Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

7.rész

Igor pov.
- Szerinted látni akar engem?
- Nos... Ma reggel bejött, hozzad, nem?
Vissza gondoltam a nem rég történtekre és kicsit zavarba jöttem.
- Igazad lehet. - néztem rá.
- Nekem mikor nincs? - nevetett.
- Sokszor. - morogtam.
- Hé! - morgolódott.
- Vladimir felügyelete számomra most a legfontosabb.
- De ugye nem csak azért mert Lisa szíve van benne?
- Nem, most már nem azért. - mondtam őszintén szemeibe nézve.
- Akkor jó, mert Mark jelenleg rá van nőve az ajtódra és hallgatózik. - nyitotta ki kuncogva az ajtót, mire egy megszeppent sráccal találkozott a tekintetem.
- Ööö... Én...
- Semmi baj. Jobb ha most megnézem Vladimirt. - mondtam és kimentem az ajtón. Még hallottam, ahogy Thomas kuncogva mentegetőzik Marknak, aki mindenféleképpen szidta őt. Lassan mégis nagy léptekkel siettem Vladimir szobájához, ami előtt megállva kopogtam ajtaján.
- Tessék? - hallatszott bentről. Bementem és láttam, hogy egy pulykás szendvicset majszolgat.
- Szia. - léptem be és kuncogva néztem, ahogy falatozik - Jó étvágyat.
- Köpfi! - nyammogta.
- Gondolom jól esik. - ültem le mellé.
- Viccelsz? Olyan ez mint egy ízorgia! Apa azt mondta, hogy Spagettit csinál vacsorára mikor haza megyek.
- Jól hangzik. - mosolyogtam rá és láttam, hogy maradt egy kis morzsa az arcán - Kicsit maszatos lettél. - töröltem le hüvelykujjammal, majd szemeibe nézve lenyaltam - Hmm, tényleg jó.
- Ööö... Szerintem ez nem volt jó ötlet. - motyogta.
- Miért? - kérdeztem, de hirtelen ereztem, hogy égni kezd a nyelvem, sőt, az egész arcom.
- Mi... Mi ez?!
- Halapeno paprika.
Izzadni kezdtem és a számat legyeztem, majd a szoba mosdójába rohanva engedtem a fogmosó pohárba vizet. Kb. az ötödik pohár után sikerült eloltanom a tüzet, amit magamnak okoztam. De úgy érzem sikerült így is felsülnöm előtte. Kimentem. Vladimir a szájára csapta a kezet majd kiengedett egy harsány kacajt.
- Atya ég! Ez hatalmas volt!
- Hogy bírod te ezt megenni? - kérdeztem fáradtan.
- Hát így. - harapott bele és jóízűen elfogyasztotta a maradék szendvicsét - Látod?
- Te jó ég...
- Apa szülei paprika termesztők New Orleans - ban. Kiskorunk óta edzenek engem és Markot. Profi paprika kóstolók vagyunk.
Leesett állal ültem előtte és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Most döbbentem rá igazán, hogy ez a srác milyen menő is valójában.
- Elismerésem... - motyogtam és félve néztem a mellette lévő szendvicsekre - Azok is olyanok?
- Nem mind! Van amihez nem passzol a paprika. - vont vállat és a kezembe nyomott egyet. - Főtt krumpli nagyon jó chilivel.
- Aha... - vettem el vonakodva, de a biztonság esetére már meg volt készítve egy pohár víz is. Kétkedve, de bele kóstoltam és meglepődve vettem eszre, hogy milyen jó - Ez nagyon finom!
- Apa isteni szendvicseket tud csinálni. Meg régen mesterszakács volt. Aztán anya meghalt és nem volt ereje tovább vezetni a családi éttermet.
- Ohh... - motyogtam - Kár, pedig elpazarolja a tehetségét.
- Tudom, Markkal már évek óta mondjuk neki. - sóhajtotta és karkötőjét piszkálta.
- Hiányzik anyukátok, igaz? - fogtam meg lágyan kezét, mire bólintott.
- Mindig vigyázott ránk. Babonás volt, de a vicces típus, aki imád csipkelődni az emberekkel.
Megsimogattam kézfejét és mosolyogva néztem rá.
- Akkor volt mit örökölnötök tőle.
- Apa is mindig ezt mondja. - törölte meg szemeit - Amúgy miért jöttél? Befejezzük a vizitet?
- Vladimir, engem sajnos felfüggesztettek. Ezentúl Dr. Stone lesz az ügyeletes orvosod.
- Mi? De miért?
- Maradjunk annyiban, hogy etikátlan volt a viselkedésem és ezért kaptam ezt a büntetést. Illetve azért, hogy Lisat kellőképpen elbúcsúztassam...
- Értem... - motyogta és mellkasára simított - Köszönöm és sajnálom.
- Bem kell sajnálnod semmit. De megköszönném ha eljönnél velem Lisa temetésére. - mondtam.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - motyogta és hajának végét morzsolgatta.
- A tesód is jöhet, ha szeretne. - simogattam kezét - Én legalább is örülnék, ha ott lennél.
- De..  Miért?
- Java részt Lisa szülei miatt és mert... Nekem is segítene.
- Értem. - pirult el és elnézett rólam - Rendben, elmegyek.
Mosolyogva bólintottam. A temetés napján engedik ki őt a kórházból.
- Köszönöm.
A továbbiakban inkább beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Ez a paprika dolog nagyon meglepett. Azt hittem, hogy őt a szél is elfújja. Amilyen gyámoltalannak tűnik, annyira erős is ő valójában.
- Mond csak, mi a helyzet a te szüleiddel? - kérdezte hajat piszkálva.
- Igazából nem tudom.
- Nem tudod?
- Amikor 15 éves voltam apám meghalt, aztán rá egy évre anyám lelepett az új pasijával.
- Sajnálom. - mondta őszintén és megfogta a kezemet.
- Nem kell. - sóhajtottam nagyot - Szerencsére a bácsikámék befogadtak és sajátjukként neveltek.
- Kedvesek lehetnek.
- Azok. A nagynéném imádna téged. Egy igazi szakács királynő, szóval oda van azokért, akik megbecsülik a fifom ételeket.
- Mindig vevő vagyok egy jó ételre! - csillogtak szemei. Úgy látszik a hasa a gyengéje.
- Majd egyszer hozok egy nagy adag spagettit neked, rendben?
- Az csodás lenne. - mondta izgatottan. Olyan aranyos volt, ahogy örül. Mosolyogva borzoltam hajába és közelebb hajoltam hozzá, ő is közelebb hajolt picit. Újra találkoztak szemeink és újra elvesztem lélektükreiben. Ekkor azonban mintha nem is én irányítottam volna a testemet. Kitöltöttem az űrt kettőnk között.
Meglepődött, ahogy én is de még sem lökött el magától. Hanem lehunyt szemekkel viszonozta a csókot. Egyik kezemmel arcára fogtam, míg másikkal átkaroltam és hátát simogattam neki.
- Mi a faszom?! - hallatszott az ajtóból. Mark volt az. Ekkor futott be Thomas is.
- Mi történt?
Elvörösödve váltunk el és hagytam, hogy Vladimir mellkasomba bújjon el testvére elől. Óvóan öleltem őt magamhoz és hátát simogattam.
- Gyertek be és ne az ajtóból kiabáljatok. - szóltam rájuk.
- Jó! Mert most megöllek! - esett volna nekem Mark, de Thomas lefogta a széket.
- Nyugodj meg Mark! - próbálta nyugtatni barátom.
- Nem nyugszom addig amíg ki nem kaparom a szemeit, úgyhogy engedd el ezt a vackot! - hadarta el mérgesen.
- Nincs semmi baj bátyó. - mondta halkan Vladimir.
- Én megfolytom! - kiabálta mire Vladimir remegve átkarolta a derekamat.
- Ne bántsd őt! - szipogta, én pedig a hajába túrtam.
- Nincs semmi baj. - ringattam és adtam egy csókot hajába.
- Szakadj le a tesómról!
- Jelenleg ő csimpaszkodik belém. - tartam szét a kezem.
- Jogos érv! Vladimir szállj le róla!
- Nem! - válaszolta és jobban hozzám bújt - Hagyjál...
- Kicsi, jobb lesz ha tényleg elengedsz.
- Nem.
- De igen, mert megfolytasz... - nyöszörögtem.
- Bocsi, ne haragudj. - engedett el elpirulva.
- Nem gáz. - kuncogtam.
- Apám, de nyálasak vagytok.
- Hagyd őket Mark. - sóhajtotta Thomas.
- Minden rendben? - jelent meg az apjuk az ajtóban. Na most lesz igazán kínos a szitu.
- Rendben lesz, amint bemostam kettőt ennek a- - barátom még időben befogta Mark száját, aki ki is fejezte nem tetszését.
- Mi? - pislogott nagyokat apjuk.
- Nem lényeg apa, Mark csak fáradt és te is tudod milyen ingerlékeny szokott lenni. - mondta Vladimir témát terelve.
- O~ké~ - mondta elnyújtva ezt az egy szót. Látszólag nem hitte el a dolgot, de inkább nem firtatta.
- Jó napot uram. - ráztak kezet Thomassal - A legjobbkor jött be. Szeretnék önnel beszélni valamiről.
- Rendben. - bólintott, majd aggódva nézett Markra, aki lehajtott fejjel nézte kezeit. Kimentek én pedig Vladimirral maradtam. Ma még gondozhatom őt és ezt ki is fogom használni.
- Remélem nincs baj Markkal. - nézett testvére után aggódva.
- Szerintem minden rendben van. Ne aggódj. - simogattam kezét.