𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Ahol együtt lehetünk

– A szívünkre – bólintottam, majd kortyoltam. Édes bizsergés rohant végig a torkomon.

Egy másik univerzumban talán épp egymás kezét fogjuk. Összekulcsoljuk kisujjainkat, majd egy kis szemezés után mély csókot váltunk.

Egy másik univerzumban együtt lehetünk.

Most végre gyönyörködhettem benne. Nem fogtam vissza magam.

Mélybarna szemeiben azonnal elsüllyedtem, amint találkozott tekintetemmel. A füle halványan kilógott hullámos hajkoronájából, arra gondoltam, mennyire bele súgnám a nevét, Kim Taehyung, annyira szeretlek! Olyan csodás vagy és szeretetre érdemes, még ha te nem is éreznéd így! Azon leszek, hogy ettől megvédjelek.

Képzeletben beleszagoltam, majd megpusziltam füle hegyét.

Egy másik univerzumban, ahol együtt lehetünk.

그때

Rövidesen Philippe és Sofi is csatlakozott hozzánk. A lány és én olyan részegesre ittuk magunkat, hogy folyton ölelkeztünk, szabadon nevetgéltünk. Amikor szédelegve egymásra dőltünk, beszívtam kellemes illatát. Púderre és gyöngyvirágra emlékeztetett. Bódultan mosolyogtam nyakába, majd nevetésben törtem ki. Sofi ugyanúgy.

– Azt hiszem, neki ennyi elég volt – mutatott felém Taehyung, majd elvette előlem az italt. Engem figyelt.

A szemöldököm ráncoltam. Megilletődtem.

Felálltam a székemből, majd elindultam felé. Koreaiul beszéltem, hogy ne értsék.

– Most miért?

Taehyung lassan fordult felém székében, bármiféle izgatottság nélkül.

– Mit miért?

– Miért ne igyak? – nyúltam a poharamért. – Csak ezt a maradékot!

Sofi kuncogott.

– Te ne nevess, mert miattad ilyen – mutatott felé gúnyolódva. – Te meg ne részegedj le. Holnap kelleni fog az energiád. Sok energia. Korán kelünk.

Ajkaim lebiggyesztettem. Nagy szemekkel néztem rá.

– Légyszi? – kérdeztem koreaiul, mindenféle udvariasság nélkül.

Taehyung sokáig méregetett, én meg aranyosnak akartam tűnni, hátha az elgyengíti. Ha nem lettek volna ott a többiek, talán még meg is érintettem volna némelyik gyenge pontján...

– Egy korty – adta meg magát. – Aztán hazamegyünk.

그때

Az estének gyorsan vége szakadt. Mindketten fáradtak voltunk a jetlagtől, ráadásul korán kellett kelni a másnapi programok miatt. Alig szóltunk egymáshoz a kimerültségtől – na és az alkoholtól, úgy mentünk el aludni.

Valami gyönyörű szépet álmodtam.

Taehyunggal voltam. Az ajkaimra hajolt egy óvatos, lassú, elmerülő pusziért, amit óvatlanul elmélyített. Magamhoz húztam, ajkait beszívtam és egymásba kapaszkodva szerelmeskedtünk egy végtelennek tűnő ágyon, selymes huzatok közt.

Minden érzés lüktetést indított az ágyékomban, mire a csúcson felébredtem.

Elélveztem.

Lihegtem, amíg magamhoz tértem. Szomorúság öntötte el lelkemet.

A szekrényhez nyúltam egy zsepiért, hogy letöröljem az ondót. Épp, hogy elértem egy tiszta alsót, azt is kicseréltem.

Pár percig forgolódtam. A sírás kerülgetett. A takarót öleltem, arra vártam, hogy kiszakadjon belőlem, aminek ki kellett jönnie, de valami vissza tartott. Úgy döntöttem, inkább kimegyek levegőzni egyet.