𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Préda

"Szakajtsd a rózsa bimbaját,
Élvezd, amit a perc ad,
a virág ma mosolyog rád,  
holnap már holttá hervad."

– idézte Taehyung, majd rám nézett. – Robert Herrick.

Elengedtem egy kuncot. Épp Lao Ce Tao Te Kingjével foglalatoskodtam a napágyon, amikor Tae hirtelen rám vetette magát és csikizni kezdett.

Eszeveszettül nevettem, forgolódtam, rugdáltam, amikor már a pólóm alá is benyúlt – szegény Lao Ce majdnem a medencében végezte – s halk, dünnyögő kuncogását követve csókot lehelt ajkaimra. Megállt az idő, abban a pillanatban ragadtunk. Orrommal kissé megpiszkáltam övét, ahogy elmélyítettem a csókot. – Carpe diem, azt jelenti – suttogta ajkaimra. Felhúztam egyik szemöldököm.

– Ó, szóval ez a Robert Herricked már bölcsebb a mi Lao Cénknél? – dünnyögtem.

– Könnyebb – bólintott. – Most nem is lennék itt, ha ezt a taoizmust követnénk – biccentett a könyv felé. – Sőt, már az első órán átkérettem volna magam egy másik szakra, vagy jeleztem volna...

– Jól van, elég, fejezd be – turkáltam hajába kuncogva, ahogy hasamon pihentette fejét.

Már megérkeztek Hyunáék. Bent készülődtek a sütéshez, kint a grillsütő már izzott. Christian is csatlakozott hozzánk, bent segítkezett Hyunának és Yunminnek.

– Jeongguk... – suttogta egyszercsak Tae.

– Hm? – pillantottam rá.

– Tavasszal lenne kedved elmenni a nagyim házába? Vakációzni.

Nagyot dobbant a szívem, s elöntött a meleg szerelem.

Ahogy mély szemeiben gyönyörködtem, meg se tudtam szólalni az örömtől. – Szeretlek – csak ennyit sikerült kiböknöm.

Taehyung rápuszilt a hasfalamra, majd letette fejét. – Ezt igennek veszem.

– Kaja után lenne kedvetek elmenni bulizni? – kérdezte Hyuna, ahogy kilépett az ajtón. Mindketten odakaptuk a fejünket. – Jaj... Megzavartam valamit? – állt meg.

– Nem, gyere csak – szólt Taehyung. Közben halkan megkérdezte: – Legyen kedvünk?

Megrántottam a vállam.

Kissé közelebb hajoltam.

– Mi lenne, – suttogtam – ha hagynánk őket bulizni menni, mi meg találnánk magunknak egy jó kis jazz bárt?

– Ahh – kezdte. – Jeonguk... Most majdnem felállt.

Felnevettem.

– Szeretlek – bökte ki.

Küldtem neki egy puszit, majd elújságoltam a hírt Hyunának.

– Menjetek csak, mi mást tervezünk.

Mosolyogtam.

Boldogok voltunk.

그때

Kézenfogva sétáltunk az utcán. Szabadok voltunk.

Hyunáék útközben leváltak, amíg mi a jazz bár felé vettük az irányt.

Taehyung közelebb húzott magához a derekamnál fogva, úgy mentünk tovább.

A zenéről beszéltem neki.

Hogy mennyire vonz az éneklés. Nem is magam miatt csinálom, vagy mert szeretem. Hanem mert nem kerülhet el.

Egyszerűen azzal azonosulok.