𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Méz

Előszó:
Innentől érdemes elolvasni (újra) a részeket, ha valaki eddig nem tette, mert nem csak átfogalmaztam, de a felétől át is írtam az egészet, kicseréltem pár szereplőt, új cselekményt, új szálakat vezettem be. Jó szórakozást!^^

Taehyung szemszöge

Hamar elérkezett az indulás ideje. Az Incheon termináljában várakoztam. Pár perccel utánam érkezett Jeon Jeongguk.

Fekete hajjal.

Apró, ezüst ajak piercinggel.

Fehér rövidujjúban, jobb karján friss mintákkal.

Nagyot nyeltem.

– Szép napot, Tanár úr! – állt meg előttem, szürke bőröndjére támaszkodva. – Ugye nem horkol?

Mintha nem tudná.

– Csak mert olyan álmos lettem hirtelen, hogy biztosan elalszom a gépen – mosolygott, tarkóját vakarva.

Jeongguk ártatlan jókedve iszonyú ragályos volt.

Az ezüst karikát figyeltem kifeszült ajkán. Eddig is könnyen elgyengített a mosolya, főleg azzal a szépségpettyel az ajkai alatt, de így...

Azon tűnődtem, milyen lehetne megcsókolni. Még sosem romantikáztam úgy, hogy fémek szegezték a partnerem.

Őt.

Haloványan megfeszült állkapcsom, majd láthatatlanul ajkamba haraptam.

Szeszélyes szelek fognak Párizsban uralkodni, már most éreztem.

Inkább megpróbáltam ignorálni.

Jeon Jeongguk túl szép volt, hogy igaz legyen. Mindenféle értelemben.

– Addig nem, amíg meg nem írja a vizsgát – biccentettem.

Előrébb léptem a sorban. Jeongguk követett.

그때

Miután becsekkoltunk, simán ment minden. Megbeszéltük, hogy együtt reggelizünk.

Mai kedvence a baconös tojásos szendvics, banántejjel. Mindenzt leöblítette a szokásos sakura teájával.

– Az a sulis automatából van? – mutattam a dobozra, miután megtörölgettem a szám.

Boldogan bólintott. Közben elmélyülve kortyolt. Amikor kiürült az üdítő, elégedetten sóhajtott, majd rám nézett.

– Mindig hazaviszek párat hétvégére. Imádom.

– Én jobb szeretem a sima teákat. Fekete, zöld, ginzeng, mindegy.

– Áh! Jázmin... – bólintott. – A jázmin és az akác! Azok valamik.

– Valamik... – kuncogtam orrom alatt, egyetértve. – Azok valamik.

Jelentéktelen kis információ szeletek. Mégis boldogsággal tölt el, ha ezekről beszélgetünk. Szép hétvégénk lesz.

A kis Jeonggukkie. Olyan ártalmatlan. Szelíd. Egy fűszálat nem szakítana el.

Magával ragad.

Minden apró porcikája.

– Mi történt a kezeddel? – kérdeztem, majd beleszippantottam a fekete Boseong teámba.

– Tigrisliliom. Magamra tetováltattam – mutatta az új dizájnokat.

Fújtattam.

– Miért volt gézben hetekig?

– Ó! – felnevetett. – Hatalmas csalódás ért, aztán a boxzsákot érte a haragom. Én meg visszakaptam tőle.