𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Segíts

Félig a vízben szeretkeztünk másodjára, s harmadjára, amikor Taehyung a fejem felé nyúlt.

– Ezt még Ausztráliában akartam neked adni, de nem találtam a megfelelő pillanatot – dünnyögte ajkaimra. – Nyisd ki – s egy dobozkát helyezett a mellkasomra.

Kellemesen rámosolyogtam, majd amíg még mindig bennem volt, nyitottam ki az ajándékot.

Egy ezüst gyűrű volt benne.

– A nagymamámtól kaptam régen. Azt mondta, adjam a szerelmemnek az egyiket – s felemelte tenyerét, amin az enyémnek a párja csillogott a félsötétben.

Szemeimbe könnyek szöktek, ahogy karjai közt eljegyzett.

– Fogadom, hogy férjemmé teszlek egyszer – suttogta ajkaimra.

Szívem óriásit dobbant, majd kipislogtam a könnyet, s csókot pecsételtem ajkaira.

– Sosem szerettem még ennyire – mondtam szájára. – És sosem szerettek még úgy, ahogy te.

Taehyung mélyet lökött belém. Hangosan felnyögtem.

– Ez lesz a mi tavunk – puszilt fülem mögé. – Ez lesz a mi pillanatunk – lökött még egyet. –Mostantól minden csak rólunk fog szólni. Ígérem. Ígérem, megteremtem neked... Ígérem, Jeongguk... Ígérem.

그때

Másnap reggel nem találtam magam mellett az ágyban. A telefonomon megnéztem az időt, hajnali öt volt.

Szemem dörzsölve keltem fel, hogy szétnézzek. Sehol se találtam Taehyungot.

– Kicsim? – kiáltottam az üres házban, majd kinéztem az udvarra is.

Szakadt az eső.

Fel akartam hívni, de nem volt térerő.

Felöltöztem s elindultam a keresésére. Pár perc séta után a temetőben megláttam ballonkabátos alakját.

Messziről néztem. Nem akartam zavarni.

Taehyung egy fehér liliomot tartott a kezében.

Zokogott.

그때

Taehyung szemszöge

"Azt kívántam, bárcsak itt lettél volna, mama. Olyan boldog volt, amikor meglátta a gyűrűket! Olyan eszeveszettül szerelmes vagyok! Kérlek, segíts át a következő időszakon! Hagy érezzünk örömöt, boldogságot, s kerüljön el minket a balszerencse! Kérlek, segíts!"

– Segíts ezt megúszni.