Elrabolva //BEFEJEZETT//

4. ~MONDJ VALAMIT RÓLAM!

-Merre menjünk? -kérdezte Nick Jodietól, ahogy kinyitotta neki az ajtót.

-Nem tudom. ...Te vagy itthon! -mondta a lány.

-Mit szólnál a virágos kerthez?

-Virágos kert?? Ez most komoly? -nevetett.

-Mi a problémád?

-Mint egy elcsépelt film jelenet!

-Tessék?? -nézett rá mosolyogva

-Tudod, a pasi a virágok közé viszi a nőt sétálni, a szökőkútban felgyúlnak a fények, baromságokat beszél neki és megcsókolja. -nevetett hangosan

-Szerinted ez a tervem?

-Nem tudom. -mosolygott vissza huzódóan. -Remélem nem.

-Nem. -mondta, majd a fejével biccentett a lánynak, hogy kövesse.

-Tudod, még mindíg el tudsz engem varázsolni. Ennyi év után is.

-Ez szörnyen bizarr.. úgy beszélsz, mintha ismernél...

-Mert ismerlek!

-Jó, ha valóban ismersz, akkor mondj rólam valamit. Valami személyeset! -húzta ki magát elégedetten, tudva hogy most ő nyer.

-Rendben. -válaszolt a férfi. -Imádod az állatokat, különösen a lovakat és a kutyákat. De oda vagy még a kanárikért is. Tartottunk a madárházban madarakat is a kedvedért. Szeretted őket gondozni. Őh, lássuk csak... ha csak teheted szívószállal iszol. A boros pohárnak folyton játszol a szélével mielőtt beleinnál. Ha ideges vagy, csavargatod a hajadat, vagy a gombokat a ruhádon. Szereted a romantikát, de filmek terén nem veted meg a horrort és a krimit sem. Rendkívül kíváncsi természeted van. Ha tehetnéd, egész életedben utazgatnál. De különösképp vonzanak a szigetek, és a keleti kultúra.

Jodie ámulva fürkészte a férfi szavait, aki ezt látva elmosolyodott.

-Imádod a müvészetet, ezért készültek rólad például festmények is.. Giovanni De Rosso olasz festőt kértem fel, hogy fessen meg téged. Az volt a huszonötödik születésnapi ajándékom. Démont a huszonkettedikre kaptad. És elválaszthatatlanok voltatok.

A férfi nyelt egyet, majd felnézett az égre és folytatta.

-Huszonegy éves voltál amikor Szingapúrban ünnepeltük, a második házassági évfordulónkat. A hazatértünk után derült ki, hogy terhes vagy Evannel. Repestünk a boldogságtól, ha hiszed ha nem. Te is...

-Ez hihetetlen a számomra.. annyira hihetetlen. -szakította félbe.

-Ne haragudj, túlságosan elragadtattam magam... -Mondta Nick

Jodie lenézett, és a cipőjével kezdett babrálni.

-Pontosan, mióta is lennénk mi, házasok??

-Nos, ami a kapcsolatunkat illeti... mi már nagyon régóta ismerjük egymást.
A szüleink jóban voltak. Apám sokat vitt hozzátok, üzleti ügyekben. Akkor még kislány voltál. Nem kifejezetten bírtál engem. Egy beképzelt alaknak tartottál. De volt egy Maddie nevű barátnőm. Rá azthiszem féltékeny voltál. -nevetett.

Majd ahogy telt az idő, elkezdett kialakulni köztünk valami. Az édesanyád, ő mindíg is kedvelt engem. De az apád, -nevetett megint- amikor meghallotta hogy eggyütt vagyunk, hát azthiszem nem repesett az örömtől. Az anyám, amikor beteg lett, -nézett a lány szemébe- azt mondta, azt szeretné, ha te örökölnéd a birtokot. Tizenkilenc éves voltál amikor egybekeltünk Peruban. Majd, az esküvő után nem sokkal, az anyám meghalt. Később az apámat is elvesztettem, így az unokahúgomnak már nem maradt senkije. Abby is velünk élt.