Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

21.rész

Thomas pov.
- Tudod mit? - szólalt meg George. - Egyezzünk meg! Egyformán töltünk időt Vladimirral és mind a ketten segítünk. De! - mondta és Igor szemébe nézett. - Az veszi el, aki a kicsi apja!
- Tessék? - kérdezte Vladimir megszeppenve és Lukan is látszott, hogy nem tetszik neki az ötlet. Igor elgondolkodva nézett Georgera, majd Vladimirra és egy mély levegő vétel után felállt.
- Rendben van! - rázott vele kezet.
- Ti meg bolondultatok! - mondta Mark.
- Miért? - kérdezte Igor. - Úgy logikus ha a kicsi apjával marad. - mondta.
- Már elnézést, de itt rólam van szó! És a gyerekeimről. - mondta Vladimir.
- Van bármelyikünk ellen kifogásod? - kérdezte Igor.
- Ellenetek nincs, csak a módszeretek ellen van! - válaszolta mérgesen.
- Egyetértek vele! - lépett mellé Mark és megfogta a kezét - Úgy kezelitek, mint valami darab húst!
- Ez egy egyszerű megállapodás. Ha George a kicsi apja, akkor jobb ha Vladimir hozzá megy, én pedig gyakran látogatom Lukat.
- De ha Igor a kicsi apja, akkor én megmaradok barátnak. Amelyikünk veszít...
- Az lemond Vladimir kegyeiről.
- Ti tényleg megbolondultatok! - mondtam én is.
- Csak azt nézzük mi lenne jó a kicsinek és az anyjának.
Erre Vladimir Lukara nézett majd a hasára simított. Én is alaposan átgondoltam és  igazuk van. A mellett érdemes maradnia, akié a kisbaba.
- Mára mindenki menjen haza szerintem és majd holnap erre még vissza térünk. - tanácsolta Mark és sóhajtva megrázta fejét. Amint a két férfi kiment, mi leültünk.
- Ezeknek teljesen elment az eszük. - motyogta Mark.
- Mondanak valamit. - mondtam.
- Ne kezd te is! - nézett rám morcosan párom - Látom én is benne a logikát, de akkor sem csinálhatják ezt! Gyerekesen viselkednek!
- Benne vagyok. - mondta Vladimir.
- Szóval az lesz az apukám, aki a kis tesóm apukája is? - kérdezte Luka.
- Igen, pöttöm. - feleltem hajába túrva.
- Akkor azt szeretném, hogy Igor legyen az apukánk! - mondta kérlelve - Őt szeretném! Senki mást!
- Kicsim... De ha a kis tesód apukája George, ő is az apukájával szeretne lenni.
- Nem! Én Aput akarom! - hüppögte és látszott rajta, hogy kezd nyűgös lenni a sok stressztől.
- Gyere ide manó! - vette karjaiba Mark a morcos gyereket - Vladimir énekeljünk neki egy altatót, hátha megnyugszik.
- Oké.. - mondta kuncogva. Együtt elkezdték énekelni az altatódalt a Vajakból.
Luka álmosan hallgatta anyját és Markot, majd nem sokkal később egyenletes szuszogását lehetett hallani. Szerelmem mosolyogva simogatta kis pufi arcát.
- Fáradt volt már szegénykém. - mondta Vladimir.
- Igen, sok volt neki a mai nap. - suttogtam és a pici arcát néztem - Szegény kicsi.
- Nem tudom mit tegyek! - hajtotta a térdére a fejét Vladimir.
- Hé! Ne stresszelj e miatt! Nem lesz baj! Majd apádnak elmondom én, jó? És a másik dolgot is. - néztem Markra
- Milyen dolgot? - kérdezte Vladimir.
- Majd később elmondjuk, rendben? - fogta meg öccse kezét.
Elindultunk haza a kicsivel, aki mar olyan melyen aludt az üléseben, hogy semmire sem kelt fel.
- Thomas, nem kell ám elmondanod apának ha nem akarod.
- Elszeretném neki mondani. - fogtam meg kezét, amikor a piroshoz értünk - Nem szeretném, ha azt hinné hogy te miattad nem lehet unokája. Inkább okoljon engem, mint téged!
- Thomas...
- Ez az én döntésem! Nem lesz baj! Csak azt remélem megengedi, hogy a férjed maradjak.
Aggódva nézett rám, de mosolyogva szorított kezemre.
Másnap mikor persze hallottam, hogy az öreg megjött már nem voltam ennyire magabiztos.
- Jó reggelt fiatalok! - jött be az ebédlőbe - Mi újság?
- Mr. Roots... beszélni szeretnék magával. - kezdtem bele szorongva.
- Thomas! Hányszor mondjam mar, hogy csak John! Miről van szó, fiam? - kérdezte nevetve és leültünk. Mark leült mellem és kezemre szorított.
- A baba vállalásunkról lenne szó. - motyogta halkan - Elvégeztettünk egy tesztet.
- Milyen tesztet? Terhességi?
- Nem.
- Mi a gond?
- A sok kudarc miatt arra gondoltunk, hogy esetleg egyikünk az oka annak, hogy nincs gyerekünk. Nos... Az az ok én vagyok.
- Tessék? - kérdezte meglepődve.
- Steril vagyok, nem lehet gyerekem... - hajtottam le a fejemet, Mark pedig kezemre szorított és fejét vállamra hajtotta - Sajnálom, hogy csalódást okoztam önnek!
- Csalódást? Te szórakozol velem? - kérdezte hitetlenkedve mire felkaptuk a fejünket.
- Apa?
- Thomasnál jobb vejét nem kívánhatna az ember! Engem az se izgat ha soha nem lesz saját gyereketek! Mindig nyitott voltam bármire!
Fellélegezve néztünk rá, míg ő felállva lépett hozzánk és megölelt minket.
- Köszönöm John! - mondtam meghatódva és visszaöleltem.
- És? Hol van Vladimir? - kérdezte mire megfagytunk. Mark kezdett bele elmesélni mindent - Hogy mi csinált?! - kérdezte kiabálva és még a székét is feldöntötte - Honnan jött neki ez a hülyeség?!
- Azt inkább hagyjuk szerintem. - fogtam megvallat.
- Luka hol van? A szobájában?
- Igen, nem sokára úgyis kelnie kell az ovi miatt. - nézett az órára Mark - Megyek felébresztem.
- Nem kell, butusok! - jött le az álmos, durcás kisgyerek mögötte a kiskutyával.
- Oh, ne haragudj tökmag!
Vállat rántott, majd nagyapjához futott és lábába csimpaszkodott.
- Szia papa!
- Szia bajnok! - kapta karjaiba.
- Anyu haza jött már? - nézett körbe kíváncsian.
- Nem, kicsi, ne haragudj. - mondta Mark.
- És apu?
- Ő dolgozik ma. - simítottam hajába - Nem küldött egy üzit, hogy szóljak róla. Azt üzeni, hogy délbe ha van kedved be mehetsz hozzá!
- Luna néni is dolgozik? - kérdezte kíváncsian, mire bólintottam - Megyek! A múltkor kaptam tőle csokit és kakaót!
Délben én magam vittem be a kisöreget a rendelőbe. Ott az egyik fiatal hölgy azonnal felismerte.
- Luka! Szia! - lepett oda hozzánk.
- Luna néni! - mondta boldogan a kis fiú és nevetve hagyta, hogy nő arcát puszilgassa.
- Hogy te kis Cupido? Apukádat jöttél megnézni?
- Jól vagyok! Igen a papához jöttem! Hol van?!
- Az irodájában. Gyere! - fogta kézen és megindultak. Igor az irodájában írt valamit.
- Apu!
- Szia kicsi! - mondta mosolyogva és megvárta, amíg a kisfiú hozzá siet - Korán jöttetek.
- Már nem bírta kivárni, hogy lásson téged. - válaszoltam mosolyogva, mert Luka másfél óra alatt kért meg, hogy induljunk hamarabb.
- Apu! Ugye a kis tesómnak is te vagy az apukája? - kérdezte mire megfagytunk.
- Kicsim ezt nem tudjuk. - simogatta meg a fejecskéjét.
- Ez anyu hibája! - duzzogott.
- Nem, nem, nem! - mondta határozottan Igor - Erről semmiképp sem anyu tehet!
- De, mert egyszerre két embert is kedvel! - válaszolta durcásan és apjához bújt.
- Anyukád össze volt zavarodva. Mint amikor te nem tudod összeadni a pizza szeleteket. - guggoltam le én is.
- Mert össze vannak ragadva!
Ezen mindenki felnevetett, még Luka is megeresztett egy szelíd kacajt. Igor gyorsan lerendezte a maradék papír munkáját és együtt elmentünk ebédelni. Csak a vicc kedvéért pizzázni mentünk.
- Vladimir hogy van?
- Miért nem mész és kérdezed meg te?
- Nem lehet... - sóhajtotta fáradtan - George írt, hogy most ő van bent nála egész délutánig és reméli, hogy nem megyek oda.
- Honnan van meg neki a számod? - pislogtam értetlenül.
- Azt mondta, hogy Vladimir adta meg neki.
- Szerintem inkább kileste a telefonjából. - motyogtam. Csendben felhívtam Vladimirt mikor Igor elvitte Lukat a mosdóba.
- Thomas?
- Mi a helyzet?
- Minden rendben. - válaszolta fáradtan - George most ment el a büfébe venni valami ehető kaját. Bár szerintem nem fog találni ott semmit. Hogy van Luka? Ugye nincs vele semmi baj?
- Dehogy! Igorral kihoztuk pizzázni. - mondtam mire hallottam, hogy sóhajt egyet.
- Annyira hiányzik. - motyogta.
- Neki is te. Mindig kérdezgeti, hogy mikor jössz haza és hogy a kis tesója is jól van-e. - meséltem mosolyogva - Igor is aggódik érted.
- Tényleg? - kérdezte izgatottan. Ezek szerint Igor is nagyon hiányzik neki. Bonyolult a szitu.
- Igen. - kuncogtam - Bement volna ma hozzád, csak a megállapodás miatt nem tette. De ami késik, nem múlik!
- Így van! Most adtál egy jó dal ötletet is! Köszönöm Thomas!
- Oké, Vladi. Tudod ezt mindig imádtuk.
- Mit?
- Azt ahogy ragyogsz a terhesség alatt.
- Anyu! - jöttek vissza.
- Adom a tökmagot, mert kiszúrta hogy veled beszélek! - kacagtam, mert Luka ugrálva akarta elvenni a telefont.
- Anyu?
- Szia, édesem! Hallom pizzáztok?
- Igen, sonkásat!
- Oh, az nagyon finom! Mindet edd ám meg!
- Megfogom! - válaszolta vidáman - Csak kár, hogy itt nincs olyan paprika, mint otthon! Így kevésbé olyan finom.
Igorral ezen nyekkentünk egyet, mert mindkettőnknek eszébe jutott azoknak a paprikáknak a hatása.
- Ügyes vagy, kicsim. Ha haza értem elmegyünk együtt a játszótérre, jó?
- Jó! - kiáltotta vidáman majd jól hallhatóan belepuszilt a telefonba.
- Szeretlek, legyél jó! - még hosszasan elbúcsúztak, majd letették és Luka boldogan nyomta kezembe a telefont. Igor ez idő alatt mosolyogva hallgatta őket.
- Apu! Eljössz velem megsétáltatni Dextert?
- Persze! Muszáj mozognia, ahogy neked is!

💄