Mi vagyunk az éjszaka - Charles Leclerc ✔️

4

- Mit keresel itt? - kiáltott rám rekedten egy hang.

Semmit nem láttam, mert szinte olyan érzés volt, mintha kifolyt volna a szemem.

De ez a hang az utóbbi néhány órámat elég határozottan végigkísérte. Charles hangja volt az.

Mondjuk ki másé lenne ebben a lakásban?

- Te most komolyan szembefújtál paprikaspray-vel? - kiabáltam.
- Te komolyan betörtél? - kiabált vissza. - Jelentselek fel vagy mi a franc? Direkt zaklatsz? - hangja pánikról árulkodott.
- Telibe fújtad a szemem azzal a szarral! - töröltem a könnyeim.

Kalimpálni kezdtem a kezemmel és keresni akartam egy biztos pontot, hogy legalább érezzem a teret.

Éreztem, hogy az egyik kezemmel Charles vállába ütközök elég erősen, mire ő felszisszent.

- Hé, ez fájt! - mondta.
- Bocs, de tudod, nem látok semmit! - fogtam meg. - Segíts már! - kértem.

Biztosan látta, hogy nagyon szerencsétlen vagyok és megfogta a karomat. Belekapaszkodtam és néhány mély levegőt vettem, majd köhögni kezdtem.

- Vigyél már valami víz közelébe! - kértem keservesen.
- Te jó ég, mit csinálok már megint? - mondta, majd óvatosan felvezetett a lépcsőn.

Szinte minden fokban megbotlottam, de mindig erősen tartott, így tudtam, hogy nem lesz baj. Biztonságot nyújtott testének a melege.

- Itt a fürdő! - mondta, majd elengedett.

A cipőm orrával éreztem egy küszöböt, így be tudtam határolni, hogy belépve a fürdőszobában fogom magamat találni.

- Segíts, semmit nem látok! Merre menjek? - kérdeztem.

Már az egész arcom tiszta könny volt és levegőt is nehéz volt menni, mert a torkomra ment, amit rám fújt.

- Ha nem törtél volna be a házamba, akkor most mindent látnál. - mondta a hátam mögül öntelten.
- Hát te akartad! - mondtam és elindultam befelé.

Mindent végigtapogattam. Néhány dolog fel is borult, amire Charles-nak mindig volt valami megjegyzése, amit elmotyogott az orra alatt.

Egyszer csak megéreztem egy kemény peremet és azonnal tudtam, hogy végre megvan a fürdőkád.

Bunkóságomat mostmár tényleg az égig emeltem, mert ruhástól belemásztam az óriásnak érződő kádba és magamra nyitottam a vizet.

Amikor a bőrömet érte újra felsikítottam. Olyan forró volt, hogy ez is marta a bőröm.

Hallottam, hogy Charles odasiet és elfordítja a kart, nekem segítve és a víz langyosba váltott.

- Karma. - mondta halkan.

Megállás nélkül mostam az arcomat és ittam a vizet, amitől szépen lassan kezdett kitisztulni a kép.

Vagy 5 percig csak nagy levegők és szipogások töltötték be a teret. Charles egy szót sem szólt és én sem tudtam, hogy mit kellene mondani.

Habár homályosan, de lassacskán kitisztult előttem a kép és megláttam a fiú gondterhelt arcát.

Furcsa egy kép volt, ahogy én a fürdőkádban ültem, ő pedig az ajtófélfának dőlve követte a mozdulataimat.

Idegen vagyok számára, ahogy ő is nekem. Nem tudom, hogy miért alakult így a helyzet, hogy most itt ülök.

Nem tudom, de nem is akarom kideríteni. Elfogadom válaszul, hogy ez a sors.