Please, Teacher! (JiKook)

Becsiccsentve

*Jungkook szemszög* *kis időugrás vissza*

Reggel ahogy beértem az iskolába első utam az igazgató irodájához vezetett. Ugyan nem sok reményt látok abba, hogy másnak akarná passzolni ezt a feladatot, mivel én vagyok az egyetlen tanár akinek nincs osztálya, de azért egy próbát megér nem? Akármennyire is örülnék, hogy többet láthatnám a kis félénk Jiminem, nem szeretném elvállalni ezt a felelősséget.

- Kopp-kopp. - lépek be az irodába, mint akit egyáltalán nem érdekel a tisztelet megadása. Mivel nem is. Már nem sokáig lesz itt igazgató ez az öreg fasz és szinte már ki vagyok nevezve a helyettesének.

- Mr. Jeon! - néz rám. - Foglaljon helyet, miben segíthetek? - kulcsolja össze ujjait.
- Meg akartam beszélni önnel ezt az egész osztályfőnök dolgot.
- Igen? - húzza fel szemöldökeit.
- Nem szeretném elvállalni. - nyögöm ki egyenesen, mire az előttem ülő enyhén elkuncogja magát.
- Sajnálom Mr. Jeon de ezt sajnos nem döntheti el. - kezdi el magyarázni.
- Miért nem vesz fel több tanárt ha ennyire hiány van? - mondom ki az őszintét.
- Nincs elég pénze az iskolának. Amíg lehet, addig a belsősökből oldjuk meg a problémát. - alig várom, hogy én vezessem ezt a helyet. Lesz pár változás az biztos. Csak sóhajtottam egyet válaszán, nem is szándékoztam különösebben összeveszni vele, tekintve, hogy felesleges. Biztos vagyok benne, hogy nem ő döntött így, már régóta ismerem és túl racionalista ehhez. Megemberelve magam, elmentem órát tartani. A jövendőbeli osztályom biztosan kicsattan eme remek hír hallatán! Egy jó dolog van benne, többet láthatom Jimint, ugyanis ha nem tévedek, egy osztályfőnöknek két tantárgyat kell tanítania, ami az én esetemben vagy biológia lesz, vagy tesi. És ha testnevelés lesz, akkor bizony jó napjaim lesznek Jimin rövidnacis látványától.

Beérve a terembe már csend fogadott. Zene füleimnek! Igyekszem kedvesebb lenni, nekem sem jó ha állandóan felmegy a vérnyomásom és nekik sem ha miattam terápiára kell járniuk.

Megpillantottam Édesemet a helyén, örültem, már attól féltem, hogy az egész hetet kihagyja és akkor tényleg senki miatt nem lenne értelme visszafognom magam. Tehát ezzel a gondolattal, most egy fokkal türelmesebb voltam az órán.

*visszaugrás a jelenbe*

*Jimin szemszög*

Lassan telt el a nap, de motivált az este. Kíváncsi vagyok mit fog Jungkook mondani erről az egészről, Tae is látta rajtam, hogy tűkön ülök és egész nap azzal szívatott hogy "viszket a fenekem, mit mocorgok már ennyit?". Olyan kár, hogy nem érti!

Az utolsó csengőszó után már vettem is az irányt hazafele. Kilépve a kapukon kerestem Jungkook kocsiját amit sehol nem láttam, ezért azt következtettem, hogy hamarabb végzett, mint én, szokásosan. Extra csinin akartam ma átmenni hozzá, ugyanis azt hiszem, hogy készen állok a szintlépésre. Ezt még nem mondtam el neki, nehogy elbízza magát vagy többre számítson és aztán én időközben meggondolom magam. Szeretném ha különleges lenne az első alkalmam, ezért ahhoz méltóan készülök fel rá.

Egyből a kádba vágtam magam, alaposan megtisztultam és hajat mostam. A legillatosabb samponokkal és parfümökkel keráztam ki magam. Hajamat kivasaltam és nagyon feszülős ruhákat vettem fel. Nem vagyok egy izmos fajta, de egy ilyen fehér pólón keresztül azért nem nézek ki rosszul.

Összepakoltam a cuccokat az ott alváshoz és már el is indultam. Imádom ezeket a sejtelmes sétákat tanárom háza felé. Az izgalom, hogy nehogy meglásson valaki, enyhén beindít. Nem is tudom mit mondanának, vagy mi történne. Gondolom semmi jó.

Odaértem lakásához, végigsétáltam a bejárón, majd ajtaja előtt megállapodva illedelmesen becsengettem, nem mint ő.

- Üdvözlöm, Park. - nyitotta ki az ajtót, majd nem takarva izgalmát tetőtől talpig alaposan végigmért.