𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Vízpart

– Nincs zár a kibaszott telefonodon? – kérdezte Seokjin kiakadva. – Milyen embernek nincs...

Felemeltem a tenyerem, amire egyből elcsendesedett.

– Igazad van – kezdtem. – De ez nem segít most. Nincs telefonod kölcsönbe? Egy óra múlva indulunk vidékre.

Seokjin megrázta a fejét.

– Talán Jeongguknak van... Majd kakaón* kereslek.

S elindultam haza, a kedvesemhez.

그때

Jeongguk puha, mély csókkal fogadott, amint beléptem az ajtón.

Már mindketten bepakoltunk tegnap este. A gyűrűket jól eldugtam a bőröndömben, nehogy észrevegye.

– Épp gitároztam, amikor hívtál. Egy új dalon dolgozom – mondta.

Elmosolyodtam.

– Nem lett meg végül? – kérdezte. Megráztam a fejem.

– Nem, pedig Seokjin is hívott. Tisztán emlékszem, hogy a teremben hagytam de hűlt helye volt. Lehet leadták. Vagyis, remélem.

– Elképzelhető...

– Majd hagyok Seokjinnek sms-t, hogy legyen résen, hátha.

Leültem a nappaliban a kanapéra, majd beletúrtam a hajamba. Jeonggukra néztem. Megállt előttem, s összekulcsoltuk kezeinket.

– Neked nincs véletlen kölcsön mobilod? – kérdeztem.

Kissé elgondolkodott, majd megrázta a fejét. – Nincs. De lehet Jiminnek van, felhívom – kapta elő telefonját a farzsebéből, s azonnal tárcsázta is. – Induláskor majd beszaladok érte.

그때

Szerencsére, Jeongguk lakótársa rendelkezett kölcsön mobillal, így meg voltam mentve. Már csak a sok közös kép és üzenet hiányzott – ám azokat is visszakaptam, amikor beléptem Kakaora. Szerencsére, Jeonggukkal szinte minden anyagot megosztottunk egymással, így seperc volt lementeni őket.

Akkor ugrott be.

Mi van, ha valaki keze ügyébe kerül, és véletlen meglát rajta egyet s mást?

Akkor nekem lőttek.

Épp vezettem, amikor eszembe jutott.

– Jeongguk... Szerintem elbasztam.

Kérdőn tekintett rám.

– Mit?

– A telefonom tele van közös képpel és nincs rajta zár.

Jeongguk sóhajtott egyet, majd rám nézett.

– Milyen melegnek nincs zár a telefonján?

– Ennek a melegnek – mutattam magamra.

Jeongguk hitetlenkedve elengedett egy kuncot.

– Hát ez nem jó – mondta végül.

– Hát nem.

Kicsit ideges lettem.

Jeongguk felsimított a combomra.

– Nem lesz baj. Ne félj, megoldunk mindent.

– És ha mégis?

Legyintett.

– Te most csak vezess. Ezt a hétvégét még töltsük el nyugodtan, aztán majd aggódunk a többi miatt.