Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

25.rész

Vladimir pov.
Bementem az irodába ahol az óvónő azonnal az egyik fotelhez kísért.
- Miről van szó? Baj van Lukaval?
- Dehogy! Luka imádnivaló, szorgos és nagyon kíváncsi. A gond igazából a férje.
- A férjem?
- Lily valami olyasmit mondott nekem, hogy Luka nagypapája és az apja bántottak az apukáját.
- Tessék? - kérdeztem meghökkenve és a hasamra simítottam - A férjem és az apám mesélték, hogy beszéltek Georggal. Volt egy kis nézet eltérés köztünk...
- Georgeot nem tudtam kérdőre vonni mert mostanában a nagymamája vette fel Lilyt és ma reggel mikor értesültem, hogy maguknál lesz úgy ereztem kötelességem tisztázni a dolgokat.
- Természetesen. Tudja a kis babám apjának az eredete kétes. Lehet a férjemé és lehet Georgeé is. George kissé messzire ment mikor bejelentettük az esküvőnket és az apám mérges lett.
- Nem unatkoznak önök sem. - bólintott érdeklődve.
- Hát valahogy úgy. - sóhajtottam és nagyjából elmeséltem, hogy miket tett Lily apja.
- Ez szörnyű. - rökönyödött meg.
- Tudom, én se hittem amíg meg nem fenyegetett engem is.
- Nos, ez esetben ha végre latom őt, biztos beszélgetünk.
- Lehet, hogy ettől fél.
- Féljen is! Ön várandós! Nyugalomra és pihenésre van szüksége, nem pedig érzelmi megterhelésre, ami a babának kárt tesz! - háborgott.
- Köszönöm, ez kedves öntől! - mosolyogtam rá elpirulva, mert meghatottak szavai.
- Én is anya vagyok, Mr. Roots. Ha valaki így viselkedik egy anya társammal az felháborít. Anonym ként szólok a többi anyának is.
- Köszönöm. Most mennék, a kicsik mar várnak.
- Persze, nyugodtan. Bocsánat, hogy ezzel zavartan önt! Vigyázzon magára és a picire.
- Rendben. Viszlát! - búcsúztam el és lassan kifelé indultam.
A kocsinál már láttam, hogy a kicsik az ülésükben ülnek és ha jól hallom a rádióbak hallgatnak egy mesét.
- Szia! Mi volt? - jött felém Igor.
- Lily elmondta az óvónőnek, hogy náluk voltatok. - néztem szemeibe és látszott rajta, hogy valami zavarja - Azt is elmondta, hogy bántottátok Georgot!
- He! Apadnak rontott, ő pedig megvédte magát, reflexből! - védekezett.
- Tudom, ismerem őt egy jó ideje. - ráztam meg kuncogva a fejemet - Mark apára ütött természetben, míg én inkább anyánkra.
- Sajnálom, hogy ez történt kedvesem! - ölelt meg óvatosan és arcon csókolt.
- Menjünk haza! Spagettit ígértem a kicsiknek. - mondtam mosolyogva. Egy ideje nem vezetek mert Igor félti a pocakomat.
- Akkor siessünk, mert én is éhes lettem a gondolatra! - nézett rám csábosan mire elpirultam.
- Perverz! - löktem meg kezét finoman, majd óvatosan beültem az autóba és haza indultunk.
Otthon szerencsére Mark mar összedobta a bolognait, így csak a tésztát kellett megfőzni.
- Annyira igyekszik. Én nem tudom mit tehetnék. - motyogta Mark.
- Tessek? - léptem mellé.
- Thomas. Nem engedi, hogy fizessem a kezelést. Nem akarja, hogy műtsék.
- Érthető. Nem akarja, hogy gyengének lásd! - fogtam vállára, úgy néztem rá.
- De én akkor is tenni szeretnék érte valamit! - szipogta - Így úgy néz ki egy külsősnek, hogy csak ő küzd! De közben én is, mert a kezelések miatt még ritkábban vagyunk úgy együtt!
- Oh... - öleltem és hátát simogattam - Mi lenne, ha egyik este meglepnéd őt? Egy kis romantikus este. Csak te és ő! Igor nem rég kapott egy wellness utalványt az egyik betegétől ajándékba. Menjetek el ti rá nyugodtan, rátok fér!
- És ti?
- Én? Egy szauna közelébe sem mehetek! Igor nagyon védelmező! Nektek jobban kell!
- Oh! Köszi! - ölelt át.
- Bár mikor bátyó!
- Mi újság csajok? Mire ez a nagy ölelgetés? - toppant be Thomas karjában kis fiammal.
- Megvan a hétvégi programotok. - mondtam és odamentem a kicsimhez.
- Éhes vagyok! - mondta Luka türelmetlenül.
- Menj vissza Lilyhez. Addig én készítem tovább a vacsit.
- Mikor lesz kész? - kérdezte durcásan, mire adtam neki egy puszit.
- Még egy fél óra kicsim. - válaszoltam, amire bólintott .
- Óóóh... - nyafogott. Ha üres a gyerek hasa, akkor hisztizik.
- Kicsim! Lily egyedül van most?
- Nem, apa is vele van! - válaszolta.
- Értem. - bólintottam és Markra néztem segítség kérően.
- Menj csak, majd befejezem én.
Kimentem a nappaliba és ott láttam, hogy Lily és Igor a kanapén ülnek és beszélgetnek.
- Apu nem szeret téged.
- Apukád féltékeny rám! Had mondjak el egy mesét két hercegről és egy hercegnőről.
- Milyen mesét?
- Egy szerelmes mesét! - mondtam most én.
Belekezdtünk neki a mesébe a tenger és a hegy hercegéről, akik a tűzhercegnő szívéért küzdöttek. Lily érdeklődve hallgatta a történetet és hozzam bújva nézett hol rám, hol Igorra mesélés közben. Aranyos volt, ahogy mindig kérdezgetett és kommentálta az eseményeket. Igor igyekezett minél színesebben, minél cukibban elmondani, de szerencsére Lily megértette, hogy a tűzhercegnő miért választotta a tenger hercegét a föld hercege helyett.
- Most mar értem! - mondta bogár szemekkel nézve ránk, én pedig egy homlok csókot adtam neki.
- A mi helyzetünk is ilyen kincsem. - fogtam meg kis kezét.
- Szóval Igor bácsi a tenger hercege és apa a föld hercege. Akkor... Te vagy a tűzhercegnő. - mondta mosolyogva. Ekkor vettük eszre, hogy Luka is bent ült.
- Igen. - feleltem bólintva és kisfiam mellé ültem - Ő pedig a mi kis hercegünk!
- Így van! - helyeselt Igor és megpuszilta Luka arcát, aki megszeppenve nézett ránk - Mi az manó?
- Nem tudtam, hogy anyu hercegnő. - motyogta mire felnevettünk az aranyosságán. Ekkor azonban csengettek.
- Ki lehet az? - néztem páromra, aki az órát nézte.
- Szerintem George lesz az. - gondolkodott - Megyek megnézem.
Igor az ajtóhoz ment és valóban George állt ott, kabátban.
- Hello.
- Hello. Hol van Lily?
- A nappaliban Lukáékkal. - felelte és bevezette hozzánk.
- Apu! - szaladt hozzá a kislány boldogan és nyakába ugrott.
- Szia, hercegnő! Jól viselkedtél? - kérdezte.
- Aha. - mosolygott. Igorra néztem, aki mosolyogva figyelt majd George felé fordult.
- Maradtok vacsorára?
- Nem hiszem-
- Lécci apu maradjunk! - fogta meg kezét lánya kérlelően - Éhes vagyok...
- Rendben. - sóhajtotta fáradtan.