𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Így nem szeretsz

"Szeretnéd fogni a kezem?"

Már vissza sem mentünk a szórakozóhelyre, elindultunk hazafelé.

"Igen."

Tenyerében eltűnt az enyém. Meleg és puha volt.

Mint ahogy emlékeztem.

Eddig hűvösnek éreztem magam, mint a szél. Mégis, szívem örök lángon égett.

Felszabadultunk. Senki sem látott. Biztonságban éreztük magunkat.

– Gyere – vezetett be egy közeli parkba.

Óvatosan felém tornyosult, testével taszított neki a fának. Kezeim a fejem felé fogta, úgy ereszkedett ajkaimra mély csókra.

Rám olvadt, mint a méz, puha, csillogó csók a csillagos éj alatt. Feltüzelt.

Halk nyöszörgés jutott ajkai közé, ahogy elérzékenyültem. A szívem dobogását a fülemben hallottam.

Ebben a pillanatban élnék, ha tehetném, örökre. Megbabonázott.

Taehyung elvesztette minden gátlását. Nem vált ellenemre.

Egy cseppet sem.

Orraink puhán súrolták egymást, ahogy csókolóztunk. Mélyen számba lélegzett, ahogy megállt egy pillanatra.

– Ezt ne mondd el senkinek – dünnyögte.

Elengedtem egy kuncot.

Orrával enyémet piszézte, majd szájon puszilt. – Most megdöntlek – mondta ajkaim közé.

Izgalom gyűlt az alhasamba.

– Őrült vagy.

Ágyékát lassan nekem nyomta.

– Azt hiszed ez az? Nem... Ez még csak a kezdet.

Nagyot nyeltem. Nem mertem belegondolni.

Merevedésem lett.

Levette hosszú kabátját és a puha fűbe helyezte.

Felkapott a derekamnál fogva és ráfektetett. Közben ajkaival végig súrolt a nyakamon, csiklandós bizsergést hozva hátamra. Mélyen a szemembe nézett. Orra az enyémhez ért. Duzzadt ajkaimra bámult.

– Tudod, milyen észveszejtően édes a lopott csókod? – dünnyögte.

– Ne mondj ilyeneket.

Elengedett egy kuncot.

Nadrágszíját lassan kihúzta és letette mellénk. Dzsekimen végigsimított, majd lehúzta a cipzárt. Benyúlt az alhasamra, forró kezétől bizsergés indult meg az ágyékomban. Merevedésem egyre kínzóbb volt.

Mélyen sóhajtottam, orromon engedtem ki. Felemeltem a fejem, újabb csókért kérlelve. Mélyen egymásra tapadtunk. A földnek nyomott, ágyékát folyamatosan nekem nyomta.

– Még most sem vagy türelmes, hm? – dünnyögte öntelten.

Megőrjített.

– Te bébi – érintett orromra.

Csak néztem. Elmámorított, minden egyes porcikája. Érezni akartam, a lelkét, a testét, mindenét.

Szerettem.

Ajkamba haraptam, amikor lassan, puhán lesimított alhasamon. A bizsergés átáradt ágyékomra, az így is forró nadrágom alá.

Taehyung beakasztotta ujja hegyét az alsóm tetejébe. Közben megszakítás nélkül, élvezettel csókolt.

"Szeretlek" gondoltam. "Szeretlek, Kim Taehyung, és ki is fogom mondani."

– Szeretlek – suttogtam ajkaiba. Szemeimbe könny gyűlt.

Végre tudja.

Megállt.

A szíve kihagyott egy dobbanást.

Lassan eltávolodott.

– Hibát követünk el – pánikolt.

Felállt. Elfordult, amíg én pirultan kapkodtam levegő után. Ezt most nem mondja komolyan!

– Inkább menjünk haza – dünnyögte.

– Ne. Gyere vissza.

– Nem. Haza.

És elindult. Engem ott hagyott.

그때

Otthon mindketten szó nélkül besétáltunk a szobánkba és ki se jöttünk onnan. Addig-addig forgolódtam dühömben, amíg fel nem keltem, hogy kiszellőztessem a fejem.

Újra lejátszódott bennem az egész.

Annyi kérdésem volt.

Mire gondolt a hiba alatt?

A szexre?

Arra, hogy szeretem?

Vagy az ígéretünkre?

Vajon miért pazarlom én itt az energiám egy ilyen alakra? Egyáltalán megéri nekem emiatt szenvednem?

Hát nem.

Felkaptam az úszó cuccomat. Törülközőt, és mentem is. Taehyungot nem láttam kint, hál' Istennek.

Egyenest az uszodához vitt a lábam.

Válaszokat akartam. Dühös voltam.

Pár hossz leúszása majd segít kiüríteni a fejem. Hátha nem csinálok semmi hülyeséget.

Persze, odafigyelek. Nem lesz vállműtét.

– A kurva életbe – morogtam. Jól esett káromkodni.

Már majdnem az övé voltam.

Végre magához vett volna. Végre.

Erre...

A homlokom dörzsöltem.

Kinyitottam az uszoda ajtaját. Valaki bent úszott.

Nem nagyon figyeltem oda. A zuhany felé vettem az irányt. Jól átdörzsöltem a szemem és a hajam, a hideg víz kissé felpezsdített. Készen álltam. Vártam.

Ledobtam a törülközőt.

Felálltam az állványra, majd fejest ugrottam. A lehető leggyorsabban úsztam, hogy leadjam a feszkót. Fel se néztem a végén, csak mentem.

Újabb kör.

Majd még egy.

És még egy.

Amikor kissé remegett a kezem, megálltam a medence falánál.

Megráztam a fejem, hogy kimenjen a szememből a nedves hajam. Felnéztem.

Ott állt Kim Taehyung a másik oldalon. Engem figyelve, nyugodtan, mintha mi sem történt volna.

Fú, de mérges lettem.

– Hát te? – kiáltottam.

– Hangnem – szólt nyugodtan.

A kurva hangnemjébe.

– Taehyung, nem... – szájához illesztette mutató ujját. Lepisszegett.

– Ha valami mondandód van... Idejössz... S megsúgod.

Köpni, nyelni nem tudtam. Még neki állt feljebb.

Odaúsztam, minden evezés közben magamban káromkodtam.

Taehyung vörös szatén köntöst hordott. Lehajolt a medencéhez.

– Igen? – kérdezte, amikor odaértem. Még épp kapkodtam a levegőt, amikor végigmért.

Elfelejtettem, mit akartam. Belenéztem mézédes íriszébe és ott maradtam.

– Utállak.

– Jó! – felállt, sarkon fordult és elindult. – Én is! – beszélt nekem háttal. – Így legalább nem szeretsz.