Elrabolva //BEFEJEZETT//

3. ~HIÁBA FUTSZ

Jodie miután ismételten kisírta magát, egy kis gondolkodás után úgy határozott hogy ha már úgy is itt kell lennie, akkor szétnéz egy kicsit jobban.

Így hát a folyosón kezdett bóklászni, majd kíváncsisága bevitte őt egy hatalmas terembe. Középen egy zongora volt, két hatalmas fehér kanapé, a sarokban pedig növények. A fényes nagy ablakokon csak úgy áradt be a fény, a hófehér függönyökön át, amiket a szellő lengetett.

Kicsit elkóborolt a keleti szárnyból, de nagyon kíváncsi volt az egész házra. Hirtelen gyermek hangott hallott. Egy kisfiú nevetését. Tovább lépkedett a folyosón, a hang irányába. Megállt egy gyönyörű nagy szoba előtt, ami tele volt játékokkal. Az ajtó nyitva volt, egy gyermek játszott a földön kisautókkal és katonákkal, nem messze tőle pedig a szófán ült egy fiatal, kedves arcú lány és  Carlotta.

Jodie megállt az ajtóban és csak  bámulta az önfeledten játszó kisgyermeket. Már egy mosoly is elhagyta a száját, amikor egy hangot hallott a háta mögül.

-Nem lenne szabad itt lenned. Ki engedett ide??? -szólt Nicholas

-Senki. ...Sétáltam. -válaszolt Jodie.

-Ő kicsoda? -nézett a kisfiúra.

-A fiam. -mondta Nick egy kis habozás után.

-Tündéri gyermek. -mosolygott Jodie, majd hátrafordult a férfi felé.

-Miért nem láttam őt eddig? Talán rejtegeted?

-Menjünk innen. -mondta Nick, majd kézen fogta a nőt, és próbálta elvezetni onnan.

-Ha szeretnéd, kimehetünk a kertbe, és körbevezetlek.

-Az egész birtokon?? -ámult el Jodie.

-Persze, igen az egészen. -nevette el magát.

-Rendben. -bólogatott.

Nick megmutatott neki mindent, a lány pedig csak ámult-és bámult. Teljesen le volt nyűgözve.

-Még egy szőlőbirtokod is van? -kérdezte meglepetten.

-Birtokunk. -karolta át Nick.

Jodie nem szólt semmit sem, csak kémlelte a csodás látványt ami elé tárult.

-Gyere, nézzük meg az istállót is. -indult tovább Nick.

-Istállót??? -kérdezte felcsigázva, de a férfi nem állt meg, csak mosolygott.

Jodie utána szaladt.

-Nem mondod, hogy itt lovak is vannak!! -kiáltotta el magát.

-Csak nem szereted őket?

-Most viccelsz velem? Imádom!!

-Ő itt Vénusz. -Állt meg az egyik box előtt.

-Meseszép!! -kiáltotta el magát a lány, ahogy vegigmérte a hatalmas barna kancát.

-Ő a te lovad? -kérdezte megszeppenve.

-Igen, angol telivér. Szép, igaz?

-Lenyűgöző. -válaszolta Jodie.

-Menjünk tovább. -mondta Nick, majd megállt egy másik  box előtt, ahol egy fekete csődör feküdt búslakodva.

-Mi történt vele??? -kérdezte Jodie. -A lovak nem fekszenek! -lépett közelebb.

-Amióta a gazdája nincs itt, nem enged a közelébe senkit sem. -mondta a férfi.

-Ez borzalmas!

- Ételt sem igazán fogad el, csak amennyi nagyon szükséges neki. Rengeteget fogyott. Aggasztó az állapota. Az állatorvos szerint depresszióba esett.
Lecsutakolni is alig lehet, bár ez korábban is így volt. Csak egy embernek engedi hogy gondozza őt, vagy meglovagolja. A gazdájának. Senki másnak nem megy. -rázta a fejét.