Please, Teacher! (JiKook)

Az igazság

A fejemmel intettem Taenak, hogy nincs baj és nyugodtan elmehet én viszont csak az ajtóig mentem ki, nem fogok egyből a nyakába ugrani akármilyen magyarázattal áll elő.

-Itt vagyok. - kezdem a beszélgetést tekintve, hogy csak mereven bámult eddig.
- Sok mindent nem értesz még, Jimin. - mondja lesütött szemmel.
- Akkor világosítson fel. - mondom neki félve. Pár percig csend volt, Jungkook arcán fájdalom tükröződött és mintha habozna mondani valamit.
- Azt hiszem nem kéne egy ideig találkoznunk. - kapaszkodik meg megint az ajtófélfában. Először sípol a fülem, majd elönt egy szapora szívverés és könnyeim megállíthatatlanul gyűlnek szemeimben.
- M-miért? - kérdezem alig hallhatóan.
- Majd később megérted. Legyen szép estéd, Édesem. - mondja fájdalmasan, majd megfordul és elsétál a zuhogó esőben.

Némán álltam percekig nézve egyre halványodó alakját ahogy kisétál az életemből, egyik pillanatról a másikra. Könnyeim megállíthatatlanul folytak és az a fájdalom amit éreztem leírhatatlan volt. Visszamentem a lakásba ahol Tae már a folyosón várt és fürkészett, majd megpillantva kíntól eltorzult arcomat egyből hozzám futott megölelni. Elmondtam neki mi történt és legjobb barát módra kezdte el mindenféle faszkalapnak elszidni a Tanárom. Néhány becenéven még el is mosolyodtam. Türelmesen cirógatta fejemet várva, amíg csillapodik sírásom, de egyre csak erősödött ahogy újra és újra bevillant képe Jungkooknak ahogy teljesen átázott ingével, hátat fordítva nekem, zsebre tett kezekkel sétál el mellőlem.

*Jungkook szemszög* *időugrás vissza*

Nagyon el vagyok havazva munkával és felelősséggel mióta az egyik tanár felmondott a suliból. Már tényleg csak pár hét amíg az igazgató nyugdíjba megy és akkor jelentős változásokat fogok bevezetni. Félév van, vizsgák és dolgozatok tömkelege zúdult a nyakamba, akár még rosszabb helyzetben is vagyok, mint a diákok. Rendkívül stresszesek a mindennapjaim, örülök, hogy van időm wc-re menni.

Alig várom, hogy leteljen ez az időszak, hogy végre foglalkozhassak az elhanyagolt Jiminemmel. Tényleg csak az a tudat motivál és hajt, hogyha egyszer vége lesz ennek az egésznek, végre találkozhatok vele és együtt tölthetjük az egész hetet. Már elég sok mindent terveztem arra az időre, úgyhogy nem fog unatkozni a kicsike.

Most is épp dolgozatokat állítottam össze, amikor megcsörrent telefonom, remélve, hogy aranyos diákomtól kaptam valami szexi képet, de sajnos megint csak a spam mappám volt az. Állandóan zaklat ez a csaj. Már a vezetéknevét sem tudom, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen normálatlanhoz volt valaha közöm. Az még semmi, hogy zaklat, de sokszor észrevettem már, hogy követ vagy éppen az iskolában koslat utánam kérdezgetve. Ugyan én egy úriember vagyok és tudom, hogy jól nézek ki és hatalmas benyomást keltek másban, amitől valószínűleg a megszállottjaim lesznek, de mindennek van egy határa.

Sosem nézem meg, hogy mit ír, mert kurvára nem érdekel, de most kivételesen egy képet küldött, úgyhogy kíváncsiságomnak hála, megnyitottam.

Sajnos az eleve szar kedvem most csak még szarabb lett, amikor megláttam egy közös képet rólam és Jiminről ahogy a parkolóban smárolunk a kocsiban ahol ki szoktam tenni, kissé távol a sulitól, hogy ne bukjunk le. Ezek szerint feleslegesen, mert mégis sikerült.

Elöntött egy düh, utána az izzadság. Nehezen lehet kihozni a sodromból de most sikerült. Eddig jófej voltam és nem akadékoskodtam vele annak ellenére, hogy zaklat és nem hagy békén, de most már úgy tűnik el kell beszélgetnem vele. Idegesen kezdtem el gépelni a szidó szövegemet, aztán kissé észhez tértem, hogy ennek nyoma marad, így inkább felhívtam. Egyből felvette a kis ribkó.

- Mit jelentsen ez? - kérdezem jelentőségteljesen, egyáltalán nem kimutatva, hogy be vagyok szarva.
- Neked is szia. - mondja flegmán. - Végre elértem, hogy beszélj hozzám. - kuncog fel, mire legszívesebben megfojtanám.
- Mondd, hogy mit szeretnél nem érek rá. - mondom ki az őszintét.
- Hmm...mit is tudnék kérni? - mondja önelégülten. - Legyen először egy randi. Nálad. - veti fel az ötletet rikácsoló hangján.
- Nekem nem kellenek a tetveid a lakásomban. - kezdem felidegesíteni magam, ahogy érzem, mennyire sakkban tart.
- Naa, illik ilyet mondani egy hölgynek? Nálam van a legféltettebb titkod. Nehogy véletlen rossz kezekbe kerüljön. - érzem hangsúlyán, ahogy elvigyorodik, nekem pedig hatalmas önuralom kell. A sokadik néma perc következett, majd egy nagy sóhaj után megszólaltam:
- Jövőhét péntek, este 8. - dörzsölöm meg orrnyergem, hátha lejjebb megy a vérnyomásom.
- Tudtam, hogy okos vagy. Puszi! - ezzel letette, én pedig azzal a lendülettel mindent lebasztam az asztalomról. Mérhetetlen, csillapíthatatlan düh száguldozott végig ereimben, ahogy belegondoltam mi történhet Jiminnel, ha rossz kezekbe kerül az a kép. És ki tudja mennyi van neki. Tudtam, hogy zakkant és szokott követni, lehettem volna ennél okosabb is. Teljesen az én hibám az egész. Én csak Jimint féltem, nehogy elbocsájtsák a suliból, a rendőrséget le se fosom, rég elmúlt 18, azt csinál amit akar.

Gondolkodjunk. Össze kell szednem magam. Jártam keltem a lakásban, hogy kitisztuljon köddel ellepett agyam, majd nagy, friss levegőket véve, végre tudtam tisztán gondolkodni. Pár hét és nyugdíjba megy az igazgató. Utána én leszek a helyettese, mivel már ki vagyok nevezve, tehát ez biztos. Ha kibírom ezt a pár hetet, utána nem tud mit tenni, hiszen én leszek a legmagasabb pozícióba, ergo engem nem rúghatnak ki és én sem fogom kirúgatni Jimint. Tehát csak egy kis ideig kell beadnom a derekam és azt csinálnom amit ez a kurva mond, utána nem tud fogást találni rajtam. Viszont erről Jimin nem tudhat, tönkremenne lelkileg. Nem bírná törékeny mivoltja a fenyegetést, azt pedig végképp, hogy én bajba kerülnék, úgyhogy magára vonná az összes felelősséget amit nem szeretnék.

Már csak azt kéne kitalálni, hogy ezt hogyan fogom megvalósítani úgy, hogy Jimin ne jöjjön rá és ne sértődjön meg rám. Ahogy érzem ezek közül csak az egyik tud megvalósulni.

Ismét idegesen járkálok a lakásban, de nem jut eszembe más megoldás. Akármennyire szadista vagyok, nem ölhetem meg a nőt. Vagy mégis?

Nem! Okosan kell megoldani. Nem jellemző rám, hogy meghunyászkodok valakinek, de a szerelmemért most bármit megtennék. Muszáj lesz kicsit eltaszítanom magamtól, hogy ne kerüljünk megint olyan helyzetbe, hogy lebuktathatnak minket.

xXx

Így is cselekedtem, iskolában szinte rá se néztem, minden áron elkerültem, üzeneteire nem válaszoltam és tudomást se vettem róla. Ez az ő érdekében van, remélem miután lecsillapodott ez az egész, utána megérti és megbocsájt nekem a sokadik megbántásáért.

Hihetetlen nehéz volt türtőztetni magam, hogy ne rántsam be az irodámba, hogy utána kegyetlenül a magamévá tegyem, de féltem, hogy már a falnak is füle van, ezért minden ilyen késztetést félresöpörtem. A Jimin és szexhiány meghozta hatását, hiszen olyan szinten ingerült és feszült voltam, hogy hozzám se lehetett szólni. Mindenki kerülte a szemkontaktust velem, mivel ha valaki betalált annak nem kegyelmeztem.

Leírhatatlan gyűlöletet éreztem annak a leprás nőnek a látványára, amiért most ezt kell tennem Jiminnel, de nem fogom ezt annyiban hagyni. Ahogy megkaptam az igazgató címet, mérhetetlen bosszút állok rajta. Muszáj lesz jópofiznom az arcába, hogy azt higgye érdeklődöm felé, akkor biztosan azt teszi majd amit mondok, hiszen teljesen oda meg vissza van értem. Ezt még a javamra is fordíthatnám.

Sajnos eljött a nemvárt péntek, tehát ennek a boszorkánynak a látogatása. Jimin írt amire nem válaszolhattam és csak reménykedem, hogy nem fog betoppanni váratlanul, hiszen megkérdezte, hogy átjöhet-e, de ha nem válaszolok rá azt hinné, hogy nem vagyok otthon, ezért meg sem kíséreli. Reménykedem.

-Kopp-kopp! - nyit be ez a tumor a lakásomba. Rikácsoló hangja felemeli a vérnyomásom és szinte szikrázó szemekkel üdvözlöm én is.
- Szia. - ülök le a kanapéra, egy borral a kezemben, hátha csillapítja vérszomjam.
- Juj borozunk? - veszi ki poharamat a kezemből, hogy aztán készségesen beleihasson. - Meg sem kérdezed milyen napom volt? - kérdezi vinnyogósan.
- Milyen napod volt? - erőltetek magamra egy vigyort, majd ebben a pillanatban hallottam meg a bejárati ajtó nyitódását, amitől hatalmas szemekkel néztem a hang irányába.