Please, Teacher! (JiKook)

Jungkook kiéli magát

*Jimin szemszög*

A békülős szex után én egyből bealudtam az ágyán és meg se fordult a fejemben, hogy visszamenjek a suliba, Jungkookkal ellentétben, akinek hamarosan lejárt a szünete, ezért összekapva magát egy búcsúpuszi után már sietett is el. Kényelmes egy órát aludtam amíg újra erőhöz kaptam, majd végre kiegyensúlyozottan és kielégültem cammogtam a fürdőbe, hogy zuhanyozhassak.

Ahogy zúdultak rám a forró cseppek realizálódott bennem a helyzet amiben most vagyunk. Kezd visszatérni a tudatom és annak ellenére, hogy az irodájában adrenalintól felpezsdült testem magától mozgott, most mégis kicsit bánom, hiszen még nagyobb bajba keverhettem magunkat. Lehet már egyből elvitte a képeket az igazgatónak és már nagyba kapja Tanárom a fejmosást és az elbocsájtó levelét. Egyre rosszabb és rosszabb gondolataim támadtak amitől elviselhetetlen volt a fürdés, ezért egy gyors törülközés után fogtam telefonomat és nem érdekelve, hogy tanárom éppen taníthat, írtam neki:

"Mondott már valaki valamit?" - idegesen rágom körmeim, várva, hogy visszaírjon, ami pár perc után meg is történt.

"Mit?" - kérdezi nemtörődömen, mire kicsit ideges leszek, hogy én vagyok egy egyetlen aki ezen aggódik.

" Hát a képek!!"

"Még nem. Viszont magához hivatott az igazgató következő órám után."

- Úristen! Nekünk befellegzett!

"Jézusom!"

"Nyugodj meg. Elintézem."- ezzel le is rázott. Hogy tud egy ilyen helyzetben is nyugodt lenni?!

Idegesen járkálok fel alá a lakásban, nem tudok megülni a seggemen ahogy belegondolok a következményekbe. Jungkook már nem ír vissza, valószínűleg tanít, úgyhogy most 45 percet kell végigszenvednem amíg nem végez. Utána pedig azon stresszelhetek, hogy mit akar megbeszélni vele az igazgató. Ha miattam elveszíti a munkáját soha nem tudnék megbocsájtani magamnak!

Izgalmam már átment sírásba ahogy az utolsó öt percet vártam az órából, majd amint besaccoltam a kicsengő idejét egyből írtam Jungkooknak.

" Na?!"

*Jungkook szemszög*

Már az igazgató irodája felé sétálok, amikor zsebemben megszólal a telefonom. Jimin írt, láthatólag nagyon aggódik, velem ellentétben mivel elfogadtam már mindent ami rám zúdulhat. Csak örülök, hogy Jimin velem van és nekem már ennyi elég.

Bekopogtam az ajtón, mire egy hangos "Tessék?" után benyitottam és illedelmesen köszöntettem a felettesem.

- Miért hívatott, Igazgató úr? - ülök le a vele szemben lévő székre.
- Jeon Úr, örülök, hogy megtisztelt! - üdvözöl ő is, majd megköszörüli a torkát. - Nos, gondolom tisztában van vele, hogy miért hívattam, hiszen ebben az iskolában nagyon gyorsan terjednek a pletykák. - kezdi, mire sóhajtok egy nagyot.
- Hahh...hagyjuk a mellébeszélést, térjünk a lényegre. Milyen büntetésre számíthatok? - kérdezem nyugodtan, mire a velem szemben ülő felnevet.
- Haha, hát vezetni egy iskolát valóban egy büntetés önmagában. - kuncog, mire hirtelen elveszítem a fonalat. - Családi ügyek miatt hamarabb vonulok nyugdíjba, mint terveztem, ez az utolsó napom itt. Innen maga a felelős, Jeon Úr, csak ennyit akartam mondani. Vagy mire gondolt? - húzza fel egyik szemöldökét.
-....erre gondoltam én is! - nevetek fel, majd tovább színészkedem. - Ezek szerint...?
- Már elintéztem a papírokat, innentől ez az irodája. - mosolyodik el, majd feláll a székéből. - ------ Hosszú éveket igazgattam ezt az iskolát, de minden bizonnyal remélem, hogy maga jobb munkát végezne nálam! - kuncog, mire én is felállok és egy egyszerű kézfogás után, nekem adja a kulcsokat és kisétál.