Elrabolva //BEFEJEZETT//

32.~ FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN

Vanessa az ablakpárnyákon támaszkodott és kifelé bámult. Rendkívül esős és borongós nap volt. Nicholas lépett mellé, és húzta el a függönyt.

-Mit nézel ennyire?

-Csak gondolkodom.

-Mégpedig?

Egy pillanatra űgy tűnt, mintha válaszolni szeretne a kérdésre, majd gyorsan meggondolta magát.

-Nem érdekes. -Húzta be a függönyt és ült le inkább a kanapéra. -Van valami hír? A rendőrségtől?

-Semmi... -mondta Nick, majd töltött egy pohár Whiskeyt és ő is helyet foglalt.

-Mit művelsz?? -Rivallt rá Vanessa. -Nick, ma még Portlandbe kell menned!

-Tisztában vagyok vele. -mormolta.

-Akkor meg mi a fenéért iszol?! Hogy fogsz így vele beszélni?

-Egy pohárral nem fog megártani. És, egyebként sem vagy az anyám. -próbált rá mosolyogni, ami inkább vicsorra sikeredett.

-Nick, ennek nem lesz jó vége. Folyton csak...

-Folyton mi?! -állt fel dühösen és csapott az asztalra.

-Aggódom érted. -húzódott hátrébb a lány.

-Persze... -mosolygott. -Csak ahhoz értesz hogy megmagyarázd nekem hogy mit csináljak.

-Én csak jót akarok neked. -csitította

-Mint mindenki más. Nekem mindenki csak jót akar. De senki nem érti meg hogy min megyek keresztül.

-Én megértem! -tette bal kezét a férfi arcára.

-Valóban? -húzta össze a szemöldökét.

-Hogy segíthetnék neked, ha eltaszítasz magadtól? -súgta az arcába.

-Mennem kell. -mondta kis határszünet után a férfi, és levette a nő kezét. -Meg kell néznem Evan előadását.

-Majd én elmegyek! Te csak maradj itt, szedd össze magad, és legyél készen mire indulnod kell.

-Tényleg? -kérdezte a férfi, majd lehuppant, és a homlokát masszírozta.

-Persze! Ha szeretnéd Portlandbe is elkísérlek. Mondtam hogy segíteni szeretnék. -nyájaskodott.

-Rendben, köszönöm. -bólogatott, majd hátradőlt.

-Vanessa mosolyogva megigazította a derekán a ruhát, majd hátratette a kezeit, sarkon fordult és elment.

Amint becsukta maga után az ajtót, a zsebébe nyúlt a mobil telefonja után.

Betárcsázott egy számot, a haját pedig a füle mögé tette.

-El kell menned. Még ma.

-Mondtam hogy ne hívd ezt a számot. -hallatszott Josh mély sóhaja a vonal másik végén.

-Nyomot fogott. Ha jót akarsz magadnak elhúzol!

-És ezt el is kéne hinnem?

-Higyj amit akarsz. Én csak figyelmeztettelek. -mondta, majd kinyomta a hívást, és elindult le a lépcsőn.

Josh megjelent egy nagy csomaggal a faházban, amit ledobott az asztalra.

-Ez meg mi a franc? -kérdezte Em.

A férfi szótlanul elkezdett kipakolni.

Egy szőke paróka, női ruha, és okmányok voltak a dobozban.