Please, Teacher! (JiKook)

A kamera

*Jungkook szemszög*

Végre nyugodtan teltek a napjaim, lecsillapodtak a kedélyek az iskolában és senki nem kérdőjelezte meg, mégis kit kellett biztonságiakkal az irodámból kiráncigálni. Hozzászoktam az új pozíciómhoz, felvettem három új tanárt, köztük Jiminnek lecseréltem a kémiaoktatóját, így eggyel kevesebb gond lesz vele. Ugyan van munkám, nem is kevés de már hozzászoktam hogyan kezeljem és a tanárok is megértették pár kedves szó után, hogy ne háborgassanak minden szarért.

Épp egy ilyen unalmas nap volt a mai is, a folyosón kopogok lakkcipőmmel, hajam tökéletesen beállítva, ingem makulátlan és a tekintélyem, napról napra nő. Épp most tartok az osztályom felé, akiknek az osztályfőnöke maradtam igazgatóvá válásom után is, hiszen lassan itt az év vége és már annyira összeszoktunk!

- Jónapot kívánok! - dobom le könyvemet és számológépemet az asztalra, körbenézve az embereken. - Milyen az új kémia tanár? - kérdezem meg, ha már úgyse lesz kedvem osztályfőnöki órát is tartani.
- Gonosz.- válaszolják egyszerre, mire felkuncogok.
- Miért, mi a probléma? - kérdezem meg illedelmesen, közben ránézek Jiminre aki nagyon a füzetére koncentrál. Feltételezem, nincs kész a házija, szokásosan.
- Nem érti meg, hogy hónapokig nem tanultunk kémiát és egyből belevágott a számolásokba, mi pedig nem értettük. Amikor szóltunk neki akkor fel volt háborodva és emiatt következő órán dolgozatot írunk belőle. - meséli az egyik lány.
- Nem magyarázta el érthetően? - kérdezem fellapozva a füzetem. Egyhangúan mondták a nemet, mire elképedtem. Úgy tűnik illene elbeszélgetnem vele, hiszen kivételesen most a diákokkal tartok.

Túllépve a témán, megtartottam az órát, kedvességemnek köszönhetően a házi felírását elnapoltam, mire nagy megkönnyebbülés hallatszott mindenki szájából. Mióta nem olyan stresszes az életem, sokkal kedvesebb vagyok! Ezen változtatni kéne.

Letelt a 45 perc, összerendeztem a cuccaim és már mentem is ki a teremből. Még egy alig látható kacsintást odaintettem Jiminnek, amitől elvörösödött, viszont legszívesebben rávetném magam, csak a legutóbbi eset után, mégjobban odafigyelünk ezekre. Már két sarokkal arrébb rakom ki amikor együtt jövünk reggelente.

XXX

*Jimin szemszög*

A tanárom lakása felé igyekszem. Mostanában minden nap itt vagyok, épphogy új ruhákért járok csak haza, de mivel alig vannak otthon a szüleim, nem igazán tűnik fel nekik. Nagyon sokat dolgoznak, hogy meg tudjunk élni, még akkor is amikor 24 órából 20-at nincsenek otthon.

Az új tanár pedig egy rémálom! Eddig azt gondoltam Jungkook veri a tetejét, a mai nap bebizonyította az ellenkezőjét. Egyből darálni kezdte az anyagok miközben senki nem értett semmit és még ő kezdett el üvölteni, mikor valaki meg merte kérdezni, hogy ez mégis mi.

Bosszankodva lépek be a lakásba, hiszen holnap viszont látom az új boszorkányt az életemben és mivel nem akarom lerontani az átlagom, kénytelen vagyok tanulni.

- Miért dúlsz-fúlsz? - néz rám tanárom a kanapéról, miközben lehuppanok mellé.
- Kémiát kell tanulnom. Nem értem az egészet! - háborodok fel.
- Mit is tanultok? - kérdezi érdeklődve.
- Valami számolások. - nézem a füzetem, majd elővéve a könyvem, próbálom megtanítani magamat. - A kérdést sem értem. - nézem sorba a feladatokat.
- Hadd nézzem! - veszi ki kezemből. Ha ezt is el tudja magyarázni nekem érthetően, komolyan mondom felszopom az egekig. - Mit nem értesz?
- Hát...az egészet. - mondom szomorúan.
- Csináljuk meg együtt akkor. - mondja kedvesen, mire felcsillannak szemeim. - A nátrium-karbonát tömegszázalékára kérdez rá. - nézi figyelmesen, mire kezdek beindulni arra, hogy milyen okos. - Írjuk fel először a reakcióegyenletet. - hogy a micsodát?
- Öhmmm... - gondolkodom, mire Jungkook kezébe fog egy tollat és írni kezd.
- Tudnál nekem segíteni, hogy ez hogy fog kinézni? - írja fel a számokat, de a legkevésbé sem tudok figyelni. Most hirtelen miért tanít ilyen szexin?
- Nátrium... - mondom, miközben csorog a nyálam.
- A nátrium kétszeresen pozitív, a karbonát pedig a szén-dioxidból lesz. - magyarázza. - Tehát így néz ki a képlete. - mutatja felírva. - Ennek kéne kiszámolni a tömegét. Megtudnád nekem mondani mennyi lesz, Jimin? - néz a szemembe, mire feltűnhetett neki, hogy más világban járok.
- Azt hogyan is kell? - kérdezem félénken.
- Megnézed a könyvedben. - hajol át hozzám, hogy elvegye a mellettem lévő könyvet, mire megcsap illata. - Innen kinézed. - lapozza fel, én pedig nézem minden mozdulatát.
- Értem.
- Szóval mennyi lesz? - néz rám kérdően.
- Hatvankilenc? - tippelek be egy számot.
-...honnan jön a hatvankilenc? - néz rám értelmetlenül.
- Szimpi. - nézek rá jelentőségteljesen, hátha veszi a lapot.
- Szexen jár az agyad? - kérdezi meg végül.
- De csak mert most olyan szexi a Tanárúr! - nézek rá kiskutya szemekkel.
- Miért, mit csináltam? - mondja dörmögve, mire leteszi kezéből a könyveket.
- Hát csak...olyan okos vagy és most kedvesen tanítottál és kicsit beindultam. - hadarom vérvörös pofikkal.
- Mit szeretne, Park? - markol rá combjaimra, mire felsóhajtok.
- A Tanárúr arcára ülni. - mondom ki egyenesen ami eszembe jutott. Nem voltam mindig ilyen szókimondó.
- Hmm? Az elég merész olyasvalakitől, akit eddig a lámpa is zavart.
- Most nagyon szeretném! - nézek szemeibe ködös tekintettel.
- Legyen. De van egy feltételem. - húzódik ördögi vigyorra szája. Bementünk a szexszobába, Jungkook azonnal elkezdte kigombolni ingét, hogy kiszabadítsa izmos felsőtestét. Szó nélkül, egy intéssel ráparancsolt az ágyra, én pedig automatikusan elindultam. Félénken ültem fel a selymes takaróra de még nem mertem elkezdeni vetkőzni, kicsit elszállt a bátorságom. Jungkook az egyik fiókban kutatott, én pedig kíváncsian vártam milyen feltételei lesznek. - Mit szólnál hozzá, ha levideóznánk amit csinálunk? - állítja fel a kamerát egy elég közeli szögben az ágyhoz képest.
- Mármint...pornót? - nézek rá értetlenül.
- Ha te így hívod. - térdel fel mellém az ágyra. - Vetkőzz. - utasít egyhangúan, mire félénken, de vetkőzni kezdek. A kamera pirosan világít, ergo veszi amit csinálok, de jelenleg kicsit beindít a tudat, hogy akármikor visszanézhetem, hogy milyen perverzségeket művelünk.