Please, Teacher! (JiKook)

A felelés

*Jimin szemszög*

Már gyomoridegem van mielőtt becsengetnének első órára. A matektanárunk, aki egyben biológiát is tanít megkeseríti egész iskolában töltött időmet. Szinte minden reggel vele kezdünk és mindig talál magának egy áldozatot akit aznap leizzaszt, megremegtet és utána megalázza mindenki előtt. Tekintélyt parancsoló megjelenése, hátrazselézett haja, mindig tökéletesen élére vasalt inge és a komor tekintete...a hideg is kiráz, hiába szexi. Jól tartja magát, fehér inge alatt kidudorodnak izmai, mindig tökéletesen néz ki. Sose poénkodik, a szükségesnél többet nem beszél és nem rest leordibálni azt aki igen. Ezen a napon sem volt másképp. Az osztályom két részre volt osztva matekból. Vannak a szépek, abba vagyok én is, és vannak az okosak, akiket egy másik tanár tanít. Sajnos én segghülye vagyok. 

Jungkook Tanárúr sose késik. Egy könyv van nála és a számológépe, habár feleslegesen. Hallom a folyosóról kulcsainak a csengését és már most liftezik a gyomrom. Az anyag amit most veszünk nagyon nehéz, nem mintha valaha is értettem volna a matekot. A házim félig van kész, az se jó valószínűleg, úgyhogy idegesen fordulok padtársam felé:

- Tae, neked kész van a házid? - nézek rá, viszont szemem sarkából figyelem mikor lép be az ajtón az ördög. 
- Szerinted? - mondja unottan. - El se olvastam, nem értem az egészet. - megkönnyebbülés, hogy nem csak én vagyok így vele, de nem görbült le a kő a vállamról amikor végre megláttam Jungkookot. Morcosabb tekintete a szokásosnál, ha ma engem pécézett ki, nem biztos, hogy túlélem.

Lecsapja könyvét az asztalra, a tábla nincs letörölve, úgyhogy legelső mondata az eheti felelősnek szólt:

- Miért nincs letörölve a tábla?! - néz rá, habár arcmimikája nem változott, csupán a hangszín.
- Elnézést kérek Tanárúr, elfelejtettem! - néz rá megszeppenve lány osztálytársam, de Jungkookot nem érdekli, mindenkivel egyenjogúan bán. 
- És most mégis mire vársz még? - támaszkodik meg két kezével az asztalon. Alkarja olyan izmos, dudorodnak rajta az erek, de jelenleg levegőt is félek venni, nem még megbámulni őt. 

A lány kapkodva megy ki a táblához, sürgetve letörli az előző óra anyagait. Látom rajta, remeg a keze.

- Ha már amúgy is itt áll, írja fel a mai házi első részét. - mondja fel sem nézve a könyvéből, éppen ellenőrizve mi is volt a feladat. Kicsit arrébb sétált a tábla elől, hogy mindenki jól láthassa.
- Jó. - ezzel megfogta a filcet és írni kezdett. Kicsit tétován, egyáltalán nem magabiztosan ami így sejtette nem csak a tanárúrban, de mindenkiben, hogy nem tudja a válaszokat.

Jungkook összekulcsolta kezeit és le sem vette a lányról a szemét, lyukat égetett hátába. Feszült volt a levegő, már én majdnem elbőgtem magam, tekintete elmondott minden szavát amire éppen gondolt.

- Talán nem tudjuk? - kérdezi gúnyosan.
- E-ezt a részét a feladatnak nem értettem. - motyogja alig hallhatóan.
- Értem. - síri csönd van a teremben. - Folytassa. - mit sem törődve azzal, hogy nem halad a megoldásban, csak fogja kezében a filcet és bámulja a táblát.

Miután eltelt bő két perc és további számolások nem kerültek fel a táblára, Jungkook már kezdett ideges lenni.

- Üljön a helyére! - emeli fel kicsit a hangját. - Beírtam az egyest. - még könnyen megúszta.
Topogva vánszorgott vissza a helyére, amit türelmesen megvárt, majd körbenézett az osztályban. Tekintete egyenesen rajtam állt meg.

- Park, jöjjön és folytassa! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Szívem hevesen kezdett el dobogni, fülemben éreztem vérem zúgását és remegve mentem ki a táblához. Erősen szorítottam füzetemet amit magammal vittem, habár ez úgysem segít rajtam, tekintve, hogy nincs kész a házim.