Please, Teacher! (JiKook)

"Korrepetálás"

Nem tudtam mire vélni Tanárom furcsa viselkedését. Lassan közeledett a nyolc óra és én még otthon ültem vacillálni. Vajon csak szórakozik rajtam? Vagy tényleg bűntudata lenne? Ezer meg egy kérdés kavargott a fejemben, de ami a legbiztosabb volt : izgulok! Végül úgy döntöttem, kíváncsiságom jobban vezet, mint a félelmem, ezért elindultam hozzá. Magamra kaptam egy szűk farmert és egy kicsit lazább pólót. Minek öltözzek ki ennek a tahónak?!

Gyalog is elég közel lakott hozzám, ilyen negyed óra távolságra voltam tőle. Kellemes, friss volt az idő, egy lélek se az utcán, kifejezetten tökéletes idő a sétához. Táskámban füzetem lapult, helytelen matekfeladatokkal, tenyerem izzadt idegességemben és szívem végeláthatatlanul vert. Legszívesebben visszafordultam volna, pont még egy megszégyenítéshez nincsen kedvem ma. De nincs meg a száma és félek, ha nem szólnék, hogy nem megyek csak még jobban megaláz amint lesz lehetősége rá. Messziről megláttam házát, mit ne mondjak, elég puccosnak néz ki, mégsem ízléstelen, Jungkookhoz illő. 

Bejáratához közeledve egyre lassultak lépéseim és hevesebben kapkodtam a levegőt. Minek kellett házhoz hívnia?! Az ajtó előtt állva még gondolkodtam, hogy biztos jó ötlet volt-e idejönnöm, de tudod mit? Majd most megmutatom neki, hogy nem alázhat meg még egyszer! Legelső beszólására most visszaszólok neki.

Talán.

Végül bekopogtam az ajtón és alig másodpercek teltek el, Jungkook már nyitotta is az ajtót mintha végig itt állt volna.
- Jónapot! - köszönök előre udvariasan.
- Jóestét kívánok Park. - mondja lazán, zsebre tett kezekkel.

Otthoni szettje sem különbözik az iskolaitól. Ez a pasi egész nap feszülős ingben mászkál?
- Gyere beljebb. Érezd magad otthon. - jelenti ki. Hogy tudnék én itt, ilyen körülmények között ellazulni? Mintha a Sátán palotájában lennék, csak modernebb kiszerelésben. 
- Köszönöm. - hajtom le fejem zavaromban. Továbbérünk a nappaliba ahol int nekem egyet, hogy foglaljak helyet a kanapéján. Táskámat leteszem a földre mellém, Jungkook pedig nagy terpeszben helyet foglal közvetlen mellettem, kezeit pedig a kanapé támláján pihenteti, majd alaposan végigmér. 
- Kezdhetjük ha gondolod. - nocsak, már nem magáz? 
- Jó. - erre előveszem füzetem és ekkor realizálom. Nincs nálam toll se. Megint jön a fejmosás. hogy felkészületlenül mertem a magánórájára jönni. Kicsit hezitálok, de előbbi bátorságomat felhasználva, remegve megszólalok: - N-nem hoztam tollat.
Jungkook nem mutatott semmiféle reakciót. A kanapé mellett lévő dohányzóasztalhoz nyúlt, másik kezét továbbra is a háttámlán tartva és odaadta nekem egyik tollát. Ezúttal keresztbe tette a lábait és továbbra is morcos tekintetével bámult. 

- Sikerült megtanulni a képletet? - töri meg a csendet.
- Hát... - kezdem. - nem tudom hova írtam fel. - nézek lefele, még véletlenül se kelljen a szemébe néznem. 
- Értem. - mondja, majd sokkal közelebb csúszik hozzám. - Akkor most nagyon figyelj, mert a kedvedért újra lediktálom. - szinte suttogja, nagyon közel fülemhez amitől kissé megborzongok. Tollát szorosan fogom és igyekszem minden szavára figyelni, nem akarom, hogy belémkötnivalót találjon rajtam. 
Minden betűt rekedtes hangján suttogja, egészen közel hajolva hozzám. Nem is azt figyeli amit írok, szimplán arcomat nézi, mintha valamiféle reakciót várna tőlem. 

- Sikerült? - próbál meg a szemembe nézni, de csak még jobban próbálom eltitkolni előle vérvörös fejemet. 
- I-igen. - dadogom.
- Nagyszerű! - jelenti ki. - Akkor most próbáljuk meg kiszámolni. - sokkal kedvesebb a hangszíne most, mint suliban. Türelmesnek tűnik, mint aki nem fog ötféle szinonimával leidiótázni amiért nem tudok valamit. Sajnos még így is rettegek, nem tudok gondolkodni és csak egyre jobban félek, hogy megint ordibálni fog velem. Nem tudom a választ, azt sem tudom hogyan állhatnék neki, hiába mondta a képletet. 
Idegességem kezdett meglátszódni és a vaknak is feltűnt volna, hogy leizzadtam, mint egy ló és kezem remeg, mint aki fázik. 
Jungkook sóhajtott egy nagyot én pedig megint a sírás határán voltam. Hiába határoztam el magam, olyan domináns, csak megalázkodni tudok neki.