Please, Teacher! (JiKook)

Őszintén

Morcosan keltem fel reggel és egyből a telefonomat néztem, ami még mindig nem mutatott értesítést Jungkooktól. Kezdtem kicsit aggódni, hogy mitől lehetett ennyire megsértődve hiszen az én életemről van szó, nem az övéről, szóval kissé túlzásnak érzem ezt a szintű hisztit. 

Eldöntöttem, hogy nem fogok ezen mérgelődni és nem fogja elrontani a kedvemet, szóval ma extra csinosan öltöztem fel. Egy fekete bőrnadrágot vettem fel egy feszülős, ugyanolyan színű garbóval és bakanccsal. Miután a hajamat is beállítottam és felraktam egy kis ajakbalzsamot felvettem a fekete bakancsomat és bőrdzsekimet utána pedig indultam is. Alaposan beparfümöztem magam szóval egy jókora illatfelhőt húzhattam magam után, de magabiztosan éreztem magam. 

Végigsétáltam a folyosón Jungkook irodája mellett és láss csodát, pont kint beszélgetett az egyik tanárral, én pedig nem tudtam kikerülni őket, szóval muszáj voltam arra menni a terem felé. 

- Jóreggelt kívánok! - köszönök előre udvariasan, hiszen ez az illem.
- Jóreggelt, Park. - tetőtől- talpig végigmért Tanárom, egy sokatmondó pillantás után már éreztem, hogy mire gondolhatott, nekem pedig egy pimasz mosoly jelent meg arcomon amit már nem láthatott, mert elhagytam őket. Tudtam, hogy engem stíröl titokban, de nem zavart, ez volt a célom. 

Bementem a terembe egyből legjobb barátom mellé telepedtem aki szintén végignézett rajtam, majd megszólalt:
- Kinek szoptad így ki magad? - eszi tovább reggelijét.
- Jungkookot akarom idegesíteni. - mondom neki halkan, nehogy meghallja más is.
- Mert? Összevesztetek? - kérdezi teli szájjal.
- Olyasmi. Zavarja, hogy hülye vagyok matekból. - mondom neki hitetlenkedve. 
- Miért nem segít inkább megérteni? - mondja logikusan, mire helyeselve bólogatok neki.
- Ugyanerre gondoltam! Most jobban szeretem a kémiát és szerintem féltékeny.
- Nem tudtam, hogy ilyen gyerekes ez a szadista. - forgatja szemeit, majd be is csengettek, szóval ennyibe maradt a beszélgetésünk. 

Matek lesz nyilván, én pedig beletörődtem, hogy ennyire hülye vagyok belőle. Visszajöttünk a legelejére amikor szintén segg hülye voltam és Jungkook számtalanszor megalázott, úgy tűnik hiányzik neki ez a korszak. 

Köszönés nélkül lebaszta a cuccait az asztalra, a szokásosnál is idegesebbnek nézett ki. Próbáltam nem rá figyelni de igéző pillantásokkal ajándékozott meg, és habár kigyógyultam a szorongásból amit óráján mindig éreztem, most valahogy mégis visszajött. 

- Röpdolgozat lesz. - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, mire mindenki egyhangúan sóhajtott egyet. Ha a múltkori óra tananyagából akar íratni ami tegnap volt akkor most nagyon sok egyes fog születni. 

Mindenkit szétültetett, noha padtársammal nem sokat tudnánk összehozni ketten, mégis jó lett volna együtt írni. Viszont szerencsémre csak mögém ültette, szóval még suttogótávolságon belül volt. Nem mintha annyira lehetne csalni matekból. 

Kiosztotta a lapokat és a táblára írta a feladatokat, ami egy kis vegyület volt az összes tananyagból amit eddig vettünk. Nem gondolja komolyan, hogy emlékszem a hat hónappal ezelőtti dolgokra?! Mondjuk ha tanulnék, akkor lehet. 

Miután mindenki leírta Jungkook leült az asztalához, utoljára alaposan körbenézett, én pedig próbáltam írni valamit, de nem sokra mentem volna. Rápillantottam Tanáromra aki valamilyen papírokkal foglalkozott, szóval megkísérelek hátrafordulni, hátha Tae tud valamit.

A fal mellé ültem így csak félig kellett oldalasan ülnöm, hogy láthassam lapját, hátha nem vagyok így annyira feltűnő. Láttam, hogy neki is teljesen üres az egész mire elnevette magát és nekem is vicces volt a pillanat és ha én egyszer elkezdek nevetni komoly szituációkban akkor nem tudom abbahagyni. És nem tudok halkan nevetni sem. Kezemmel takartam el számat de egy kisebb sóhaj kiszökött így Jungkook egyből rám kapta tekintetét. 

- Mi ennyire mulatságos? - dől hátra Jungkook székében karbatett kezekkel. Nem mertem válaszolni neki. - Én is szeretnék nevetni. 
- Semmi. - erőszakolom ki magamból, bár mostanra már mindenki minket néz.  
- A tanulmányi átlagodról van szó? Mert akkor tényleg elég vicces. - gúnyolódik rajtam, mire enyhén ideges leszek. 
- Inkább arról, hogy mennyire unalmas az egész tárgy. - vágok vissza mire mindenkiben megfagy a vér. Jungkook pár másodpercig csendben van és én tudom, hogy hamarosan nagyon megbánom szavaimat. 
- Rendben Park. - mondja sokatmondóan, mire feláll a helyéről és egy pillanatra ledermedek. - Fáradjon ki az óráról. - mondja, mire elkezdte összeszedni mindenki dolgozatát amit nyilván senki nem fejezett be. 
- De miért?! - kérdezem felháborodva. 
- Ha ilyen unalmas vagyok, nincs is rám szükség. Parknak hála, most mindenki kap egy utolsó egyest, utána nem fogom tanítani önöket tovább. - szedi be az utolsó lapot is, mire leesik az állam. - Sok sikert kívánok az érettségire. - veszi el cuccait, majd el is ment. 

Elképedve nézek utána. Mi van vele, menstruál??

Mindenki egyből összesugdolózott ahogy kilépett az ajtón, Tae pedig kitárt karokkal nézett engem, hogy ez mégis mi volt, de fogalmam sem volt. Nem mertem egyből utána menni, hiszen elég feltűnő lenne, de megvárom a kicsengőt és utána elmegyek az irodájába. Nyilván mindenkinek furcsa volt tanárom viselkedése, ezért nem hibáztattak engem, kivétel néhányan akik amúgy is utálnak, de őket leszarom. 

xXx

Már vágtattam Jungkook irodája felé az emeletre, itt szerencsére soha nincsenek diákok, mert csak ilyen hivatalos irodák vannak, szóval nyugodtan tudtam beszélgetni Tanárommal. Hármat kopogtam, de nem jött válasz, így vártam egy kicsit és megint kopogtam mire egy ideges " Mivan?!" volt a válasz, ezért bementem. 

- Mit szeretnél? - realizálja, hogy én vagyok, majd folytatja munkáját az asztalnál. 
- Mi a bajod? - förmedek rá széttárt karokkal.
- Neked mi a bajod? - kérdezi jelentőségteljesen. - Direkt provokálsz, semmibe veszel és nem keresel. 
- Miről beszélsz? - háborodok fel. - Pikkelsz rám, leszarsz és folyamatosan megalázol. - Jungkook gúnyosan elkuncogta magát, majd tekintélyt parancsoló mozdulatokkal állt fel székéről.
- Akkor miért nem keresel vigaszt Namjonnál? - sétál felém zsebretett kezekkel. 
- Miért keresnék vigaszt Namjoonnál? - nézek felváltva szemeibe.
- Neki csípted így ki magad? - lép hozzám vészesen közel. - Tudom, hogy tegnap délután is vele voltál. 
- Igen, fakton. 
- Ne akard megmagyarázni, hogy nem látod milyen szemekkel néz rád. - tol el egészen a falig aminek nekiütközöm. 
- Nem néz rám sehogyan! - próbálom eltolni magamtól, de csak összefogta kezeimet.
- Fogalmad sincs miket mond rólad. - passzíroz neki erőteljesen a falnak. - És nem tudok neki behúzni egyet, mert nem tudhatja senki a titkunkat. Nagyon felidegesít. - emeli ki a "nagyon" szót.
- M-miket mond rólam? - kérdezem félve. 
- Amikor reggel a folyosón beszélgettem vele és te jöttél, undorító módon utánad nézett és végig stírölte a segged. A legszívesebben megöltem volna, de inkább megkérdeztem tőle, hogy mit bámul ennyire? És tudod mit válaszolt az a seggfej? - sziszegi fogai között. - "Egész dugható feneke van." - tagolja egyesével minden szavát. El sem hiszem mit hallok. Nem hiszem, hogy Jungkook hazudna nekem ilyesmiről. - Mivel megölni nem tudtam, simán elsétáltam. Elsétáltam Jimin. Tudod mennyi harag van bennem? - mondja sokatmondóan. - Mindenkinek tudnia kell, hogy az enyém vagy, azt akarom, hogy rád se merjenek nézni. Érted?! Kibaszottul csak az enyém vagy! - mondja vészesen közel, engem pedig elragadott a hihetetlen kisajátítása, és erőszakosan ajkaira tapadtam. 

Erősen húztam magam felé tincseinél fogva amit nem akadályozott meg, magabiztosan szorította meg derekamat és nekipasszírozott a hideg falnak testével. 

- Mondd, hogy csak az enyém vagy! - szorítja össze arcomat egyik kezével amitől csücsörítő alakot vett fel szám.
- Csak a tiéd vagyok! Csak téged akarlak! - mondom könnyes szemekkel, mire látom Jungkookon, hogy kissé lenyugszik. Úgy érzem most alaposan tudtomra fogja adni, hogy ez örökké szól.