𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Fojtott viszonyok

A Shabang Shabang című nagyszerű nóta eléneklése után megnéztem a telefonom, hátha kaptam választ. Semmi értesítésem sem érkezett, ezért vissza csúsztattam a zsebembe. Azon töprengtem, írjak-e még egy üzit, vagy próbálkozzak inkább másnál, ám Hyuna hirtelen odahúzott magához. Öntudatlanul kapaszkodott a nyakamba. Majdnem hátradőlt, de még időben elkaptam. Elkuncogtam magam, hihetetlen aranyosnak találtam. Mint egy álmos kiscica.

Hyuna mindig keménynek mutatja magát. Hihetetlenül felnéztem rá azokért, amiket átélt. Többször is a mélybe gyötörték, ám minden alkalommal kétszeres erővel állt fel. Igazi tigris, szétzúzhatatlan hajtóerővel.

Ám a vadmacskák is elfáradnak néhanapján. Azokra az időkre pedig itt vagyok én – no meg a vállam. Jól esik támaszt nyújtani olyannak, aki kivétel nélkül ott van másoknak, ha kell, mégis nehezen fogadja el ő maga a segítséget. Ilyen pillanatokban, amikor kevésbé öntudatos, leengedi a maga köré épített vastag falat és sebezhetővé válik. Ő így pihen, és mi mindig készen állunk támaszt nyújtani neki.

Minjeong vette át a karaoke gépet, Hoseok kómásan ült a kanapén és elmerülve figyelte a – majdnem – barátnőjét. Teljesen szerelmes volt, le sem tagadhatná... Rózsaszín aura vette körbe, mély, szerető pillantásokkal igézte Minjeongot, amíg ő mit sem sejtve énekelte az új slágerlistás balladát.

Jól esett látni őket. Talán miattuk hiszek még mindig az igaz szerelemben.

Hyuna a vállamra hajtotta fejét és lassan táncolni kezdett. Óvatosan ringattam a testét, nehogy felbillentse a részegsége. Nyakamra szorított, én meg magamhoz húztam.

Olyan ártatlan lélek... Tele van szeretettel és fénnyel. Mély, tiszta érzelmekkel, amiket imád elrejteni a világ elől.

És annyi mindent megélt már!

Nem akarom, hogy további csalódások érjék. Sokkal jobbat érdemel, igazi boldogságot és szeretetet. Néha imádkoztam, hogy megtalálja ezt valakiben.

Óvatosan kiszedtem a kezem a kötésből. Hyuna derekába kapaszkodtam.

Fájt a vállam, erő is alig volt a karomban, de most nem érdekelt.

Hyuna élesen sóhajtott és remegni kezdett a válla. Forró levegőt lehelt rám, ami megborsódzott. Hideg könnyek nedvesítették bőrömet.

Erősen kapaszkodott a nyakamba, feje lecsúszott a mellkasomhoz, lefelé nézve sírt a fehér pólómra.

Szívem szakadt meg a látványtól. Magamhoz húztam, amilyen közel csak tudtam. Hajába dugtam az orrom, majd rápusziltam. Hátát simogatva kezdtem nyugtatni.

Összeszorult mellkasomon mély sóhajjal próbáltam könnyíteni.

Szörnyű volt így látni.

– Shh, nyugi – suttogtam hajába.

Hyuna mellkasa ritmust vesztve ugrált, néha levegőért kapkodott, néha hangosan felbőgött. Erősen kapaszkodott a pólómba, mintha élete múlna rajta. Nem tudtam, mit tehetnék.

Percekig csak öleltem, engedtem, hogy kiadjon mindent, amit kell. Nem szerettem így látni, de jól esett, hogy ennyire bízik bennem. Nem is kívánhatnék jobb barátokat.

Éreztem, hogy lassan lecsúsztatta kezeit a hátamra. Szorosan húzott magához, egyre erősebben sírva.

Újra hajára pusziltam, máshogy nem tudtam kifejezni a feléje érzett szeretetem.

Vékony ujjaiba temette szemeit és törölgetni kezdte könnyét. 

– Éh-én...

Mély levegőt vett, majd picit elhúzódtam, hogy ránézhessek. Állánál fogva emeltem meg az arcát, tekintete azonnal az enyémbe fúrt. Szeme körül fekete szemfesték kenődött kisebb folttá. Orra mentén és szája felett csupa nedű volt.