𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Végzet, kezdet

Taehyung szemszöge

A hold fénye tükröződött a Szajna sima felszínén. A Champs Elysées-n sétáltunk hazafele.

Eszembe jutott Jeongguk előadása.

Holdfolyó.
Szélesebb a mérföldnél
Stílusosan szellek át
Egy nap

Öreg álmodozó,
Te szívtipró
Akármerre mész,
Megyek utánad.

Hamar beesteledett. Hiába, az ősz egyre eluralkodik a természeten.

Talán erről a pillanatról álmodtunk. Talán megénekelte.

Philippe csak félig kísért minket. Az ő lakása másfelé vitte, mint minket, így kettesben maradtunk.

Csendben haladtunk. Semmi nesz. Semmi zörej. Csak a víz súrlódása az evezős csónakok alatt, a szellő simogatása a csörgő falevelek közt.

Belenéztem a Szajnába.

Egyedül voltam. Az arcom elmosódott, ahogy az apró hullámok elvitték magukkal.

Jeongguk mellém állt. Én magamat figyeltem. Ő meg engem.

Ez is vezeklés.

Egy tiltott szerelemé.

Halványan megérintette zsebre dugott kezem.

- Menjünk - szólt puhán.

Bólintottam.

Mentünk.

그때

Kis idő múltán szembe tűnt egy öregasszony. Cigányasszony lehetett, aki épp egy kosárnyi bordó rózsát árult.

Odamentem hozzá.

- Bonsoir! - köszöntem, majd kértem egyet; une rose s'il vous plaît!

Kifizettem.

Mélyen a szemembe nézett, majd a tenyeremet vizsgálgatta. Kendő takarta feje tetejét, és megannyi rongyba s rokolyába bújt. Rekedtes hangon beszélt.

- Mondja, egy tenyérjóslásra nem fizetne be, ha?

- Attól tartok, most nem. Köszönöm.

- Na és ha ingyen lenne, ha?

Jeonggukra pillantottam, aki nem egészen értette az eseményeket.

- Jósolni szeretne a kezemből ingyen.

Jeongguk elmosolyodott. Megrántotta a vállát.

- Hagyd neki.

Kelletlenül fordultam vissza a hölgyhöz.

- Elnézést kérek az illetlenségért, csak lefordítottam amit a hölgy mondott. Ha ingyen van, jósoljon.

A néni sunyin mosolyogva nézett fel szemhéja alól, majd nekikezdett a tenyeremet nézegetni, fordítgatni, simogatni a vonalakat, kisebb nyomokat rajta.

- Nos, nem egyszerű élete van. Maga nemsokára alkut köt. De hogy milyet, ha?!

- Na, milyet? - vettem fel én is kissé a stílusát.

- Szerelmit.

Ajkaim halkan elnyíltak. Nyeltem egyet.

- Mifélét?

- Azt majd a sors megüzeni - Jeonggukra nézett. - Egy pillanat! - kiáltott fel, mintha attól tartana, el akarnánk rohanni. - Tartsák ki a kezüket. - Valamiért kotorászni kezdett a rózsás kosarában. Elővett egy vörös fonalat.