Please, Teacher! (JiKook)

Kellemetlen szitu

*Jimin szemszöge*

Rendesen elsápadok ahogy azt kéri tőlem, hogy főzzek valamit. Tudniillik a nap nagy részében én egyedül vagyok itthon, mert a szüleim rengeteget dolgoznak és utaznak, ezért sztereotipikusan azt lenne az érthető, hogy szeretek és tudok is főzni, de ez sajnos nincs így. Ugyan próbálkozom, nem halok éhen, mégis többször rendelek kaját, mintsem én dobjak össze valamit. Mivel semmi konkrétat nem mondott, csak bevágódott a kanapémra kényelmesen tévét nézni, én pedig időközben felvettem egy melegítő nadrágot, de felülre semmit a házban levő magas hőmérséklet miatt, és neki álltam "főzni" valamit. Az egyetlen étel amit meg tudok csinálni, az a rántott hús, úgyhogy az lesz a menü, sült krumplival.

Nem is értem miért gürizek? Nem hittem még el neki 100%-ban, hogy nincs semmiféle turpisság a többi diákkal, ahhoz még sokat kéne győzködnie. Csak most kicsit megkönnyebbültem mégis, remélem igazat mond és többet nem tör be a lakásomba csak úgy. Tetszik, hogy ennyire próbál visszanyerni de néha átlép egy határon.

Idegesen csinálom az ételt, noha nem azért, mert mérges vagyok, hanem mert izgulok hogyan fog kijönni. Forgatom a húsokat ide-oda, de minden mozdulatommal csak egyre rosszabb lesz, és egyre mocskosabb a pult is körülöttem. Amíg minden kész lesz, törlöm a lisztet ami kiszóródott és jó érzéssel konstatálom, hogy egész jó lett az étel amit összehoztam.

Időközben a tanárom is mögém lépked, megunva a semmittevő heverészést és nézi, mit sikerült összekészítenem.

- Rántott hús? - nézi a tányért.
- Igen. - mondom feszülten.
- Ez minden tudásod? - kérdezi gúnyosan mire nagy szemekkel nézek fel rá.
- Hé! - mondom sértődötten. - Ez igenis finom!

Nevet egyet öregpapis humorán, majd segített megteríteni és meg is vacsoráztunk mindketten. Kiderült, hogy nagyon jól el lehet beszélgetni Jungkookkal ha nem egy bunkó paraszt vagy éppen nem matekot tanít, egész kellemes társaság.

Kiderítettem, hogy már nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, mindig is egyedül élt, sose volt felesége vagy párja vagy akármi, azért mégis elég profin csinálja a dolgát de inkább nem is gondolok bele mennyi szexpartnere lehetett. Nagyon okos, sokat tanult, sportol, kondiba jár mellette boxol (érthető, látszik) és a hirtelen haragú fajta.

Amikor rólam kérdezett, nem tudtam mit válaszoljak, én olyan egyhangú vagyok, semmi érdekes nincs bennem és még hobbim sincs. Nagy volt a csend ezután, de Jungkook megtörte:

- Mikor jönnek haza a szüleid? - kortyolt bele a vízbe.
- Nem jönnek, elutaztak. - válaszolom egyszerűen.
- Sokat vagy egyedül?
- Igen. Nagyon ritkán vannak itthon huzamosabb ideig. - tördelem ujjaimat zavaromban.
- Értem. - kezd el gondolkodni. Vajon miért vág ilyen fura arcot? - Ha gondolod... - kezdi el - bármikor eljöhetsz hozzám, hogy ne legyél magányos. - mosolyodik el enyhén perverzen.

- Oh - lepődök meg - de nem fogok zavarni? - kérdezem komolyan, de ő elkuncogja magát.
- Te soha. - mondja egyhangúan. Feltűnt, hogy alaposan végigméri meztelen felsőtestem, mivel azóta sem vettem fel magamra semmit, és kezdek zavarba jönni. Felálltam a helyemről, azzal a címszóval, hogy én most elpakolok, mire Jungkook készségesen nekiállt segíteni. Ugyan az előbb fürödtem, mégis háromszor leizzadtam tanárom jelenlétében és nem tudtam hogy viselkedjek a közelében a történtek után.

- Hát - kezdem szégyenlősen - én most elmegyek fürdeni.
- Az előbb fürödtél. - húzza fel tanárom a szemöldökeit.
- Tudom, de...most megint kell. - igazából már ahhoz sincsen kapacitásom, hogy egy indokot mondjak neki.
- Hát jóóó. - néz rám perverzen, mint aki azt hiszi, hogy azért megyek, hogy nyugisan kiverhessem. Mondjuk nem rossz ötlet. - Mutasd meg a szobád addig. - meglepődök kijelentésén, de engedelmeskedek neki. Végül is már úgy jár-kel mintha itt lakna.