Mi vagyunk az éjszaka - Charles Leclerc ✔️

3

Amikor meghallottam Charles nevét, hirtelen megrökönyödtem. Azt hittem, hogy végre nem kell már ezzel az emberrel foglalkozzak.

Persze, kedves volt és segítőkész. És pontosan úgy nézett ki, mint a tv-n keresztül. Épp ezért olyan idegesítő.

Idegesítő, mert mindene megvan.

Ugyanonnan indultunk mindketten és ő annyi mindent elért. Képes volt kitartani és sikerre vinni azt, amiért dolgozott. Rohadt jól néz ki és nem is szállt el attól az elismeréstől, amit nap, mint nap kap.

Én pedig semmire sem vagyok képes, amit elhatározok. Foghatom akár a körülményeimre is. De ez is csak kibúvó lenne. Egyszerűen gyenge vagyok ahhoz, hogy annyit dolgozzak, mint ő. Biztos szégyen, de irigy vagyok.

Kis várakozás után megérkezett fehér ingjében és az őt szólító barátját figyelmen kívül hagyva sétált oda hozzám. Szemeiben az értetlenség és a meglepettség szikrái csillantak meg.

- Daisy... - mondta ki lassan, majd megköszörülte a torkát.
- Meghoztam a rendelést. – emeltem fel a táskát.
- Mi az? -mutatott rá.
- Szerinted? – forgattam meg a szemeim. – Nem neked kellett?
- Abban drog van? – mutatott rá, én pedig bólintottam. – Ezt nem hiszem el! – csapott a homlokára. – Gyere! – legyintett egyet, majd befelé indult.

Nem éreztem túl szívéjesnek a fogadtatást, de követni kezdtem. Az emberek fürkészve néztek engem, mert senki nem tudta, hogy ki vagyok, de néhányan kedvesen köszöntek.

- Jeremy! – emelte fel a hangját Charles dühösen, mikor egy magas, kopasz fiúhoz értünk. – Megmondtam, hogy ha én szervezem a bulit, akkor semmi ilyesmiről szó sem lehet. – mutatott megint a táskára, amit a kezemben szorongattam.
- Nyugi, Charlie. – ölelte át a vállát a másik fiú. – Csak emeljük a hangulatot. Nem lesz semmi baj! – mondta nyugodt hangon, mire Charles hevesen ingatta a fejét. – Helló, kedves ... - nézett rám és várta, hogy bemutatkozzam.
- Daisy. – vágta rá Charles hirtelen, amitől meglepődtem és ahogy láttam rajta, ő is.
- Oké. – nevetett a fiú és odasétált hozzám.

Drága parfümjének bódító illata azonnal megcsapta az orromat és kirázott a fiú közelségétől a hideg.

Charles dühösen otthagyott minket, én pedig mindenkinek odaadtam, ami éppen kellett nekik. Valóban nagyon sok cuccra volt szükségük. Szerencse, hogy Ethan sok mindent pakolt.

Rengetegen voltak az óriási ingatlan udvarán. Sokan a medencében voltak, vagy éppen táncoltak, én pedig ottmaradtam Jeremy-ék tásaságával és viszonylag hamar feloldódtam közöttük.

Egyenlő félként kezeltek és nyíltan beszélgettünk. Engem is érdekeltek és ők is figyeltek rám. Most jöttem rá, hogy mennyire nyugtató és szükséges néhány ilyen, egyszerű beszélgetés.

Hihetetlen, hogy Charles-nak még a barátai is jófejek. Minden összejön neki?

Jeremy-vel szépen, pontosan eligazgattunk magunknak egy-egy fehér csíkot azt asztalon, majd versenyeztünk, hogy melyikünk tudja hamarabb felszívni azt. Talán tapasztaltabb vagyok, mint a csak bulikban ilyen szereket használó fiú, így simán nyertem.

Felemelt kezekkel, táncolva ünnepeltem, mikor az egyik karomat valaki megragadta. Hátranézve megint megpillantottam a házigazdát.

- Gyere velem! -mondta és határozottan elindult a nagy terület egyik félreeső részére.

Mikor odaértünk dühösen néztük egymásra. Zavart, hogy elrángatott egy olyan szituációból, ahol jól érzem magam.

- Megértem, hogy te vagy itt a főnök, de akkor sem ugráltathatsz! – mondtam neki.
- Te drogozol? – kérdezte, mire nevetni kezdtem.
- Még a feltételezés is sértő! – gúnyos hangomtól meglepődött, majd feltűnően megtöröltem az orrom, hogy valós választ kapjon.
- Tegnap is be voltál állva, amikor elütöttelek? – túrt bele a hajába idegesen.
- Lehet. – vontam vállat.
- És én még idegeskedtem miattad egész este. Közben te meg azt sem tudtad, hogy hol vagy. – sétált fel-alá idegesen.
- Mondtam, hogy hagyj békén, nem? Nem kérte senki, hogy aggódj egy idegen miatt! -emeltem fel a hangom.