Jodie-nak fogalma sem volt, merre tartanak. Többször is elaludt útközben.
Amikor felébredt, egy erdei úton haladtak éppen; a táj alapján dombvidéken járhattak. Az út kanyargós volt és lejtős. Nem sokkal később megpillantott egy hatalmas kaput, amely akár egy egész villa bejárata is lehetett volna. Olyan volt, mint a filmekben.
A kapu lassan kinyílt, az autó behajtott, és lenyűgöző látvány tárult elé. Egy gyönyörű birtokon találta magát. Valóban olyan érzése támadt, mintha egy filmbe csöppent volna. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen csodás helyet láthat élőben.
Az autó megállt az óriási villa előtt. Az épület inkább emlékeztetett egy híresség rezidenciájára, mint egy hétköznapi otthonra. Mindenhol gondosan rendben tartott növények ékeskedtek.
-A tulajdonosnak biztosan saját kertésze is van – gondolta magában. – És egy seregnyi takarítónője…
A férfi levette Jodie szájáról a ragasztószalagot, majd a csuklójáról is leoldotta a köteleket.
-Hazaértünk – mondta mosolyogva, és homlokon csókolta.
Jodie döbbenten állt, a történtek súlya alatt szóhoz sem jutott.
Egy kedves, alacsony, jól szituált idősebb hölgy lépett az autó ajtajához, és kézen fogta.
-Asszonyom! Isten hozta! Végre újra köztünk van! – mosolygott. – Kérem, fáradjon be, segítek.
Bizonytalanul, de megfogta a hölgy kezét, és vele tartott. Bár nem ismerte, valami megnyugtató kedvesség áradt belőle.
A lépcsőnél két biztonsági őr állt az ajtóban. Amint Jodie-ra néztek, meghajoltak.
-Asszonyom – mondták halkan.
-Mi a büdös fene folyik itt? – gondolta magában, miközben egyre inkább eluralkodott rajta a döbbenet.
Ahogy belépett a palotába, szinte tátva maradt a szája. A terem közepén hatalmas kristálycsillár függött, a helyiségből áradó luxus pedig szinte letaglózta.
A kedves hölgy levette róla a kabátot, majd átadta egy fiatal nőnek, aki egyenruhát viselt.
-Tudtam, hogy vannak itt cselédek – gondolta. – Lehet, hogy engem is annak hoztak ide? De akkor miért hajoltak meg előttem? Mi ez az egész?
-Jöjjön velem, látom, megviselte az út. Készítek önnek egy fürdőt – szakította félbe gondolatait a hölgy.
Jodie némán nézett rá.
-Carlotta vagyok – mutatkozott be mosolyogva. – De milyen figyelmetlen vagyok…
-Carlotta – hajolt hozzá közelebb Jodie –, mégis mi ez az egész? – suttogta.
-Drága asszonyom, úgy örülünk, hogy végre itthon van – szorította meg a kezét. – Minden rendbe jön, higgye el. Annyira aggódtunk magáért.
-De kik azok a „mi”, és miért? – kérdezte értetlenül.
-Gyere velem – szólt közbe a férfi, miközben elsétált mellette.
Carlotta bólintott, Jodie azonban még mindig dermedten állt.
-Menjen! – lökte meg enyhén a derekán.
A rémült lány ijedtében követni kezdte a férfit a lépcsőn felfelé.
Egy gyönyörű szobába vezette. Jodie körbenézett, mire a férfi a tekintetével az ágy felé intett. Ő azonban az ajtóban maradt.
-Sajnálom, Emmeline – szólalt meg.
-Már mondtam, hogy nem Emmeline a nevem – sóhajtott fel. – Mi történik itt?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Elrabolva //BEFEJEZETT// ~Javítás Alatt~
Genel KurguJodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt. Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...
