Elrabolva //BEFEJEZETT//

15.~ELÉG VOLT

-Maradhatsz. -sóhajtott nagyot Violet, majd becsukta az ajtót.

-Komolyan? -ugrott fel a székből Vanessa kitágult pupillákkal.

-Ez az utolsó esélyed. -sétált el mellette, majd bevetette magát a fotel mélyére.

-És mit mondott?? -kíváncsiskodott a lány

-Nem volt egyszerű... Nicholas rögeszmés meggyőződése hogy te akartál nekik keresztbe tenni dühödben amiért elutasított.

-És, elmondtad hogy nem én tettem, ugye?

-Nagyon, sokáig tartott meggyőznöm de azthiszem elhitte.

-De hát ez az igazság! Nem én tettem!

-Tudom. Viszont, még mindíg nem fér a fejembe hogy vádolhattál ezzel engem. -Dőlt hátra és kezdte masszírozni a halántékát. -Mérhetetlen fájdalmat tudsz nekem okozni Vanessa.

-De anya én...

-Csend! -kiáltott rá hangosan. -Ez volt az utolsó alkalom hogy én segítettem neked. Világos? -vett vissza a hangerőből

-Igen... -hajtotta le szomorúan a fejét.

-Innentől kezdve elkezdesz a tervre koncentrálni. Megpróbálod meggyőzni őt arról hogy tiszta szívedből szereted, és semmi közöd nem volt az egészhez. Járj a kedvében, kérj bocsánatot, tudom is én... de ha mégegyszer elszúrod nekem, megnézheted magad. Világos? -nézett rá fenyegetően.

Vanessa bólintott, majd durcásan elhagyta a szobát.

-Miért csinálod ezt?? -kérdezte Sophia, amint belépett az erkélyről.

-Mire gondolsz?

-Mindent hallottam... Miért teszed ezt vele?

-Jajj, lányom, legalább te használd már az eszed és ne bosszants! -kiáltott rá

-Vanessát majdnem elküldték miattad!

-Megoldottam... -nézett maga elé önkényesen

-Túl messzire megyünk... Még egy ilyen és mindhárman hajléktalanok leszünk! -mondta kétségbeesetten

-Vanessa magának köszönheti az egészet!!! Ha jól csinálta volna a dolgát, nem bánja meg az az idióta hogy lefeküdt vele! De a húgod... csak arra jó nekünk hogy mindent elcsesszen.

-Tessék??

-Az első perctől, neked kellett volna közelítened hozzá. Te kevésbé hasonlítasz a mamlasz apádra.

-És ha igaza van Vanessának?? Hogy tényleg nem lehet elválasztani Emmelinetól?!

-Olyan nincs... -nevette el magát. -Minden férfit meg lehet fogni. -tette keresztbe magabiztosan a lábát. -Az apád volt az ötödik férjem!

-Tudom. -fintorgott a lány.

-Sosem kellett kétkezi munkához folyamodnom, hogy megkapjam amit akarok. Világéletemben engem szolgáltak, nem én szolgáltam! -mutatott magára. -És nem most fogom elkezdeni. Erre mérget vehetsz!

- Sophia... -nézett a lányra. -A legjobbat akarom nektek. Mindig is ez volt a célom. Annyi mindent adtam nektek! Most itt az idő, hogy ti adjatok nekem valamit.

-Tudom, anya. -Hajtotta le a fejét.

-Remek. Akkor menj, küldj azért az ócska cselédért. Jól esne most egy masszázs! -nyújtózkodott.

Sophia így is tett, elindult hogy meg keresse Agothát.

Emmeline éppen Evannel játszott a kertben, amikor Nick arra sétált.