Útvesztő - Taehyung

334 22 9
                                        

Jeongguk gyengéd tekintete dobogtatta meg szívem, ahogy fölém hajolt. Édes csókként olvadtak rám ajkai, mint méz a meggyre, úgy szédített el szenvedélyével. Szerettem az alázatosságát, ami mögött óvhatatlanul rejtegette az elvetemültséget. Szerettem a tisztaságát, amit a sötét külsejével takargat.

Arany haját hátra simítottam, puha tincseiben megkapaszkodva húztam közelebb. Meztelen mellkasára tévedtek ujjaim, amíg ő a derekam alá csúsztatta izmos karját. Bele dünnyögtem a csókba, hisz oly mámorító, oly részegítő volt.

Ajkát fogam közé vettem s szopogatni kezdtem, mintha ellenállhatatlan mézzel borította volna. Őt akartam, az egész világon, senki mást rajta kívül.

Jeongguk elszakadt tőlem, sebesen hajolt a nyakamhoz, hogy telepecsételje forró puszikkal, amitől minden alkalommal végigfutott a láz a hasamon.

A hátába kapaszkodtam, a széles vállába, amikor puha tollpihék simogatását éreztem meg. Óriási, hófehér szárnyak tornyosultak felettem, amíg egyre lejjebb haladt a testemen. Bódultan csókolgatott, hosszan játszadozott a mellbimbómon. 

A szívem lángolva dobogott, a hasam összerándult egy-egy érintésétől. Derekam kissé megemelte, közben ágyékom felé telepedett. Hattyúszárnyai lassan meghúzódtak, szorosan hátához simultak.

Igézően ajkába harapott, majd combomra érintette homlokát. Orrával puhán simogatta bőröm, majd pilláit remegtetve belém szagolt.

– Imádom az illatod.

Úgy csókolt, mintha én volnék Isten maga. Teljes valóját átadta az érzékeknek, ilyen mértékű alázatot életemben nem láttam. Gyönyörű volt.

– A tiéd vagyok – suttogta. –  Mindenem a tiéd...

Forró leheletétől levert a víz. Ajkai nedves lenyomatot hagytak rajtam, amitől megmérgezett a telhetetlenség.

Felültem.

Állára simítottam, hogy felemeljem arcát. Szikrák kötötték össze tekintetünk, egy forró, fülledt szerelemben.

Tollpihéit felborzolva hagyta, hogy kedvemre simogassam. Innentől kezdve azt csináltam vele, amit csak akartam.

Jeongguk szájába akasztottam hüvelykujjam, majd lehajtottam az alsó ajkát, mint a kisgyermeknek.

– Szopogasd.

Azonnal bekapta és nyalogatni, szívni kezdte. Szemöldököm ráncoltam a szépségétől.

A baba arcától, amikor megjelentek az apró gödröcskék a szája szélén, a kerek őzike szemeitől, amik lecsukódva meg-megremegtek, az édes kis ajkacskáktól, amik már csillogtak a nyáltól. Mellkasom összeszorult a látványtól és állkapcsom megfeszült a vágytól.

– Mondd, hogy szeretsz.

Jeongguk teljesen szájába vette az ujjam, majd egy mély szívás után forró levegőt sóhajtott köré.

– Szeretlek – nézett súlyosan a szemembe, mint aki megtörhetetlen szerelmi báj hatása alatt áll. 

Igéző tekintetével csalogatta ki belőlem az önfejűséget, azt suggalta, az alávetett ágyasom szeretne lenni, a vad titkom, szenvedélyes, tiltott románcom. Arcát halványan érintve simítottam végig, amit feje mozgásával bágyadtan végig követett. Elidőzve gyönyörködtem állkapcsán, majd végül körbe kulcsoltam nyakát.

Mélyet nyeltem a vágytól, ami felgyülemlett csupasz alhasamban. Visszafordíthatatlan szenvedély kerített hatalmába.

– Mondd, hogy az enyém vagy – szorítottam nyakára, mire felakadt szemöldökkel kapott levegőért.

𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔Où les histoires vivent. Découvrez maintenant