𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Karma

- Sosem éreztem még ilyet - hadonásztam a kezemmel, teljesen kiakadva.

A szőkeség csillogó szemekkel figyelt, halványan mosolygott. Büszkeséggel telt meg tekintete.

- Miért nem hívod fel? - csapott vállon, enyhén apáskodó hangnemben.

- Csak én adtam meg neki a számomat. Azt mondta, túl elfoglalt, de ha szabad lesz, felhív - állapítottam meg büszkén, majd felkapaszkodtam a rúdra és húzódzkodni kezdtem.

Jimin derekára tett kézzel figyelt. Arcán boldogság ült ki, ahogy játszotta a fejében a jeleneteket.

- De ha láttad volna - pattantam mellé lihegve. - Istenem, alig várom!

- Jeon Jeongguk, csak nem szerelmes? - gúnyolódott. Kuncogni kezdtünk.

- Aligha - sétáltunk a törülközőnkért. A nyakamra raktam az enyém, majd letöröltem a csiklandós izzadság cseppeket. - De elég esélyes, hogy az legyen a vége...

- Ajjaj. Jeongguk szerelmes.

- Nem ismerem annyira.

Felkaptuk a cuccainkat és az öltöző felé vettük az irányt.

- De ha úgy akarja a sors, meg fogod - bólintott biztatóan.

Kellemeset sóhajtottam.

- De tényleg, hyung,* úristen! Sosem tapasztaltam még hozzá foghatót! Tökéletes - nyitottam a szekrényem ajtaját.

- Miért?

- Nem tudom, csak... Belenézel a szemébe, és mindent tud rólad. Tele van szeretettel, fénnyel, kultúrával, intelligenciával és áh! Baszott szexi - haraptam az ajkamba.

- Fejezd be, emberek közt vagyunk - nevetett Jimin, majd a táskákkal elindultunk kifelé.

- Olyan feneke van - mutattam a levegőben a kerek formákat - atyaég.

Fújtattam, mintha melegem lenne. Jimin a fejét rázta.

Hagyma és szója állott szaga ütötte az orrom. Jimin a vacsorához készített szószt, amíg én pácoltam a húst. Jól esett a társasága, főleg a tegnapi után.

- Azért szólhattál volna - állapította meg pár perc csend után.

- Igen, tudom, ne haragudj - soroltam tisztelettudóan - de már be voltam borozva.

- És a bor elnémít? - kavargatta a párolódó zöldségeket.

- Nem, csak... Nem gondolkodtam tisztán. Amúgy is, baromi részegek voltatok már. Azt se tudtátok, miről beszéltek. Csak vihorásztatok.

Jimin megrántotta a vállát.

- Jó is volt. Csak aztán elsétáltál azzal a sráccal. Hyuna hívott, nem vetted fel. Kicsit aggódtunk, ezért itt aludtak ők is, hátha hazaérsz még az este.

- Hát, van ilyen. Még szerencse, hogy nagyfiú vagyok.

- Az? Szerencse?

- Nem?

- Hát, nem tudom, hogy a nyakad mit gondol erről - biccentett felém a pálcikákkal.

Szemem köröztem, majd elmosolyodtam.

Fülem mögött kirázott a hideg, ahogy a húsos ajkaira gondoltam, miközben szívja a bőröm.

Megráztam a fejem. Elképesztő, mit művelt velem ez a srác.

- A nyakam nem bánja, sőt - kacsintottam Jimin felé.

Kuncogott.

- És lila szívásnyomokkal tele fogsz bemenni az első héten. Igazán lenyűgöző - biccentett.