Bár szerintem nem lenne erőszak...
- Hülye! - mondta Luka elvörösödve, majd zavartan nézett rám - Miért jöttél?
- Apáék szóltak, hogy gyertek le... Nem sokára kész a kaja.
- Oké. - mondta. Elindultam kifelé, de Rick előre ment. Luka pedig mellém állt.
- Ray ez kész bolondok háza!
- Mire gondolsz?
- Rad, rám, Jessiere, Rickre! Világossá tetted, hogy tőlem semmit, akkor miért viselkedsz úgy mintha törődnél velem? - kérdezte mérgesen.
- Azért mert féltelek! - löktem neki a falnak, mire megszeppenve nézett rám - Nem tetszik nekem ez a Rick! Nem bízom benne!
- Tényleg? És miért? Pontosan tudja, hogy mi volt közted és köztem. - mondta mire ledöbbentem.
- Tudja?
- Igen, elmondtam neki.
- Ezt nem hiszem már el! - hisztiztem - Te most kajak elmondtad neki?!
- Igen, mi ezzel a baj?! - kontrázott - Vagy te talán nem mondtad el a drága Jessidnek?
- Mit nem mondott el? - hallatszott Jessie hangja. Mellettünk állt.
- Hajrá! Mondd el neki, Ray.
- Ezt nem most fogjuk megbeszélni. - néztem mérgesen az előttem állóra.
- Szánalmas vagy! - mondta undorodva.
- Parancsolsz?
- Tudod mi vagy te Ray? Egy önző, nagyképű, hazug disznó vagy! - mondta ijesztően nyugodtan majd lement.
- Ray, mi folyik itt? - lepett elem Jessie.
- Ne most Jessie. - néztem rá fáradtan, mire belém karolt.
- Mit nem mondasz el kedvesem?
- Azt mondtam ne most!

Jessie pov.
Ellökött, ha nincs ott a fal, le is gurultam volna a lépcsőn. Inkább leszaladtam és kicsit kimentem hatra az udvarra.
- Jól vagy? - hallatszott. Luka volt az. Ő a hintaágyban ült.
- Fogjuk rá... - motyogtam - Nem láttam, hogy itt vagy. Ha zavarok...
- Maradj nyugodtan. - sóhajtotta, miközben a csillagokat nézte - Gondolom tudni szeretnéd mi volt az előbbi.
- Mi folyik itt? - kérdeztem félve.
- Jessie... Az a helyzet, hogy... - el kezdett mesélni. Elmondta, hogyan került a családba Ray és Rosy, hogy hogyan lettek jóban és hogy az évek folyamán ez csak erősödött az ő részéről. Bevallotta, hogy szerelmet vallott neki, de Ray vissza utasította.
- Még mindig érzel iránta valamit? - kérdeztem végül.
- Nem tudom...
- Ha igen, akkor...
- Jessie! Rayt én nem érdeklem, ez világos! Te vagy a pasija és ezert akartam, hogy őszinte legyen.
- De ha szereted nem szeretnék közétek állni! - mondtam őszintén.
- Nekem ott van Rick. - mosolygott - Megérti a helyzetem és nem ítélt el ez miatt. Nekem ennyi elég.
- De...
- Jessie! Ray csak a kölyköt látja bennem. Nem számít én szeretem e vagy sem, mert ő engem nem szeret.
- Ez nem igaz! - kiabáltam, mire meglepetten nézett rám - Igen is szeret a maga módján! Sokat mesélt rólad és a családodról.
- Annyira ciki ezt veled megbeszélni. - mondta nevetve mire én is elnevettem magam.
- Tudom. - bólintottam - Gyere, menjünk be kezd hideg lenni.
- Várjunk még öt percet, jó?
- Rendben. Most nem szívesen látom Rayt. Meglökött.
- Indulatos szokott lenni, de hidd el, hogy biztos bűntudata lesz.
- Remélem igazad lesz. - sóhajtottam.
Még egy tíz percig kint maradtunk.
- Az ott egy kutyaház?
- Igen... - motyogta szomorúan.
Körbe néztem, de még a házban sem láttam egy állatot sem.
- Hol van a kutyusod? - kérdeztem félve, mert látszott rajta, hogy nagyon elszomorodott.
- Nem tudom... Egy hónapja eltűnt és azóta nem láttam... - szipogta, én pedig szorosan megöleltem.
- Nekem a macskám ment így el. Kisgyerekkorom óta megvolt, de lejárt az ideje és elment.
- Nagyon hiányzik!
- Tudom és együtt érzek Luka! - simogattam hátát - Nyugodj meg, nincs semmi baj.
- Gyerekek! - jött ki Luka anyja. - Minden rendben?
- Igen. - hajolt el tőlem és megtörölte szemeit - Máris megyünk anya.
- Rendben, de siessetek. Mindenki titeket vár. - mosolygott ránk kedvesen.
- Édesanyád, annyira kedves.
- Az! A legjobb anya a földön.
- Én nem ismertem az anyámat, gyakran kisegítek az árvaházban.
- Hogy? - lepődött meg.
- Anyukám meghalt a születésemkor és az apám nem jelentkezett értem egyszer sem. - meséltem neki - Így én is az árvaházban nőttem fel.
- Óh...
- Ray szerencsés volt és a huga Rosy is. Kaptak egy olyan szerető családot mint a tiéd.
- Szerintem az árvaház meg veled szerencsés.
- Tényleg?
- Te adsz reményt azoknak a kisgyerekeknek, hogyha nem is fogadják őket örökbe attól meg a jövő az övék.
- Igazad lehet. - értettem egyet vele, majd lassan visszaindultunk. A vacsora csodás volt. Mindenki úgy felszabadult. Nevetgélve beszélgettünk és megismertem pár régi történetet is. A lányok cserfesen faggattak engem és nem kevésszer hoztak zavarba. Ray mellettem ült és egy szót se szólt. Amikor a desszert jött félre hívtam.
- Mi a baj kedvesem? - simítottam karjára.
Erre magához ölelt és a hajamba csókolt.
- Ne haragudj, hogy meglöktelek.
- Semmi baj, nem haragszom! - néztem fel rá - Megértem, hiszen dühös voltál és én pedig erőltettem a témát. Te ne haragudj.
- Nem akartalak bántani, csak Luka annyira felhúzott!
- Luka szerelmes beléd. Te szerelmes vagy belé?
- Mi? Nem!
- Ray látszik rajtad, hogy másképpen tekintesz rá. - néztem komolyan szemeibe - Nekem te ne mond, hogy nem.
- Tényleg nem érzek így iránta! - erősködött, mire megforgattam a szemeimet.
- Akkor eddig miért nem feküdtél le velem rendesen?
- De hát...
- Ray, azt te egy kicsit sem élvezted. Ha szereted Lukat, ne várj örökké.
- Jessie, én téged szeretlek!
- Nem! - ráztam meg a fejemet - Te csak elszeretnéd felejtetni velem Lukat! Én pedig nem akarok helyettesítő lenni!
- Jessie....
- Ray! Nagyon kedvellek és sajnálom, de nem lehetek együtt valakivel, aki nyilvánvalóan mást szeret.
- Te most szakítasz velem...? - sokkolódott le, én pedig mély levegőt vettem.
- Igen. - feleltem.
- Ne csináld ezt! Kérlek!
- Ray... Így lesz a legjobb. - mondtam. Szipogva próbáltam megfogni a kezet, de nem engedtem.
- Nem hagyom, hogy csak így elmenj! - fogott erősen vállamra - Legalább egy búcsúcsókot hagy adjak!
- Ne nehezíts meg a dolgot... - hajtottam le a fejemet.
- Kérlek, méltón szeretnék elválni tőled...
- Jól van... - adtam meg magam és óvatosan megcsókolt. Biztos vannak érzései irántam itt, de a mi kapcsolatunk erőltetett. Lágyan érintette ajkaival enyéimet, én pedig hagytam neki. Mikor elváltunk egymástól szorosan magához ölelt és fejét nyakamba fúrta.
- Sajnálom Jessie...
- Semmi baj, azért meg barátok lehetünk. Nagyon kedvelem a családodat. - mondtam mire bólintott egyet.
- Köszönöm.
Még maradtunk egy kicsit, majd lassan vissza mentünk. A lányok éppen a tortát szeletelték fel.
- Sziasztok! - köszöntek kórusban.
- Tudok segíteni? - léptem hozzájuk kíváncsian.
- Igen, adogatnád a tányérokat?
Elkezdtem nekik adogatni és az este hátralévő részeben nagyon jól éreztem magam. Mar csak azt merem remélni, hogy Ray és Luka gondjai rendeződnek. Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor valaki a fürdőszoba ajtón kopogott. Kicsit furcsálva mentem közelebb. Luka volt az. A könnyeit törölgette.
- Hé, mi a baj?
Nem mondott semmit, csak fejét rázva megölelt. Én pedig szorosan öleltem magamhoz. Aggódva néztem arcát.
- Sa-sajnálom...
Szegény fiú, jó sokat stresszelhetett, hisz majd leragadt a szeme miután kisírta magát.
- Gyere, elkísérlek a szobádba. - suttogtam neki, amire csak erőtlenül bólintott.
- Mondd el mi történt!
- Rick szakított velem.
- Mi?! Miért?
- Azt mondta nem akar járni valakivel, aki nyilvánvalóan mást szeret és más nevet motyogja álmában.
- Oh, jaj... - néztem elborzadva - Mi is szakítottunk Rayyel...
- Micsoda...?
- Én is megmondtam, hogy nem randizok valakivel, aki egyértelműen mást szeret.
- Jessie... - nézett rám meglepetten - Nem kellett volna ezt tenned! Hiszen tényleg kedvel téged!
- Csak ragaszkodik hozzám, ennyi. - mosolyogtam szomorúan - Megnyugtatlak, semmi olyan nem volt közöttünk. Csak petting volt.
- Mi? De én.. - elpirult szegénykém.
- Semmi baj, ezek csak alapdolgok! - kuncogtam és hajába borzoltam, majd rá kacsintottam - Ha valami tanács kellene nyugodtan szólj és segítek.
- Oké... - szipogta. Biztos ez volt az első szakítása szegénykémnek.
- Ne sírj. - töröltem meg szemeit - Igyunk egy forró csokit, mit szólsz?
- Jó... - motyogta, de még mindig hozzám volt bújva. Leültünk lent a kanapén és hoztam két bögre forró italt. Szipogva köszönte meg és kezdte kortyolgatni az italát. Beszélgettünk egy darabig, amíg el nem nyomta őt az álom. Ekkor láttam meg, hogy Ray minket néz. Intettem, hogy jöjjön le. Halkan lesétált hozzánk.
- Mi történt? - kérdezte suttogva és ránk terített egy takarót.
- Rick szakított vele. - sóhajtottam és megsimogattam hátát.
- Mi? Miért?
- Ugyanazért amiért én is, Ray. Ugyanazért.
- Franc! - morogta, mire Luka nyöszörögve fordult át.
- Halkan! - szóltam rá mérgesen.
- Bocsi, csak... Zavaros ez az egész. - motyogta.
- Vidd őt a szobájába és feküdj be melle egy kicsit. Gondolkozz.
- Nem hiszem, hogy...
- Csak menjetek! - néztem rá szigorúan, mire sóhajtva felvette karjaiba.
- Köszönöm Jessie!
- Ugyan, nagyon kedvelem. - mosolyogtam.