Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

20.rész

Mark pov.
- Mark nyugodj már meg kérlek! - lépett elém Thomas - Most az öcséd mellett kellene lenned!
- Mindig mellett voltam! Mindig! És most ez a hála, hogy ilyeneket csinál?!
- Erről nem ő tehet! Sose akart lefeküdni Georgeal, mellesleg ki is biztatta, hogy menjen el vele randizni?
- Ne próbáld ezt rám kenni!
- Nem próbalom rád kenni, de nem lehetsz féltékeny a testvéredre ezert!
- Nem vagyok rá féltékeny!
- Ugyan már! A vak is látja, hogy féltékeny vagy rá, mert neki sikerült kétszer is teherbe esnie, neked pedig nem! - itt megpofoztam férjemet, ami látszólag őt is meglepte, nem csak engem.
- Menj ki! - mondtam halkan.
- Tessék?
- Azt mondtam menj ki!
Mérgesen kiment és hallottam, hogy elmegy mire én felzokogtam. Miért ilyen igazságtalan ez? Én csak anya szeretnék lenni!
Másnap reggelig nem is láttam Thomast. Lent várt a kanapén és lathatóan sírt.
- Thomas?
- Mark én... Mar tudjuk miért nem sikerült eddig. - mondta mire vettem egy nagy levegőt. Most mondja, hogy mi velem a gond.
- A probléma végig... Én voltam. Én vagyok steril, nem te.
- Hogy mi? - kérdeztem sokkosan - Az nem lehet!
- Sajnos de. Elmentem pár napja egy vizsgálatra és ma reggel jött meg az eredmény. - nyújtott át egy papírt, amit remegve vettem el tőle. Én teljesen rendben vagyok, de a jelek szerint Thomas steril. Nem tud gyereket nemzeni.
- Thomas én...
- Ha... Ha el akarsz válni én... - mar szipogott mire gyorsan átöleltem.
- Nem! Dehogy! Miért válnék el a férfitól, akit szeretek?
- Annyira édesanya akartál lenni, de én ezt nem adhatom meg neked.
- Nem érdekel! - sírtam már én is és száját csókolgattam - Sose hagynálak el téged! Abba bele halnék! Szeretlek! - csókoltam meg szerelmesen, ő pedig viszonozta.
- Mit fogunk csinálni?
- Ha szeretned, örökbe is fogadhatunk. Sok kisgyerek vágyna olyan anyára mint te.
- Ezt megbeszéljük meg, jó? - kérdeztem kuncogva.
- Áááááááh! Aaaanyuuuuu! - hallatszott Luka sikítása. Ijedten néztünk össze, majd siettünk a hang irányába.
- Vladimir! - szaladtam rémülten hozzá. A fürdőben iszonyú látvány fogadott minket. Luka az anyja élettelen testét rázogatta. Vladimir száján és a feje mellett egy kis tócsában állt a hányadék. Valószínűleg bevett valamit.
- Kiviszem Lukat és hívom a mentőt! - mondta párom és a zokogó kis gyereket karjaiba vette.
- Nem! Anyut akarom! - sírta.
Én addig arcát ütögettem és könnyeimmel küzdöttem.
- Itt ne merj hagyni! Hallod?! - sírtam élettelen arcát nézve. Az üveges szemei a semmibe néztek és nem lélegzett.
Pár perc múlva kijöttek a mentők és mind bementünk a kórházba. Irtunk Igornak is és Georgenak is, de csak George vette fel es jött be azonnal.
- Mi történt? - kérdezte idegesen.
- Mi sem tudjuk még. - öleltem magamhoz zaklatott unokaöcsémet, aki remegve bújt nyakamba.
- Anyu... - sírta remegve. Hamarosan kijött az orvos.
- A jelek szerint anitbiotikumot vett be. Túladagolás.
- Tehát... Öngyilkos akart lenni?
- Igen is, meg nem is. - nézett ránk - Első sorban a véleményem szerint a magzattal akart végezni, majd saját magával.
- Istenem... - mondta könnyes szemmel és muszáj voltam leülni egy percre.
- Nézzék! Tapasztalt vagyok és felismerem az ilyet! Lehetséges, hogy az anyuka depresszíós volt?
- Depressziós? - kérdezte Thomas félve.
- Igen. - válaszolta az orvos.
- Lehetséges. - mondtam - Mostanában elég sok minden történt és eléggé megviselt minket.
- Minden esetre jól vannak. A gyógyszer nem jutott el a magzatig, ezert a hányás, védekezett ellene.
- Szóval minden rendben?
- Mondhatjuk. Bent tartjuk pár napig, de mostantól semmi stressz!
- Megpróbáljuk. - bólintott George és átvette Lukat tőlem - Be lehet menni?
- Még alszik, de igen.
Bementek. Ez a fickó tényleg rendes. Igor hol a fenében lehet már?
- Azt hiszem ugyanazt gondolom mint te! Felhívom!
- Jó ötlet. - bújtam hozzá, ő pedig készségesen szorított magához. Fel óra telt el. Vladimir lassan ébredezett, Igort pedig meg mindig nem értük el.
- Hol lehet ez a majom? - rázta a fejét férjem és morcosan nyomkodta mobilját - Franc bele!
- Hagyd, még eltöröd! - simítottam kezére és nyugtatólag néztem szemeibe - Sajnálom, ami nem rég történt... Nem akartalak megütni.
- Ugyan, jó okod volt rá. Én is sajnálom, amiket mondtam.
- Már elfelejtettem! - simítottam arcára és szerelmesen megcsókolt - Szeretlek!
- Srácok... - hallatszott Vladimir fáradt hangja.
- Öcsi, felébredtél? - ültem ágya szélére és megfogtam kezét - Nagyon megijesztettél! Honnan jött ez a buta ötlet?
- Én... Én.... SAJNÁLOM!!! - tört ki belőle a zokogás. - Csak azt akartam, hogy vége legyen!
Magamhoz öleltem és hagytam kisírja a vállamon magát.
- Semmi baj! Bocsánat, hogy csúnyán és rútul bántam veled!
Amikor jobban lett, George behozta Lukat és hosszasan beszélgettek. Még George lánya, Lily is bejött. Aztán húsz perccel később végre megláttuk Igort. Csapzottan és kissé büdösen érkezett meg. Járása egy kicsit instabil volt, de próbálta korrigálni mozgását.
- Ezt nem hiszem el... - morogta párom - Ez másnapos? - kérdezte halkan Thomas. Mérgesen oda ment és megragadta Igor gallérját. - Hol a büdös francban voltál?
- Tudja f@szom. - fogta a fejét nyöszörögve - Egy kocsmában az biztos, de kérlek ne kiabálj, mert szét megy a fejem...
- Idióta!
- Mi van már! Reggel egy rakat üzenetem volt, hogy jöjjek a kórházba. Mi van? - kérdezte nyúzottan.
- Drágám! Maradjatok itt! - mondta Thomas és elrángatta Igort a mosdó felé.
- Igor? - hallatszott Vladimir. George a vállára tette a kezét.
- Nincs semmi baj, pihenj!
- De olyan mintha az ő hangját hallottam volna. - motyogta.
- Csak beképzeled a fáradság miatt. - fogtam meg kezét.

Thomas pov.
Kertem a takarítótól egy vödröt és azt tele engedtem hideg vízzel, majd Igor fejét kezdtem kimosni benne. Régi trükk, de mindig bejön. Most is segített szerencsére, mert már jobb színben és élesebb tudattal nézett rám.
- Mi történt? Úgy érzem magam, mint aki egy metál koncerten volt és az én fejem lett volna a dob. - nyekergett, mire szemet forgatva nyomtam kezébe egy kávét.
- Most tértél magadhoz. Mire emlékszel?
- Elmentem a vacsoráról sétálni és találtam egy kocsmát. Onnantól képszakadás, de asszem a reggeli műszak váltásnál a pultos csávó kirakott.
- Vladimir összeomlott lelkileg és megakarta magát ölni a picivel együtt. - hadartam el gyorsan.
- Hogy mit akart?!
- Jól értetted. - felelte George ki lépve hozzánk.
- Te mit keresel itt?
- Épp annyi jogom van itt lenni mint neked! Mellesleg én legalább itt voltam! - mondta mérgesen. Igor csak morgott valamit, de inkább nem foglalkozott a vele szemben lévővel, hanem kikerülve bement Vladimirhoz.
- Igor? - nézett rá. Igor mérgesen nézett rá.
- Nem szabad stresszelni őt. - lepett elé George.
- Tudom! - válaszolta - Meg tenned, hogy odébb lépsz? Zavar, hogy képembe nézel.
- Megtennem, de a te puszta jelenléted is csak rosszul hat rá. - mondta mire Igor mérgesen megragadta a ruháját.
- Te...
- Ne csináljátok, kérlek!
Mind Lukara néztünk, aki anyja mellett ült az ágyon és szipogva nézett minket.
- Ne haragudj kicsi! - lépett hozzá barátom és letörölte könnyeit - Ne sírj, jó? Minden rendben van.
- Anyu... - nézett Vladimirra, aki szipogva magához ölelte.
- Ne haragudj, kicsim. Önző voltam, ne haragudj!
- Nem haragszok! - bújt hozzá szorosan és adott anyjának egy puszit arcára - Szeretlek anyu és a kis tesómat is!
- Én is nagyon szeretlek, kicsim. - puszilta homlokon. Igor vett egy nagy levegőt. Ő is tudta, hogy most nem vezetheti le Vladimiron a dühét.
- Jobban vagy? - kérdezte nyugodtan.
- Fogjuk rá... - válaszolta suttogva és lesütve nézett le.
- Miért csináltad ezt? - kérdezte lágyan barátom és kezeibe vette arcát - Hm?
- Azt... Azt hittem megint elmentél. - suttogta. Szóval azt hitte Igor megint elhagyta. Mark pedig tett rá egy lapáttal a féltékenységével.
- Csak ki szellőztettem a fejemet, de soha többé nem hagynálak el téged! Sem pedig a gyerekeket! - ölelte meg Lukat, aki a kandúr szemekkel nézett apjára - Főleg, mert imádom ezt a nézést!
- Ezt mindenki imádja. - mondtam nevetve. Mark bűnbánó arccal nézte a padlót, de átöleltem és nyomtam egy puszit a homlokára. Felnézett rám, majd szorosan hozzám bújva megölelt. Tudom, hogy szomorú a történtek miatt és az miatt is, hogy miattam nem lehet babánk. De látszik rajta, hogy az irántam érzett szerelme képes erről lemondani, értem.

Mik nem történnek itt?😱
Szerintetek ezek után lesz még Markéknak esélye egy babára? Vagy végre kiderül, hogy ki Vkadimir babájának az apja?!
Tartsatok velünk és minden kiderül!
Kommentben jöhetnek a vélemények!
💄