Mi vagyunk az éjszaka - Charles Leclerc ✔️

21

Az éjjel folyamán még kihallgattak a rendőrök, akiknek mindent elmeséltem, ami csak eszembe jutott Travis-ről. Elég zaklatott voltam az utóbbi idők eseményei után és sokszor összezavarodtam. De megnyugtattak, hogy több bűncselekményt is elkövetett már és ez, amit anyával művelt, csak hab a tortán.

Ethan úgy döntött, hogy ma nálunk alszik, mert nem voltunk benne biztosak, hogy anya mit fog leművelni az éjszaka folyamán.

Segítettünk a már nagyon kába anyámnak lefeküdni és addig vártunk míg el nem alszik, ami a sok drognak köszönhetően hamarabb megtörtént, mint vártuk. Mikor már mélyen aludt kisétáltunk és a szobám felé vettük az irányt.

Remegett a kezem, amikor lenyomtam az ajtó kilincsét, ahol már nagyon régen jártam. Füst és fűszag keringett benne és már-már fojtogató volt, így kinyitottam az ablakot. Semmi sem változott mióta utoljára kiviharoztam innen a szagon kívül, amit a szellőztetés hiánya okozott.

Furcsa érzés volt ide visszatérni. Hiába követtem el számtalan hibát, amióta utoljára itt jártam, rengeteget tanultam az utóbbi időben. Többet, mint eddig bármikor.

Azt érzem, hogy más vagyok, mint az a lány, aki kilépett innen. Mostmár van erőm ahhoz, hogy megváltozzak és változtassak magam körül. Mostmár akarok igazán szeretni és szeretve lenni.

Talán emiatt a változás miatt nem éreztem magamat otthon ezen a helyen. Ez a hely a hosszú évek alatt nem tudott annyit adni nekem, hogy bármire is ösztönözzön. Majdnem hajléktalanként pedig annyi mindent kaptam, amit ez a közeg sosem tudna nekem megadni.

Kihúztam az egyik fiókot, amelyben füves cigaretták tucatjai sorakoztak. Számtalan gondolat átfutott a fejemben, amikor megpillantottam őket. Végül úgy döntöttem, hogy visszatolom és nem foglalkozom már velük, mert változnom kell.

- Láttam, hogy hogyan nézett rád az a fiú az autóból. - mondta Ethan.

Erre a megszólalásra az imént betolt fiókot szinte kitéptem és azonnal rágyújottam arra a cigire. Ettől az említéstől annyira ideges lettem, hogy rájöttem: ebben a pillanatban még nem vagyok olyan erős, hogy drogok nélkül kibírjam a Charles-témát.

- Ne csináld már! - emelte fel a hangját a fiú.

- Ha felhozod Charles-t, akkor ne számíts másra! - szívtam bele és felültem a komód tetejére.

- Rohadt szerelmes vagy! - vágta rá.

- Elloptam a halott apja óráját és Sean-hoz került. Akkor használtam ki, amikor csak tudtam. Szerinted ezek után számít, hogy mit érzek? - kérdeztem gúnyosan.

- Most vallottad be! - mutatott rám.

- Ha nem fejezed be, akkor elmegyek! - ugrottam le a bútorról.

- Miért taszítod ennyire? - értetlenkedett.

- Mivel van barátnője! - emeltem fel a hangom, majd elhalkultam, amikor eszembe jutott anya. - Mivel olyan mérges rám, hogy sosem bocsátana meg. Mivel ő és én a lehető legkevésbé hasonlítunk egymásra! Mivel ő jó ember, én pedig közel sem vagyok az! - szakadt ki belőlem.

- Nem vagy rossz ember, Daisy! - ingatta a fejét.

Én erre nem reagáltam, csak felpattantam és lekapcsoltam a lámpát, majd az ágyam felé vettem az irányt, ahova egyenesen lefeküdtem.

- Aludjunk! Holnap fel kell hívnom valakit, aki segít nekem és anyának leszokni és új életet kezdeni! Holnap indul az új életünk. - mondtam, mire a fiú is mellém feküdt.

- Büszke vagyok rád! - mondta, mire mosolyra húztam a számat.

- Én meg rohadt hálás vagyok neked! - válaszoltam, majd lehunytam a szemem.