Mi vagyunk az éjszaka - Charles Leclerc ✔️

13

Ahogy leszállt a repülőnk Amerikában, eléggé megváltozott Charles hangulata.

A felhők között azt éreztem, hogy egyre inkább nyitott könyv számomra és hogy van lehetőségem belátni a Charles Leclerc brand mögé. De ahogy leszállt a gép, úgy nekem is le kellett szállnom a földre, mert az addig támogató fiú most újra felvette a sztár álcáját.

Előttem ment le a gép lépcsőin és a terminál felé indult. Nekem egy ideig a gépen kellett várnom, majd egy barátjával indultam el egy másik irányba.

Egy autóba szálltunk Evan-nel, aki sűrűn elkíséri Charles-t a versenyekre, mivel sportmasszőr és egy-egy hétvégén szüksége van rá.

- Azt hittem Charlotte-tal jön. - mondta unott hangon a fiú.
- Én is. - vontam vállat és rá sem néztem.
- Mit akarsz tőle? - kérdezte.
- Mit akarnék? - vágtam rá felháborodott hangon. - Csak segít egy kicsit, amit majd meghálálok neki. - mondtam, mire Evan nevetett egyet gúnyosan.
- Többet hallottam rólad mostanában, mint Charlotte-ról. Hogy lehet ez? - mondta.
- És én erről mit tehetek? Charles-t kellene megkérdezni! - válaszoltam határozottan az úton tartva a szemem.
- Nem értem ezt az egészet! - ingatta a fejét. - De ne okozz neki fájdalmat, különben... - mondta, majd abbahagyta.

Fájdalmat.

Megütötte a fülem ez a szó, mert talán már késő.

Elloptam az apja óráját és akkor olyan megtörtséget láttam a szemében, ami tagadhatatlan fájdalmat tükrözött. Másrészt annyi problémát hoztam az életébe, hogy Evan már nem tudja megakadályozni, hogy ne ártsak a barátjának.

Az autóból kiszállva egy férfi fogadott, aki azért volt ott, hogy bekísérjen a hotelbe és - Evan-t szó nélkül otthagyva - követtem is. Nem volt egy kellemes út, úgyhogy nem volt kedvünk búcsúzkodni.

A hotel luxusa már szinte nyomasztó volt a megszokott életstílusomhoz képest, de igyekeztem leplezni, hogy kényelmetlenül érzem magamat.

A férfi felkísért a szobához, ahova belépve a parkoló Charles látványa fogadott. Biccentett egyet az idegennek, majd becsukta utánam az ajtót.

- Az lesz a te ágyad! - mutatott az egyikre, a kettő egyforma ágy közül.
- Oké. - ültem le a szélére. - Komolyan egy szobában leszünk? - kérdeztem.
- Aha. - vonta meg a vállát. - Könnyebb volt így leszervezni. - mondta szűkszavúan. - Így könnyebb szemmel tartani téged. - csúszott ki a száján.
- Szemmel tartani? - grimaszoltam.
- Miért, úgy gondolod, hogy nem szükséges téged szemmel tartani? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Nagyon sóhajtottam, majd el is engedtem a témát. Meg kell értsem, hogy az ő szemében csak egy, a karrierjére is veszélyes drogos vagyok, akit - már utólag megbánva - felkarolt.

Miután kipakolta a bőröndjeit rohant is több órányi média megjelenésre. Egész nap egy pillanatot sem töltött a szobában, néha írt és megkérdezte, hogy minden rendben van-e.

Minden rendben volt, mert én egész nap csak sorozatokat nézve unatkoztam és elemezgettem a tökéletes szoba minden részletét.

Este kimerülten érkezett meg és egy gyors fürdés után azonnal lefeküdt, mert másnap szabadedzések vártak rá.

Én még nem voltam álmos, mivel az én napom nem is lehetett volna ennél pihentetőbb.

Szemeim akaratlanul is a félhomályban békésen pihenő fiúra vándoroltak. Néztem, ahogy sokszor gondterheltnek tűnő arca most tökéletesen ki van simulva.

Nagyon sok idő után most először alszom egy szobában egy férfivel. A legutolsó alkalom után azt hittem, hogy erre még egy jó ideig vagy talán már soha nem leszek képes. Talán Charles az egyetlen, aki mellett nem érzem azt a félelmet, amit eddig a férfiak közelsége okozott.