Jodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt.
Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...
Jodie Grayn szürke kisegérként éli életét New York városában, egy magasztos, előkelő üzletember asszisztenseként. A felhőkarcolók, a gyorsételek, a metró és a zajos emberek besszippantották a mindennapokba. Barátja, Josh éppen egy üzleti úton vett részt Costa Ricán. Egyetlen barátja, akivel megértette magát amióta a cégnél dolgozott, Blair Mitchelle volt. Jodie imádott utazni, szerette a művészetet és a zenét. Igazi lázadó típus volt, aki nem igazán találta a helyét a mókuskerékben. Nem panaszkodott, de legbelül érezte hogy nem ez az élet az, amire igazán vágyik. Csupán 27 éves volt, de sokat foglalkoztatta újabban a család gondolata. Joshhal jól megvoltak, viszont a rengeteg utazgatás miatt nem tudta elképzelni hogy a férfi egy nyugodt kis városba költözzön vele, hétvégente kosarazzon a porontyokkal, és a kertben grillezgessen. Josht túlságosan lekötötte a karrierje.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy átlagos, unalmas napon, Jodie éppen munkába tartott amikor, egy idegen férfi megpróbálta beültetni az autójába. Váltig állította hogy ő Emmeline, a felesége, és vele kell tartania. Jodie természetesen bőszen ellenkezett. Az utcán a járókelőket nem igazán foglalkoztatta a történet, ám akadt végül egy taxisofőr aki a lány segítségére sietett. Megfenyegette a férfit, hogy ha nem engedi el hívja a rendőrséget. Jodie hálásan megköszönte a segítséget, és folytatni akarta útját a munkába, azonban a taxisofőr ragaszkodott hozzá hogy elvigye az eset után. Jodie behuppant az autóba, és azonnal a mobilját kezdte keresni a táskája mélyén.
-Blair! Halló! Ott vagy?? -szólt idegesen a telefonba. -Tessék! -válaszolt barátnője. -Nem hiszed el hogy mi történt!! -Ó, kitalálom mi lesz a legújabb kifogásod a késés ellen. Most megtámadtak az utcán igaz? -Honnan tudtad??!! -Jodie, most komolyan, nem késhetsz el mindennap! ...Hugh már keresett. Fontos bejelenteni valója van. Ma jönnek a kínaiak. Valamit tervez veled! Ne csezd el! -feküdt rá a kagylóra. -De nem érted! Ez most komoly! Tényleg megtámadtak! Egy pasas el akart rabolni! -Ne szivass már! Ki akarna elrabolni és miért?? -Tudom is én??!! -kérdezte idegesen. -...Te nem viccelsz. -Végre hogy leesik! Öt perc és ott vagyok! Elmesélek mindent. -Rendben, siess! -tették le a telefont.
-Tessék! Köszönöm. Mindent köszönök! -adott át egy köteg pénzt a taxisofőrnek, aki nem akarta elfogadni. -Hölgyem, kérem ne túlozzon. Bárki szívesen segített volna! -Nem úgy tűnt. -Hajtotta le a fejét, majd mégegyszer megköszönte és kiszállt az autóból. Az eső elkezdett zuhogni. A táskájával próbálta védeni a fejét, de nem járt sok sikerrel. Végül átjutott a zebrán és beszaladt az épületbe. A liftben kicsit kifújta magát. Majd felérve a 15.-re, a folyosón rögtön összefutott Hugh-val, a főnökével.
-Jodie! Mindenhol kerestelek! Hol az Istenben voltál?? -Én, sajnálom. Megígérem nem fordul elő többé! -Ezt ezerszer hallottam! -dühödött fel, majd elkapta a lány csuklóját, és közelebb húzta.
-Ma jönnek tárgyalni a Kínaiak. Szükségem van rád. -Számíthat rám mint mindíg. -bólogatott Jodie.
-Azt nagyon remélem. Remekül végzed a munkádat. Már csak az órát kéne megtanulnod használni. -fintorgott, majd tovább állt.
