𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Szerethetsz

Következő héten szívásnyomokkal teli nyakkal sétáltam be egyetemre. Fekete kapucnis pulóverben és maszkkal az arcomon álltam meg az üdítős gép előtt. Kinéztem az ablakon, amíg kiszolgált a szokásos szakura teámmal, s a párom, Kim Taehyungot tekintettem meg. Épp elnyomott egy cigarettát és a bejárat felé indult.

Tudtam, hogy merre vezetett útja, így utána mentem. Megálltam a lift előtt, s megnyomtam a hívógombját. Pár pillanat múlva megállt mellettem Tae.

Csak lopva pillantottam rá, hogy mutassam, én vagyok, de nem is kellett igazán, mert már tudta, amint belépett az épületből – legalábbis, tekintetéből ezt olvastam le.

Megérkezett a lift. Mindketten beszálltunk, majd megnyomta a kettes gombot, ami az irodája felé vezet. Az ajtó becsukódott, s a lift elindult.

Azonnal leszedtem a maszkom, Taehyung derekamnál fogva húzott magához egy mély, ördöngősen finom csókra, amibe belesuttogta, mennyire szeret. Kissé közelebb bújtam hozzá, elregéltem neki, milyen szexis és ugyanakkor szép is abban az öltöny-ing kombóban, s a lift megállt.

Maszkot felvettem, elléptünk egymástól és előre néztünk mindketten, mint ismeretlenek, vagy legalábbis tanártól és diákjától elvárt hangnemben és modorban.

Aztán kilépett a folyosóra, én utána kukkantottam – formás fenekét végignéztem, ahogy eltűnik az irodája ajtajában, majd amikor konstatálta, senki nincs a közelben, küldött egy "szeretlek" pillantást és felém intett.

– Később tala! – suttogta félhangon. A liftajtó becsukódott és én lementem a földszintre, hogy az automatánál találkozzak Hyunával.

Hyuna pár napja egy ausztráliai útról regélt nekünk. Meghívott mindegyikünket a nyaralójukba egy kis városkába, ahol van élet is, meg tengerpart is, de még az udvari medencét sem hagyta ki a felsorolásból. Azon gondolkodtam, vajon Taehyung benne lenne-e, hogy velem jöjjön.

– Csak egy hétvégére – vettem le a halászsapkám, s tettem az iroda asztalára. – Jó buli lesz.

Taehyung nem épp kellemesen ücsörészett előttem. Karjai keresztbetéve, félig nekidőlve az asztalának, nyelvével egyik fogát piszkálta, szemüvege felett szemöldökét ráncolta. Nem örült az ötletnek, hogy bemutassam őt a barátaimnak.

– Csak egy hétvége... – ismételtem, már kissé szomorúbban. – Naa... – fogtam állára, majd orrán érintettem.

– Azalatt a hétvége alatt nekem takarítanom kell, előadást összeállítanom és záróvizsgákat javítanom. – Kissé elhalkult. – Ráadásul még mindig a tanítványom vagy, Jeongguk.

– De már nem mindegy? Csak az én barátaim, egy hét és vizsgaidőszak, akkor meg már senkit sem fog érdekelni, ki kinek a kije. Suliba se járunk majd be. Naaa...! Légyszi, gondold ááát! – kissé közelebb léptem. Állát ujjaim közé fogtam. – A kedvemért – néztem gyöngéd szemeibe, szemüvegén át.

Megrázta a fejét, majd kiszabadította magát fogságából. – Nem lehet – emelte fel a kezeit, majd az asztalra dobta a szemüveget. – Anyum kiakad, ha megtudja... – cukkolt.

Kuncogva megráztam a fejem.

– Akkor csak gondolkodj rajta! – fogtam kezére, aztán lassan hátrasimított egy fekete tincsemet. Ha tehette volna, biztosan megcsókolt volna.

– Istenkém... – cikázott szemeim közt. – De csak mert olyan aranyos vagy. Meggondolom.

– Hurrá! – indultam csókra, de az utolsó pillanatban megálltam. Kissé nyitva volt az ajtó, úgyhogy addig nem mertem elmenni. – Majd informálj – intettem neki, s elindultam órára. Utolsó pillantással küldtem neki egy kacsintást, majd kiléptem az ajtón.