Please, Teacher! (JiKook)

Mr. Park

Miután teljesen lecsillapodtam, Jungkook segített letörölni magamról a sok ragadós cuccot, utána végre felöltözhettem. El sem hiszem, hogy teljes világosban ilyeneket műveltem, nem is akarom elképzelni milyen fejeket vághattam közben, annyira kínos!
Pirultan, ölbe tett kezekkel ültem törökülésben tovább az ágyán, ujjaimat tördeltem és nem tudtam hova nézzek, vagy mit kezdjek magammal. Olyan furcsa volt a környezet. 
- Az előbb láttalak elmenni, mit szégyenlősködsz? - kuncog fel Jungkook. Személyiségéből csak egy nagyon kevés töredéket mutat mindig, nagyon zárkózott, introvertált típus. 
- Pont ezért! - nézek fel rá félénken. 
- Jimin... - ült le mellém, majd lágyan megsimogatta arcomat. - Gyönyörű voltál. Ne legyél zavarban! - egy gyengéd puszit adott ajkaimra, hihetetlen gyengéd volt, amilyennek még sosem láttam, és először éreztem azt, hogy elengedhetem magam a közelében. Kíváncsi vagyok mit tervezett délutánra, hiszen áthívott magához, remélhetőleg nem csak a hancúrozás miatt. Nagyon megkedveltem a tanárom, nem csak a külsejét, belseje is olyan vonzó volt, rejtélyes és kellemes a hangulata. Mosolyogva néztem fel rá, várva valamiféle reakciót, vagy beszélgetéskezdeményezést, hogy jobban megismerhessük egymást, viszont helyette egy nagy csalódottságot kaptam. 
- Hamarosan jön hozzám egy másik tanulóm korrepetálásra. - veti fel, enyhén jelezve, hogy jó lenne ha most már elmennék. 
- Oh. - pirulok el. Naivan gondoltam, hogy ebből  több is lehetne, dehát mit gondoltam? - Oké. - ezzel összepakoltam cuccaimat, őszintén szólva a sírás kerülgetett, valószínűleg csak egy újabb numerája lehettem. 
Kikísért az ajtóig, kinyitotta nekem azt illedelmesen, majd megfogta derekamat, egy búcsúcsókot akart volna adni, amit én enyhén szólva, nem fogadtam el. Kivágtam magam ölelkezéséből és egy lezser "Viszlát!"-tal, már ott sem voltam. Egyik szemöldökét felhúzta tettemre, de nem mondott semmit, egy ideig bámult ahogy sétáltam, majd hallottam az ajtó záródását. Hát akkor ennyi volt. 

Folytak a könnyeim a hazafele sétán, magamat hibáztattam, befolyásolható vagyok és fiatal. Egy ilyen öreg, bunkó tanárnak a tökéletes prédája. Elvarázsolt a kinézetével, dominanciájával és ritka gyengéd mozdulataival. Legszívesebben kisírtam volna magam legjobb barátomnak, de akkor sem szeretném, hogy baj legyen ebből, úgyhogy kussoltam az egészről. Hazaérve szerencsére nem volt otthon senki, így szabadjára engedtem szomorúságom. Párnámat ölelve feküdtem az ágyamon amikor ismét csipogott egyet a telefonom. 

"Minden rendben?" 

Jungkook írt. Megnéztem, de nem írtam vissza. Nem akarom, hogy azt higgye tovább is kihasználhat, vagy felsorolhat a listájára. Befejeztem vele végleg. 

*Jungkook szemszög*

"Minden rendben?" - nézek az üzenetre amit már két órája elküldtem, mégsem érkezett válasz rá. Nem tudom hova tenni Jimin furcsa viselkedését. Azt hittem ő is élvezte és jól érezte magát, mint én, mégis, valami nem stimmel. Hiszen elélvezett, a nevemet nyögte, szétkarmolt és most nem reagál az üzenetemre. Ez nagyon nem tetszik. 

"?" - írtam még egy kérdőjelet, hátha elfelejtett válaszolni, vagy épp valami dolga akadt. Ezt nem tudom elviselni, hogy ignorál engem. 

Az utolsó diákom már lelépett, hihetetlen mennyire unok már korrepetálásokat tartani, de az iskola kényszerít sajnos. Aki bukásra áll, köteles vagyok az otthonomban fogadni, megteremtve ezzel a magánoktatás legmagasabb, legszemélyreszabottabb módját. Tekintve, hogy az iskolában leadott órákat is nagy nyűggel hadarom végig, erről is ne is beszéljünk inkább. Félreértés ne essék, szeretek tanítani, csak intellektuális diákokat inkább. Nem születhet mindenki úgy, hogy jó matekból, de a lustaságért és hanyagságért nagyon ideges tudok lenni. Ezt már minden osztály tudja, fülét-farkát behúzva ülik végig az óráim, nagyon helyesen, nem tűrök semmiféle belebeszélést, telefonozást vagy oda nem figyelést. Szigorú vagyok, maximalista, megértem, miért félnek tőlem, de én mindenkinek a javát akarom. Főleg a kis Jiminemét. Megint nem ír vissza!