Jodienak fogalma sem volt hogy merre járnak. Többször elaludt útközben. Amikor felébredt, egy erdei úton jártak éppen, valószínűleg dombokon, elég kanyargós és lejtős volt. Majd megpillantott egy hatalmas nagy kaput, ami olyan volt, akár a filmekben. Miután a kapu kinyílt, behajtottak, és egy csodálatos, lenyűgöző látvány tárult elé. Egy gyönyörűséges birtokon találta magát. Valóban olyan volt, mintha csak egy filmbe csöppent volna. Soha nem gondolta volna, hogy ő egyszer egy ilyen helyet láthasson meg élőben.
Az autó leparkolt egy óriási villa előtt. A ház olyan volt, mintha csak egy híresség rezidenciája lett volna.
A férfi levette Jodie szájáról a tapaszt, és a köteleket a csuklójáról.
-Hazaértünk. -mosolygott rá, majd homlokon csókolta.
A lány persze értetlenül állt a történtek előtt, de döbbenetében hirtelen szóhoz sem jutott.
Egy kedves, alacsony, jól szituált isősebb hölgy lépett a kocsi ajtajához, és kézen fogta őt.
-Asszonyom! Isten hozta! Végre újra köztünk! -mosolygott. -Kérem, fáradjon be! Segítek!
A lépcsőn fellépve, két biztonsági őr állt az ajtóban, akik amint ránéztek, meghajoltak előtte.
-Asszonyom! -mondták halkan.
-Mi a büdös fene folyik itt???!! -gondolta magában, teljesen le volt döbbenve.
Belépve a csodás palotába, szeme-szája méginkább tátva maradt, ahogy megpillantotta az óriási kristály csillárt a terem közepén, és a merő luxust amit árasztott magából.
A kedves hölgy közelebb lépett és levette róla a kabátot, majd felakasztotta.
-Jöjjön velem, látom megviselte az út. Készítek önnek egy fürdőt!
Jodie szóhoz sem jutott, némán nézett rá.
-Carlotta! A nevem Carlotta! -mosolygott.
-Carlotta! -hajolt hozzá közelebb. -Mégis mi ez az egész?? -suttogta
-Drága asszonyom! Úgy örülünk hogy végre itthon van! -szorítgatta meg a kezét. -Minden rendbe lesz, higyje el nekem! Annyira aggódtunk magáért!
-Gyere velem! -utasította elrablója, miközben elsétált mellette, de egy pillanatra sem állt meg.
Carlotta kedvesen bólintott, mire a rémült Jodie követni kezdte a férfit fel a lépcsőn.
Bevezette őt egy gyönyörű szobába. Miután körül nézett, a szemével intett a férfi, hogy üljön le az ágyra.
-Sajnálom, Emmeline.
-Nézze, én már többször is mondtam, hogy a nevem nem Emmeline. -sóhajtott. Mi a fene történik itt??
-Tudom hogy időt kell adnom neked. Időre van most szükséged. -simította meg az arcát, de Jodie hirtelen ellökte, és hátrébb torpant.
-Magyarázza el mi folyik itt! Kérem vigyen vissza New Yorkba! Az én nevem Jodie Grayn! Vőlegényem van!! -emelte fel a hangját.
A férfi sóhajtott, majd a fiók felé fordult, és bőszen kutatni kezdett valami után. Kis vártatva egy gyűrűt vett elő egy ékszeres dobozból, amit Jodie ujjára húzott.
-De hiszen házasok vagyunk. -mosolygott rá.
-Na jó, ez, ez nekem sok! -rázta meg a fejét. -Uram, Szent meggyőződésem hogy összekever engem valakivel! Nyílván nagyon hasonlíthatok a feleségére de, én nem ő vagyok! -mondta kétségbeesetten.
YOU ARE READING
Elrabolva //BEFEJEZETT//
General FictionJodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt. Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...
