𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔

Csillámló ajkaink

Egész héten a tézist javítgattam. Taehyunggal e-maileztünk oda-vissza, mintha legalább hatvan éves irodai beosztottak lennénk akik nem tudnak megegyezni egy szerződés alapvető részletein. Nem mellesleg, az irtó rideg, fennhordott stílusától levert a víz, akármikor elolvastam az üzeneteit.

"Nem jó. Túl hablatyolod."

"Több érzékkel."

"Mi az az "ecxitement"?"

"Javítsd az aláhúzottakat."

"Olvasd át mégegyszer."

"Az egész oldalt fogalmazd újra."

"Oldaltörés?"

"Úgy hangzik, mintha egy elsőéves írta volna. Újra."

"Dehát... Elsőéves vagyok?"

"Újra."

Úgy éreztem, csak a bolondját járatja velem, és még élvezi is. Bohóckodhattam én akármennyit, komolyan utánanéztem minden egyes szónak amiben nem voltam biztos, újra tanultam az írásjelek használatát, nehogy lehagyjak valahonnan egy vesszőcskét, mégis mindig talált valami hibát.

"Hol a tekintély?"

Arról ne is beszéljünk, hogy beszédet fogok tartani. Bár át fog menni egy francia bétán a nyertes tézis, mások ezen kívül nem fogják látni.

"Félmunka nem munka!" – hajtogatta. Nem volt mellébeszélés, csak az igazság; amit Kim tanár úr mond.

Nem véletlen, hogy alig mernek a hallgatói ellentmondani neki, vagy akár köhinteni egyet az előadáson – orrfújásról nem is beszélve.

A tökéletesség a cél. A hibátlan kutatás, az egyenes, tiszta konklúzió, szép szavakkal, érdemes, elegáns körítéssel megfogalmazva. Azt hinné az ember, egy irodalomtanár nyitottabb a formaiságokkal szemben, hiszen a művészetek lényege az absztrakt, szabálytalanság – szerintem, hogy minden nyersen ki lehessen fejezve. Az meg már mindegy, ki mit fog leszűrni belőle. Hisz amennyi ember, annyi konklúzió, annyi észrevétel. Néha talán még többet is bele lehet gondolni egyes termékbe, mint amit maga a szerző beleszánt.

Eszerint minél őszintébb valami, annál jobb, nem?

Én sem szoktam sokat agyalni a dalaimon. Az ilyenek amúgy is szívből jönnek általában. Ha túl sok az akarat, valahogy mindig szenvedősen sikerül leírni pár sort, de még az se rímel. Az utóbbi pár évem legalábbis elég vérszegény volt ezen a területen...

A levelezésünk pillanatait mérges sóhajtozással töltöttem. Jimin már a szemem forgásából tudta, hogy Taehyungtól jött e-mailem. A vége felé meg se nyitottam őket. Inkább a zenével foglalkoztam.

Eközben bőszen próbáltunk Yungival. Felvettük a dalt, miután megmutattam neki. Segített kissé átírni, néhány rímet átfaragni, hogy könnyebb sodrása legyen a dallamnak. Nagyon tetszett a végeredmény, alig vártam, hogy előadhassam.

Megbeszéltük Yungival, hogy a fellépés után felvesszük az egészet és segít feltölteni a világhálóra. Ha esetleg sikerül idő előtt befutnom, akár ott is hagyhatom az egyetemet. És azt mind tudjuk, mit jelent.

Egy új esélyt.

Eggyel kevesebb akadályt.

Bár a szüleimnek megígértem, hogy legalább az első diplomám megszerzem, szerintem nem vennék zokon ha lemondanék róla egy biztos jövő mellett. Főleg, ha nyugat felé venném az irányt. Amúgy sem vagyok rászorulva a segítségükre... Még Jimint is ki tudom segíteni annyira, hogy ne kelljen lakbért fizetnie. A rezsit elfelezzük és minden tiszta.