𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Boldog elválás

Erjedt málna zamata áradt a levegőben. Két boros pohár aljára csorgott a hűtött bokbunja. A konyhában voltunk, én a pultszigetnek támaszkodtam. Taehyungot figyeltem.

Bő pólóban és alsónadrágban volt. Adott nekem is egy egyet, hogy ne kelljen visszavennem a piszkosat.

Amíg tusoltunk, Taehyung kiszellőztette a nappalit. Bevallom, ráfért.

A zene megállt, amikor a lemez végére ért. Nem indítottunk újat.

A hűvös levegőtől mindketten felfrissültünk, miután kijöttünk a fürdőből. Lehet, hogy hajnali kettőt mutatott az óra, de ez semmiben sem állított meg bennünket.

Mellkasomba kapaszkodtam, amikor borsódzni kezdett a bőröm. Taehyung észrevehette, mert rám nézett.

- Adjak egy pólót? - tette le a boros üveget a pultra.

- Nem kell, nem fázom - rántottam a vállamon, mire elhúzta a száját.

- Konkrétan libabőrös vagy.

- És?

- Majdnem dideregsz - mutatott felém, mire elkuncogtam magam.

- Nem, jól vagyok.

- Hát, nekem nem úgy tűnik - rázta a fejét, majd gyanúval telve végignézett.

Szemei tágra nyíltak, húsos ajkai duzzadtan pihentek egymáson.

Széttártam a karom, hogy egy vállrándítással meggyőzzem, semmi bajom. A mellkasomra esett tekintete. Pár pillanatig elmerült benne, majd amikor észrevette, hogy rajtakapom, mosolygó szempárral nézett rám. Arca kidudorodott és halványan rózsaszínesedett.

- Azért köszi, hogy aggódsz értem. Jól esik.

- Én aztán nem - rázta a fejét, majd felém nyújtotta az egyik poharat.

- Nem, hát - kuncogtam.

Taehyung kellemesen elmosolyodott.

기쁜 이별

Taehyung ágya hihetetlen kényelmes és tiszta volt. Habos, fehér paplan takarta a lepedőt, amikor bebújtam alá, úgy éreztem magam, mintha nehéz, forró felhő közepében ülnék.

- Nem félted az ágyneműt? - vettem el az éjjeli szekrényről a pohár málnabort.

Taehyung megrántotta a vállát. Félig elfeküdt, karja puhán súrolta az oldalam.

Úgy tűnik, akármennyire felébredt az előbb, máris hatása alá kerítette az a pár korty.

- Ha nem öntöd le, akkor nem - dünnyögte félig csukott szemmel.

- Mindig ilyen szarkasztikus vagy?

- Csak amikor időm engedi.

Magamban kuncogva ráztam a fejem.

Egy bohóc dugott meg.

Erre a gondolatra kortyoltam a borból.

- Ahhoz képest, mennyire nincs időd, kényelmesen borozgatsz hajnali kettőkor egy idegennel az ágyadban.

- Igen. Ha lenne időm, most délután kettő lenne, nem hajnal.

- Á.

Végülis, ésszerű volt.

- És mit csinálsz nappal, hogy csak hajnalban engedheted meg magadnak a pasizást?

Taehyung fintorogva nézett rám.

- Pasizást? - kérdezte enyhén számonkérő hangnemben.

- Hát?

- Nem szoktam "pasizni" - emelte ki a szót.