Mi vagyunk az éjszaka - Charles Leclerc ✔️

8

Kirázott a hideg, amikor meghallottam Charles kérdését.

Túl sok kedvességet kapok tőle teljesen indokolatlanul. Én ezeket a tetteket nem bírom meghálálni és ez csak nyomaszt.

- De mi van, ha Charlotte visszajön? Szerintem nagyon mérges lenne, ha még mindig itt találna. - válaszoltam és a tökéletesre vágott fűre meredtem.
- Charlotte ma nem jön vissza. Talán holnap sem. - sóhajtott a fiú. - Gyere, aludhatsz a vendégszobában! - intett.

Elindultam felé, ezzel jelezve a beleegyezésemet.

Habár valóban nem rajongok az ötletért, hogy még több dologgal tartozzak neki, a puha ágy gondolata eléggé meggyőző volt.

Besétáltunk a házba és lassan, alig feltűnően körbepásztáztam. Láttam már belülről, de mindig csak a nagy rohanásban.

Nagyon elegáns és letisztult hely, de mégis van benne valami, ami izgalmassá teszi. Érzed, hogy itt igazi élet zajlik. Olyan élet, amire én csak vágyom.

Zavarban voltam, ahogy ő is. És ezt egyikőnk sem leplezte. Nem igazán néztünk egymásra és a csend átjárta a teret. De ez a kínos érzés még mindig jobb volt, mint bármilyen másik, amit az utóbbi időben éreztem.

Leültem a konyhában egy bárszékre, míg ő velem szemben, a nappali hibátlanul fehér kanapéjára ült.

A táskámban kezdtem kutatni, mert éreztem, hogy egyre inkább izzadok és remeg a lábam. Hiányzik a napomból valami. Nem kell, hogy erős legyen, csak hadd vegyek be valamit.

Megtaláltam a kis rejtekhelyét a számomra legfontosabb dolgoknak és gondosan kikerestem magamnak két metamfetamin tablettát. Már a két kis fehér pirula látványa is enyhített a szorongásomon.

Bekaptam őket és lenyeltem, mire Charles szemei kikerekedtek.

- Komolyan nem bírod ki? - kérdezte rémülettel az arcán.
- Nyugi, ez csak egy kis speed. Szinte nem is drog. - legyintettem.
- Hogy mi? - értetlenkedett.
- Speed. Kicsit megdobja a hangulatomat és nem leszek tőle álmos. - válaszoltam egyszerűen.
- De most készülünk aludni. - nézett a szemeimbe egyre csalódottabban.
- Tudom. - bólintottam. - Nekem már több adag kellene, hogy valóban fent maradjak. - elgondolkodtam.

Elgondolkodtam, mert valójában, amit ennek a szernek csinálnia kéne az emberrel, azt velem nem teszi meg. Mert én már annyit fogyasztottam, hogy óriási adagot kell bevennem ahhoz, hogy olyan érzést keltsen bennem, mint az első alkalmak egyikén. De akkor miért is vettem be ezt a kettő, számomra már haszontalan dolgot?

És miért fáj nekem látni azt, ahogy Charles most rám néz? Azt látom most, hogy halványul a szemében a bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy akarja azt, hogy itt legyek.

- Igazából nem tudom miért csináltam. Csak úgy bevettem. - mondtam egyre halkabban szégyenemben.

Charles fejét ingatva, üveges szemekkel nézte a vele szemben lévő fotel kárpitját.

- Charles. - szóltam hozzá kis hallgatás után, mire szinte visszazökkent az elmélkedéséből és rám nézett. - Sok hibát követtél már el az életedben? - kérdeztem és láttam, hogy kissé meglepődött.
- De még mennyit! - mosolyodott el halványan.
- Akkor küldj el, most! - csattantam fel.
- Mi? - fordult arca grimaszba.

Nagy levegőt vettem, majd őszintévé váltam.

- Én az utóbbi napokban kissé többet láttam belőled. Régen egy nagyképű fasznak gondoltalak. - mondtam, mire felhúzta a szemöldökét. - Azt hittem, hogy olyan vagy, mint a legtöbb híresség. De amit eddig láttam belőled az teljesen más. Látom, hogy egy jó ember vagy. Szinte nem is értem, hogy miért segítettél nekem. - mondtam, mire megszakított.
- De mi a francért küldjelek el? - kérdezte.
- Mert nem akarok a következő hibád lenni! - mondtam, mire arca ellágyult. - Szar ember vagyok, Charles! Ha kiderül, hogy kisegítettél engem, akkor tönkremegy a karriered és tudom, hogy nem tesz jót neked, hogy rám szánd az így is kevés idődet. Nem érdemelsz meg egy újabb hibát.
- Nem küldelek el! - ellenkezett.
- Nem fogom senkinek elmondani, hogy elütöttél. Felejtsd el a fenyegetésemet! Rájöttem, hogy nem tehetem ezt veled! Elmegyek, komolyan! - álltam fel.
- Nem, szó sem lehet róla! - állt fel ő is. - Megérdemled, hogy segítsenek neked! Nem hagyom, hogy hajléktalan legyél! - mondta.