Please, Teacher! (JiKook)

Fenekelés

*Jimin szemszög*

- Remélem ez egy tanulságos lecke volt, Jimin. - dörmögi tanárom ahogy végignéz rajtam. Arcom és szemeim könnyben áznak, hajam izzadtan tapad homlokomra és perceként rángat egyet farkam és én is, az intenzív érzéstől. Mocskosan fekszem az ágyon, már kezdem érteni miért mindig itt dugunk és nem a hálószobában. Naponta lehetne huzatot cserélni.

Szokásosan letörölget, de ezen a szinten már mindegy volt. Inkább felemelt és kézben elvitt a fürdőig, majd ráültetett a mosógépre, míg engedett nekem vizet a kádba.

- Ez nagyon tetszett. - mondom szégyenlősen Jungkooknak.
- Észrevettem. - mosolyodik el pimaszul. - Nem hatnak rád úgy a büntetések, mint szeretném. - nézi meg a víz hőmérsékletét, majd amint jónak találja, felemel és gyengéden beletesz a kádba. Olyan jó érzés ez a meleg, menten elalszom. Alig várom, hogy fürdés után lefeküdjek aludni egy jó nagyot. - Ha fürödtél megcsináljuk azt az oldalt amit feladtam neked. - mondja lezseren, ezzel pedig kilép a fürdőből, otthagyva engem és meglepődött arcom.

Ezt most nem gondolja komolyan, ugye?

Nagy pancsim után felveszek egy pólót ami a tanáromé és egy alsót, majd imbolyogva megyek a nappali felé ahol Jungkook már előkészített nekem minden eszközt a sikeres házi feladat megoldáshoz.

- Most komolyan tanulnom kell? - hisztizek, mire egy rosszalló pillantást kapok és eszembe jut, hogy nem bírnék ki még egy ilyen büntetést, ezért illedelmesen leülök és azonnal írni kezdek.
- Szeretnéd, hogy segítsek? - néz Jungkook, nekem pedig deja vu érzésem támadt. Mintha most jöttem volna át először hozzá.
- Igen, kéremszépen. - nézek rá kiskutyaszemekkel, mire felkuncog. A kedvemért óvodás szinten magyarázta el az anyagot, amit most kivételesen megértettem, így nem tűnt olyan nehéznek ez az egész matek dolog.
- Érted így, Jimin? - néz jelentőségteljesen a szemembe, mire hevesen bólogatok. - Akkor próbáld meg az elsőt. - utasít, én pedig szorgalmasan igyekszem értelmezni a feladatot. Jungkook a vállam felett nézte a füzetem meg engem ahogy szenvedek egy egyszerű feladattal, de türelmesen végigvárta amíg rájövök. - Ezt biztosan így kell csinálni? - dörmögi pont fülembe, amitől kiráz a hideg.
- Hát...nem? - nézek fel rá vállam fölött.
- Gondold át még egyszer. - simít hajamba. - Ha a feladat métert kér, de neked centimétered van, akkor mit kell először csinálni? - vázolja fel türelmesen.
- Át kell váltani? - nézek rá kíváncsian.
- Jófiú! - mondja rekedtes hangján, mire elpirulok. Hogy lehetne ilyen körülmények között tanulni?!

Újragondolom az egészet, így már valamennyire több értelme volt a válaszomnak is, majd haladtam a következőre. Jungkook pozíciót váltott, keresztbe tette lábait és a háttámlára támasztotta mindkét kezét, így méregetett, kicsit sem titkolva, hogy mennyire bámul. Kezdtem kizökkenni a koncentrációmból és lassan a számokat is elfelejtettem hogyan néznek ki. Hevesen dobogott a szívem, nagy volt rajtam a stressz, hogy el ne rontsak valamit, de izgalmam is egyre nőtt ahogy belegondolok, ha elrontok valamit milyen büntetés jár érte.

- Naa! - szólal meg Jungkook. - Ezt meg se láttam! - utal arra tanárom, hogy valami orbitális hülyeséget írhattam le, bár nekem fel se tűnt.
- E-elakadtam. - mondom dadogva, fel se nézve rá.
- Hogy mondod, Szépségem? - hajol veszélyesen közel hozzám. - Talán segítsek?
- I-igen, Tanárúr.
- Ha ilyen szépen kéred, nehéz nemet mondani. - majd ezzel a lendülettel kiveszi füzetemet a kezemből és várja, hogy kezdjek el rá figyelni. - Ehhez a részhez először átlagot számolsz. - kezdi el magyarázni. - Menni fog? - kérdezi sokatmondóan, de megint nem tudok figyelni rá.
- Öhmm... micsoda? - kérdezek vissza. Jungkook mereven bámult, majd pár néma másodperc után, megszólalt.
- Hajolj a térdemre. - mondja jelentőségteljesen, majd a füzetemet lebaszta az asztalra. Kérdőn nézek rá, de nem ad magyarázatot. - Most! - teszem amire kér és engedelmesen combjára fekszem.

Erőtlen könyökeimmel támaszkodom félig a kanapén, félig Jungkook lábában, míg ő egy egyszerű mozdulattal lehúzza rólam alsómat egészen a térdemig. Gyengéden rásimít a még mindig enyhén piros fenekemre, majd mély, rekedtes hangján megszólal.

- Húsz ütést kapsz, amiért megint nem figyeltél. Számolnod kell, ha abbahagyod, elölről kezdjük. Értetted? - szorítja meg említett testrészem, nekem pedig megrándult a farkam.
- I-igen! - mondom, ezzel pedig megkaptam az első csapást, ami elég erős volt, ezért felnyögtem. - Egy. - kapkodok levegő után, de nem sok időt hagy feldolgozni, már jön a következő ütés. - K-kettőh. - kegyetlenül nagyokat csap, de élvezem. Élvezem azt a fájdalmat és azt a kiszolgáltatottságot amit érzek miatta. Élvezem, hogy azt csinál velem amit akar, uralkodik felettem és utána olyan orgazmusban részesít amit magamnak sose tudnék okozni. Egyik ütése követi a másikat és mindegyiktől felnyögök. - T-thizen...kettőh. - tovább ostromolja cseresznyepiros alsó felemet, farkam az égnek meredezik azok után, hogy nemrég élveztem el, de mit sem törődve vele, tovább kínoz.
- AHh... - elfelejtettem hol tartok a számolásban, az agyamra mennek mámoros csapásai.
- Nem számoltál, Kedvesem. - simogatja meg piros fenekemet. - Újrakezdjük. - mondja, én pedig eddig is alig bírtam. - Szín.
- Zöldh. - válaszolom ködös tekintettel. Jungkook lefogott derekamnál fogva, ugyanis már nagyon mocorogtam ahogy ugyan azt a pontot ütötte tovább. - Egyh.- kezdem újra a számolást, alaposan figyelve ezúttal hol tartok. - Tanárúrh. - szólalok meg két ütés közben.
- Igen? - válaszolja, majd még egyet üt. - Nagyhon fáj már otth. - utalok jobb farpofámra.
- Megint nem számoltál. - üt egy hatalmasat az említett testrészemre, mire egy hangosat felnyögök.
- Egyh. - szorítom meg Jungkook lábát. Engedelmesen tűrtem a fenekelést, tekintve, hogy megérdemlem. Illetve élvezem. Szorosan tart egyik kezével, nem engedi, hogy megmozduljak, fenekem már bizsereg és csíp, kíváncsi vagyok hogy néz ki. Most egy hétig biztosan nem tudok leülni, de annyira tetszik ez a fajta büntetés! - Thizen...nyolch.
- Húzd szét jobban a lábaid! - utasít Jungkook a vége felé, én pedig teszem amire kér. - Az utolsó két ütést a lyukadon is érezni fogod. - mondja mire belepirulok mondatába.
- Ahh...thizenkilenc. - érzem ahogy lüktet minden alsó felem a fájdalom ellenére és izgatottan várom az utolsó ütést, remélve, hogy utána csillapítást kap farkam is. - Húszh. - ezzel Jungkook elengedett, majd segített felülni.
- Akkor most folytathatod ahol abbahagytad. - adja vissza kezembe füzetemet. Újra keresztbe tett lábakkal ült és méregetett végig tetőtől talpig. Biztosan direkt csinálja. Látja, hogy kőkemény a farkam de direkt nem tesz semmit ellene, ez az igazi büntetésem!

Leülök hát, már amennyire tudok és fészkelődve próbálom rendezni magam. Mit is mondott, mit kéne most csinálnom? Jungkook nagyon lesi, hogy tudom-e folytatni, de így nagyon nehéz gondolkodni. Mire rájövök mit kell csinálni, felmegy a nap.

A legnagyobb kínzás itt a házi feladat megoldás volt álló farokkal. Konkrétan órákig szenvedtem vele és tanárom egy percig se mozdult el mellőlem. Biztosra akart menni, hogy tényleg értem és ne menjek ki a mosdóba kiverni magamnak. Pedig mekkora volt a késztetés!

- Végeztem! - jelentem ki nagy örömömre. Jungkook ránézett az órájára, majd felemelte szemöldökeit és megszólalt.
- Végre. - elsiklott fülem mellett beszólása ugyanis már nagyon régóta szeretnék kielégülést kapni, egy percet se tudok tovább várni. Bármiféle előjel nélkül beleültem tanárom ölébe, aki cseppet sem lepődött meg, helyette mindkét kezével derekamra fogott. - Mit szeretnél? - olyan igézően tud nézni, arra késztet, hogy lábai közé térdeljek.
- Folytatni. - nyúlok le övéhez, de megállít.
- Nem élvezhetsz el, amiért megint nem tanultál a hibáidból. - mondja, majd egy egyszerű mozdulattal letesz magáról, mintha pihe könnyű lennék.
- Hát de-
-Igen? - olyan félelmetesen mondja, hogy nem merek válaszolni neki. - Én is ígygondoltam. - ad egy puszit homlokomra, majd ott is hagyott.