Please, Teacher! (JiKook)

Megsértődve

Mivel nagyon fáradt voltam már így estére, ezért Jungkook olyan rendes volt, hogy legalább egy alsónadrágot rám adott, majd alaposan betakargatott, hogy tudjak nyugodtan aludni. Elvégre felkészültem holnapra, már tényleg csak a matek volt hátra de gondoltam ha már ilyen készségesen leszoptam a tanárom akkor nem engem fog feleltetni. Hát tévedtem. 

xXx

- Felelés következik. - csapja le Tanárom asztalára cuccait. Vesztesek nyugalmával ülök félig fekvő pozícióban helyemen, gondolván, hogy múltkor is én feleltem ezért most fixen nem én fogok. - Olyat fogok szólítani akinek sok egyese van, szóval...Park! - bök maga mögé, mire megszólalni sem tudok. Tényleg jól kibaszik velem. 

Kissé hisztisen vánszorogtam ki a táblához pár szúrós pillantás után de Tanárom csak viszonozta felhúzott szemöldökkel pimaszságomat. Felfirkantott a táblára egy másodfokú egyenletet, amit elvileg könnyen meg lehetne oldani, de én mindig összekeveredek ezért sokszor elrontom. 

- Remélem megbirkózol vele. - vágja hozzám flegmán úgy, hogy csak én halljam. Tettetett mosoly után felírtam a megoldó képletet, hogy véletlenül se gabalyodjak össze, majd nekiálltam helyettesíteni. Tanárom összekulcsolt kezekkel nézte végig minden lépésem, tetőtől-talpig végigmért, de egyre jobban tudom kezelni szúrós pillantásait. Ha belegondolok mi volt régen, amikor még elsírtam magam, ahhoz képest sokat fejlődtem. 

Már a végeredményt akartam felírni, de akárhányszor beütöttem a számológépbe az osztást, error-t írt ki, ergo valahol elszámoltam magam. Végignéztem a procedúrát de nem jöttem rá, hol ronthattam el, ezért azt írtam fel, hogy ilyen egyenlet nem létezik, hátha be akart csapni. 

- Kész! - mondom neki boldogan, mire sóhajtott egy nagyot.
- Helytelen. - mondja lezseren. - Jól kezdted el, de nem vettél észre egy mínusz jelt. És mivel csak egyes vagy ötös jegyek kaphatóak, sajnos egyes. - firkantotta fel a füzetébe. 
- De nemár! - tárom szét karjaimat, kissé elkanászosodva, mire Jungkook felhúzta szemöldökeit.
- Mindjárt itt az érettségi és egy másodfokú egyenletet nem tudsz megoldani. Inkább kezdj el tanulni. - mondja teljesen komolyan gondolva, mire kissé elszomorodom. Igaza van, ugyanakkora lúzer vagyok, mint voltam. 

Duzzogva ültem vissza helyemre, Jungkookot meg sem hatotta, hogy megint megbántott de nem is érdekel már. Örülök neki, hogy következő óra kémia lesz és legalább valamiben érvényesülhetek. 

Kicsengetés után összepakolta cuccait és már sprintelt is kifele, pedig általában megvárja amíg mindenki kimegy, hogy adjon egy titkos csókot, de gondolom okulva a múltkori incidensből korlátozni akarja az iskolán belüli pettinget. 

Indokolatlanul jobb kedvre derülve mentem át a kémia terembe ahol új tanárom már pakolta a lapjait és én voltam az első diákja aki megérkezett. Nagy mosollyal az arcán üdvözölt, én pedig hasonlóképp tettem és a legelső padsorban foglaltam helyet. Nagyon jól telt az óra, az összes feladat amit csináltam hibátlan lett és külön dicséretet is kaptam megint Namjoontól ami nagyon jól esett egy megalázós matek után. Rendesen meg vagyok sértődve most. 

- Jimin, várj csak egy percet! - szólít meg tanárom óra végén. 
- Tessék? - sétálok az asztalához.
- Tudom, hogy még nemrég kezdted el szeretni a kémiát, de nem gondolkodtál rajta, hogy járj faktra? - pakolgatja tovább cuccait.
- Faktra? De oda csak az okosok járnak. - vakargatom fejem zavaromban.
- Igen, pont ezért kérdezlek. - kuncog. - Nagyon fogékony vagy rá, szerintem kár lenne érted.
- Hát, végül is kipróbálhatom. - mondom szégyenlősen. - Mikor lesz?
- Pont ma! Órák után, ugyanebben a teremben. - találkozót beszéltem meg mára Jungkookkal, de most amúgy is haragszom rá, meg úgy is csak beszólogatna, szóval kibír nélkülem egy délutánt.
- Okés, itt leszek! - mosolygok, majd mentem is. 

Futottam a következő órámra ami fogalmam sem volt, hogy micsoda de közben írtam is Jungkooknak, hogy minél hamarabb tudja, hogy nem fogok tudni ma vele együtt hazamenni ezért ne várjon rám. Utolsónak léptem be a terembe majd megnyomtam a küldés gombot és telefonom ebben a pillanatban lemerült, szóval esélyem sem volt megmagyarázni Jungkooknak, hogy miért nem megyek ma, de majd elmagyarázom neki később, biztos nem lesz baj. 

* Jungkook szemszög*

" Ne várj rám ma" - olvasom az üzenetet és hirtelen leblokkolok. Ezek szerint rendesen megsértődhetett ha találkozni se akar velem, de azért rákérdezek, hogy mi baja van.

" Mert?" - írom, de a sokadik óra után se jön válasz, és nemis elérhető szóval kikapcsolhatta a telefonját. Játssza a sértődöttet, okés, ketten is tudjuk játszani. 

Idegesen dobogtam lábaimmal az irodámban, hiszen mára csak egy órám volt az is Jiminnel, azóta pedig igazgatói teendőket látok el. Hiába duzzog Jimin, nagyon hülye matekból és semmit nem hajlandó tanulni, én pedig nem fogok ötösöket adni neki a semmire. Legalább tenne úgy mintha érdekelné, de mostanában szarik az egészre amivel rettenetesen felidegesít. Legszívesebben kikötözném és addig kínoznám amíg a matek a kedvenc tantárgya és napi szinten öt órát foglalkozik vele.

* Jimin szemszög*

Idegesen tördelve ujjaimat foglaltam helyet ugyanebben a teremben legelől utolsó órám után. Ismét én vagyok az első mivel izgultam, meg eleve hamarabb lett vége a törinek szóval ráértem. Kíváncsi vagyok miből áll egy ilyen különóra, még sosem jártam ilyesmire, mert mindenből hülye voltam. Mondjuk most már illene eldönteni mivel szeretnék foglalkozni a jövőben, hiszen mindjárt itt az érettségi amit Jungkook is előszeretettel hangoztat. 

Már kezdtek jönni a többi diákok is akiket egyáltalán nem ismertem még látásból sem ezért egyre jobban kalapált a szívem, hogy milyen kívülálló vagyok. Már Namjoon is megérkezett és kísérleteket tervezett csinálni, amiből én most fogok látni először valamit, a többiek pedig valószínűleg már rég rutinosabbak, mint én. Nagyon érdekes volt az egész óra, hihetetlenül érdekes kísérleteket mutatott amiket tudni kell, ha ebből akarsz érettségizni, ráadásul olyan érthetően magyarázott, hogy első alkalommal amikor engedte, hogy utána csináljuk, hibátlanul oldottam meg a feladatot és a kérdéseire is tudtam válaszolni. Nagy elégedettség lepte el lelkemet a fakt végén, hiszen sosem volt ilyen sikerélményem még, Tanárom pedig rendkívül motiváló, szóval örülök neki, hogy beleegyeztem a részvételbe. 

Már hazaértem, ahogy ledobtam magamról táskámat és kabátomat már mentem fel az emeletre a szobámba tölteni a telóm, hiszen egész nap nem tudtam beszélgetni Jungkookkal, és már biztosan aggódhat. Ahogy bekapcsolt már láttam üzenetét, ami csak egy "Mert?" volt, azon kívül semmi, pedig eltelt hét óra is, és egyáltalán nem keresett. Elkeseredve néztem tovább a képernyőre, hiszen nekem kéne megsértődve lennem, nem neki. 

" Dolgom volt." - írom flegmán, hiszen most annyit se érdemel meg, hogy elmeséljem neki a napomat és hogy milyen szuper fakton vettem részt. Pár perc múlva már látta amit írtam és csak egy lájk jelet küldött vissza, mire a legszívesebben behúztam volna neki egyet ha most itt lenne. Bunkó paraszt!!