Elrabolva //BEFEJEZETT//

34.~ A PUSZTA KÖZEPÉN

-Gyerünk! Befelé te mocskos féreg! -üvöltözte Josh, ahogy a megkötözött Willt ráncigálta be a faházba.

-Jézusom! -ordította a feleszmélő Emmeline könnyekkel csordultig megtelt szemekkel.

-Ismered őt? -bökött rá a cipőjével a földön fekvő fiúra Josh.

-N-nem, nem ismerem. -válaszolt bizonytalanul.

-Ne hazudj nekem!!! -kevert le neki egy hatalmas pofont.

-Nem hazudtam! -kezdett sírni.

-Mi a frászt kerestél erre? Háh? -rugdosta meg Willt.

-Kérlek ne bántsd őt! -kiáltotta Em sírva.

-Már mondtam, erre vadásztunk a bácsikámmal. -nyögdécselte vért köpködve.

-Vadásztatok? -nevetett Josh.

-Lelőtt egy nyulat. A keresésére indult, aztán elveszítettük egymást. Így bukkantam a házra.

-Hazugság! -őrjöngött.

-Josh, kérlek... ő nem tett semmit! -kiáltozott közben Emmeline.

-Valóban? Valóban??!!! -ragadta meg a lány arcát. -Akkor mond hogy tényleg nem ismered, és nem jelent neked semmit.

-Nem jelent. Nem ismerem. -rázta meg a fejét riadtan, de határozottan.

-Remek! -ujjongott Josh nevetve, majd a zsebéből előhúzott egy fegyvert, amit a fiú fejére szegezett.

Ezt látva Em torka összeszorult, és magába folytott minden szót.

-Ha így van, akkor meg is ölhetem. -mondta a férfi.

Will lassan a lányra nézett, majd behunyta szemeit.

Emmeline nem mozdult, fogalma sem volt hogy mit csináljon, hogy hogyan menthetné őt meg.

Josh mégegyszer rápislogott a lányra, hogy biztos nem szeretne-e valamit mondani.

-Ne, kérlek! -sikította, amikor kibiztosította a fegyvert.

-Tehát mégis. -tette le a pisztolyt mosolyogva.

-Nem ölheted meg! Nem gyilkolhatsz!

-Miért is? -sóhajtott nagyot önelégülten.

-Mert, ha a bácsikája tényleg a közelben van, akkor rá fognak jönni!

Josh egy pillanatra elgondolkozott.

-Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! -kiabált rá.

-Gondolkozz már! Ha most megölöd, ugrott a terved olaszországba!

A férfi tanakodni kezdett.

-És te annak mennyire nem örülnél, mi?

-Miről beszélsz?

-Ha kiszimatolják hogy lelőttem, és idejönnek, téged pedig bizonyosan kiszabadítanak, az neked szörnyű lenne. -ült le Josh.

-A gondolkodó Emmeline kétségbe esett.

-Mond el, mi a terved? -kérdezte Josh.

-Semmi! Én, én...

-Én, én?? -utánozta nyivákolós hangon.

-Josh én elakarok menni veled. -mondta nagyot nyelve.

-Brilliáns! -üvöltött. -És mégis megtudhatnám mitől változott meg ilyen gyorsan a véleményed?

-Meggondoltam magam! Nem akarom az emlékeket. -kezdett sírni. -Új életet akarok kezdeni. Veled!

Josh lassan legguggolt a lányhoz, és megszorongatta a kezeit.