Please, Teacher! (JiKook)

Ő lesz az osztályfőnök!

* Jungkook szemszöge *

Édes, drága Jiminem! Ha tudná, hogy mennyire megkedveltem sose kérdőjelezné meg tetteim. Kár, hogy nem tudtam ma rendesen bevallani neki, de miután mondta, hogy inkább nem is akarja tudni, úgy döntöttem, hogy tetteimmel megmutatom neki. Ugyan nem vagyok a legromantikusabb fajta, mégis ennyire képes leszek. Tudnia kell, hogy csak ő létezik a számomra!

Nem sokan fogtak így meg életem során. Diákom meg főleg. Mindig is egy magamba zárkózó típus voltam, még fiatal koromban is. Félreértés ne essék, most is fiatal vagyok.

Örültem volna ha Jimin hazatart velem, de megfogadtam, hogy nem erőszakoskodom. Elég nehezemre esik amikor látom, hogy milyen szubmissziv és milyen szívesen alá rendeli magát nekem. Egy nyitott könyv, amiből olyan könnyen olvasok, bármilyen apró mozdulatomra hevesen reagál, olyan fiatal és szűzies. Menten összefolyik a nyál a számban amikor belegondolok milyen jó volt kényeztetni és a nagy fináléhoz még el sem érkeztünk. Olyan kíváncsi lennék az arcára, amikor végre beteszem neki és megélheti legeuforikusabb pillanatát az életben. Amit eddig kapott az sem volt piskóta, de messze volt még ő a jótól. Ha egyszer megtudja biztosan ráharap.

Lecsillapítva gondolataim laptopom elé ültem, hogy ne csak tébláboljak, nekiálltam dolgozni. Maximalista típus vagyok, ez bizony már egyértelmű lehet. Emailjeimet lapozgatva megláttam az igazgatótól egy sok felkiáltójeles levelet. Korábbi tapasztalataimból kifolyólag valamilyen tanári értekezlet időpontjára gyanakodom, de elolvasva a sorokat ledöbbenek és higgadt természetemnél fogva, most mégis majdnem elsápadok.

Semmi komoly, csak annyi, hogy osztályfőnöke leszek Jimin osztályának. És több tárgyat kell tanítanom. Egyáltalán nem gáz. Hüledezve nézem a sorokat és gondolkodom, hogyan reagáljak. Az biztos, hogy nem tetszik az ötlet, ha ennél több órát és diákot a nyakamba akasztanak most már tényleg xanaxszal kell suliba járnom, meg a diákjaimnak is.

Nem vagyok osztályfőnöknek való, amit egyből meg is írtam a kedves Igazgató Úrnak, rendkívül hivatalosan, rendesen megemberelve magamat, hogy ne csempésszek bele egy-két csúnyább szót. Az igazgató ugyanolyan szakmaképes, mint én csak neki megvan a hatalma, hogy másra ruházhassa a felelősséget. Ó, de várom már a napot amikor nyugdíjba megy, én leszek a helyettese.

Elnapolva a megbeszélést felkészülök a holnapi értekezletre és az óráimra, amire ismét dúlva-fúlva fogok megjelenni. Azért igyekszem visszafogni magam, elvégre nem a diákok tehetnek erről. Noha jól esik egy-kettőt szívatni, akinek kijár.

Napom lezárásához még edzettem egyet, kicsit jobban megerőltetve magamat, mint szoktam, látva hogy Jiminnek mennyire tetszik hogy izmos vagyok. Le se tudja venni szemeit karjaimról vagy hasamról, combomat pedig még nem is látta. Mikor említettem neki, hogy bokszra is járok szinte leolvastam szemeiről, hogy mennyire férfiasnak és karizmatikusnak találja. Úgy csillogtak rám íriszei, azt szeretném hogy csak engem lásson velük. Hiába önző gondolat.

Izzasztó edzésem közepette megcsörrent telefonom, fel is idegesített a tudat, hogy megint a munka keres, de szerencsére csak Jimin volt, üzenetet küldött, pontosabban egy videót. Elég szokatlan volt tőle, sose kezdeményezett beszélgetést, én pedig csak sose telefonozok, hogy megint én írjak rá.

Egy aranyos videót küldött cicákról akik egymással játszanak, elmosolyodtam szelíd mivoltán és visszaírtam neki egy röhögős fejet.

­ ":))"

*Jimin szemszöge*

Boomer.

Gondoltam majd fog ő beszélgetést kezdeményezni, de a sokadik perc után sem érkezett más a smileyra, én pedig nem akartam még egyszer kezdeményezni, ahhoz túl büszke vagyok. Írjon ő! Holnap már szándékozom suliba menni, úgyhogy szokásosan nekikezdtem az esti tanulásnak és készülődésnek. Kicsit megbántam amiért nem mentem át a Tanárúrhoz, hiányzik a társasága. Elgondolkodtam a történteken és rájöttem, nincs miért aggódnom. Ha tényleg velem akar lenni, akkor velem lesz. Még akkor is ha orbitálisan beégtem előtte.