Teltek, múltak a napok, már öt hétnél is több idő telt el. A rendőrseg még mindíg nem akadt Emmeline nyomára. A fogvatartott lány éppen a falon lévő repedéseket számolta, amikor meghallotta Josh autóját. Hirtelen rontott be a házba, láthatóan ideges volt.
Leült a padlóra a lánnyal szemben, és sokáig csak csendben nézte őt, közben nagyokat sóhajtozva.
-Mi az?? -kérdezte meg végül Emmeline.
-Tényleg tudni akarod? -emelte fel a fejét, majd összetapasztotta a tenyereit.
-Hát jó. A nyamvadt Henderson, égre-földre kerestet téged. Még most sem volt képes beletörődni hogy az enyém vagy.
Emmeline szeme felcsillant, de egy szót sem szólt, hallgatta tovább a mondandóját.
-Ma le kellett lépnem a munkahelyemről. Nem maradhatok ott tovább. Az egyik nőnek gyanús lettem. Már figyelt egy ideje a hájpacni, de nem gondoltam hogy ennyi esze lenne... új személyazonosságra lesz szükségem. -Állt fel közben, és kezdett el járkálni a szobában.
-Mit akarsz csinálni? -kérdezte a hajával babráló lány, közben a kezén lévő lánc hangosan csörgött.
-Nem tudom, nem tudom... -folytatta tovább idegesen. -Miután kiállíttattam az új okmányainkat, Európába megyünk. Befejeznéd ezt a rohadt csörgést??! Így nem tudok gondolkodni! -ordította el magát.
-Európába??! -rettent meg a lány.
-Igen, oda. -fújtatott egyet a férfi. -El kell tűnnünk innen. Nem maradt más esélyünk.
-És, mikor indulunk? -kérdezte Em.
-Hová ilyen sietősen?? -fordult meg Josh.
-Én, csak megkérdeztem. -mentegetőzött rémülten, félve hogy újabb verést kap, vagy rosszabb.
A testét már mindenütt sebek tarkították. Rengeteget fogyott, már csak árnyéka volt régi vidám és mosolygós önmagának.-Nem szeretem ha kérdezősködsz... -fordított ismét hátat neki, és egy fogpiszkálót kezdett rágni. -Gondolkodj az új neveden. A Jodiet nem használhatod többé.
-Kár... -mondta irónikusan, miközben a bokáját kezdte masszírozni.
-Utoljára mondom, hogy hagyd abba ezt a rohadt csörgést!!! -kiáltotta el magát ismét.
-Ha levennéd a láncokat nem csörögnék! -csattant fel a lány.
-Még az hiányzik. -mormolta. -Lassan úgyis indulok...
-Mindíg ezt csinálod!
-Vigyázz a szádra. -mondta halkan, de láthatóan nagyon dühösen.
-De hát ez az igazság. Folyton itt hagysz egyedül, meg fogok őrülni!
-Csak türelem. Nemsokára elmegyünk Európába. -hajolt le hozzá és simította meg a haját. -És onnantól egész nap eggyütt lehetünk. -csókolta meg az arcát.
Emmeline alig tudta visszatartani, hogy ne rántsa el a fejét. Bár már kezdte megszokni a helyzetet. Színjátszania kellett hogy életben maradhasson.
Amikor legközelebb, másnap reggel Josh visszament hozzá, fekve találta őt a padlón.
Először azthitte hogy mélyen alszik.-Nagyon kimerült lehetsz, mit csináltál egész éjszaka? -incselkedett volna vele.
Majd gyanússá vált neki hogy Em meg sem mozdul, még mindíg.
Közelebb lépett hozzá és elkezdte a labával bökdösni a lányt.-Ébresztőő!! -mondta hangosan, de még mindíg semmi reakció.
Ekkor hirtelen lehajolt hozzá és pofozgatni kezdte, majd lekapta a virágos vázát az ablakból. A virágot eldobta, a vízzel pedig arcon öntötte a lányt, aki ekkor tért magához, s levegőért kezdett kapkodni.-A szívbajt hoztad rám!!! -üvöltötte Josh. -Mi a jó fene történt??!!
-Azthiszem, azthiszem elájultam. -mondta elesett és gyenge hangon.
-Hogy?! -értetlenkedett.
-Hirtelen forogni kezdett a szoba. Minden elhomályosult körülöttem... aztán már csak arra emlékszem, hogy...
-Na jó, elég! Elég ebből! Mégis mi a francért ájultál el?! Hiszen nem ejtettelek teherbe! Még csak az hiányzik...
-Keveset eszem és iszom Josh. Kimerült a testem, legyengültem! -jajveszékelt Em, mire a férfi csak forgatta a szemeit.
-Ha megengednéd, hogy mondjuk szabadabban mozogjak...
-Az ki van zárva! -üvöltötte.
-Kérlek! -szorította meg a kezeit a lány, mire Josh nagyot sóhajtott, és inkább hátat fordított neki.
-Nem lehet. -tiltakozott.
-Látod hogy nagyon rossz állapotban vagyok! Nem kérek mást, csupán hogy engedj el egy kis időre. Idebent, a házban! Zárd rám az ajtót, de kérlek hagy nyújtsam ki egy kicsit a lábaim!
-Könyörgött neki Emmeline.Végül sikerült meggyőznie a férfit, de Josh nem volt ám annyira jó szívű ember.
Ritkán, amikor ő is a házban tartózkodott levette róla a láncokat, de cserébe Emnek mosogatnia, takarítania kellett, hogy hasznát is vegye.Egy esős délutánon Josh éppen az asztalnál ült és egy újságot olvasott, Emmeline pedig a padlót súrolta.
A lány figyelte egy darabig a férfit, aki annyira beletemetkezett, hogy rá sem nézett.
Hirtelen mély sóhajtozásokba kezdett, és törölgette a homlokát.
-Mi az, mi bajod van? -kérdezte Josh.
-Nem jól érzem magam. -mondta gyengélkedő hangon.
-Akkor, igyál vizet. -vágta rá gyorsan, majd folytatta az olvasást. Közben fél szemmel már oda-oda nézett, hogy mit csinál.
Em folytatta a súrolást, és ismét mély levegőket vett, majd a mellkasához nyúlt.
-Nem hallod??!! Igyál vizet! -kiabált rá.
A lány felállt, és elevickélt az asztalig. Töltött a kancsóból egy pohárral, és elkezdett inni, ekkor a fejéhez kapott, majd hirtelen ájultan esett össze a padlón.
Josh ledobta az újságot, és felugrott. A csuklóját markolászta, és a pulzusát kereste, amikor Emmeline hirtelen felugrott, és a vizes poharat a férfi arcához dobta oly erővel, hogy a szilánkok szét vágták.
Josh égtelen őrjöngésbe kezdett és a szeméhez kapott, annyira dőlni kezdett a vér, hogy Emnek fogalma sem volt milyét vágta el a szilánk, még az is lehet, hogy a szemét...
De nem tétovazva felugrott, elvette az asztalról a slusz kulcsot, kinyitotta az ajtót és szaladni kezdett.
Egyenesen az autó felé rohant.Látta maga előtt a reményt, hogy megmenekülhet, ekkor azonban észrevette hogy Josh szalad utánna.
Lóhalálában beült a kocsiba, és kereste a kulcs nyílását.
-Gyerünk, mi lesz már!!! -türelmetlenkedett reszketve, közben Josh már elért az autóig.
Éppen sikerült beindítania az autót, amikor a férfi kinyitotta az ajtót, és tiszta erejével belekapaszkodott.
Em próbált elhajtani, de Josh folytogatni kezdte őt, és kirántotta a járműből, egyenesen a földre.
Letaszította őt, a lábaira ült. A vér az arcáról Emmelinera csepegett, aki szemeit behunyva próbált szabadulni. Minden erejével ütötte volna, de a férfi természetesen erősebb volt, az egyébként is legyengült állapotban lévő nőnél. Josh kis híján félholtra ütötte őt, majd visszaráncigálta a házba, és ismét láncra verte.
Dühében még párat belerúgott a jajveszékelő lányba, aki már alig kapott levegőt, majd lemosta a csapnál az arcát, és a sérüléseit nézte a tükörben.
Ekkor szó nélkül bezárta az ajtót, és elment.
YOU ARE READING
Elrabolva //BEFEJEZETT//
General FictionJodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt. Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...