Borongós, hűvös délután volt. Jodie a kertben ücsörgött, és hallgatta az egyre közeledő égi morajlást. A sötétebbnél sötétebb felhők magasra tornyosultak, s hatalmas villámokat lőttek ki magukból. Nemsokára megérkezett a vihar szele is, szinte libabőrösre borzolta a karját, az asztalról elkezdte lesodorni amit csak ért. A teáscsészék, az újságok, néhány szék is felborult.
-Asszonyom! Ideje lesz bentebb mennünk! -szólt aggódva Agotha, miközben próbálta menteni a menthetőt.
-Menj csak. -válaszolt kifejezéstelen arccal. -Szeretem az esőt. Én még maradok.
-Biztos benne?? -kérdezte, mire a válasz egyértelmű bólintás volt.
Hirtelen beparkolt a fekete Chevrolet, amelyből kiszállt Nick sofőreje, akit Adamnek hívtak. Gyorsan hátrafutott és ajtót nyitott főnökének.
Nick felnézett és fintorra húzta a száját.
-Jobb lesz ha sietünk. -mondta Adam, majd kivette a csomagokat.
El is indultak befelé, de ekkor Nick észrevette a kinn ücsörgő Jodiet, és odafutott hozzá.
-Te miért vagy még idekint??
-Nem mindegy? -húzta fel a vállát.
Adam aggódóan visszanézett, de Nick csak bólintott, hogy minden rendben, majd utána megy.
-Em, elmondod mi a baj? Valaki megbántott? -ült le mellé kíváncsian
-Miből gondolod hogy baj van?
-Hagyjuk a körítést jó? -mondta Nicholas.
-Mostmár érdekel hogy mi bajom van? Azthittem a munka sokkal fontosabb nálam. -mosolygott szarkasztikusan.
-Nem hiszem hogy ezt idekint kellene megbeszélnünk. Menjünk fel a szobámba.
-Tudod mit, Nick? -kérdezte dacosan a lány. -Ha ennyire nem törődsz velem, akár el is engedhetnél. -majd ismét egy nevetés hagyta el a száját.
Ekkor hirtelen egy lecsapó villám hatalmas zaja törte meg a csendet, ami nem messze tőlük érhetett földet.
-Nézd nem tudom mi bajod van de nem maradhatunk kint tovább! -kiáltotta el magát a férfi, majd csuklón ragadta a lányt és finoman húzni kezdte magával.
Jodie követte őt, majd ahogy felértek a szobába, és becsukódott az ajtó, karbatett kézzel fordult Nick felé.
-Szóval? Mi ez a badarság?!! -kérdezte azonnal a férfi.
-Ugyan, ne csináld! Hiszen rám sem hederítesz! Ennek nincs semmi értelme...
-Minek?
-Engedj el Nicholas. Nem fog működni.
-Most szórakozol velem? -kapott a homlokához.
-Megpróbáltam. De ez az egész, nagyon bizarr. Nem érzem itt jól magam. Senkit sem ismerek. És nagyon hiányoznak a régi barátaim. Meg sem engeded hogy beszéljek velük...
-Oh mármint, Joshra gondolsz igaz? -dudorodtak ki az erei mérgében
-És ha rá?? -kiáltotta el magát, mire Nick kínjában nevetésbe kezdett
-Ezt nem hiszem el! -táncolt fel-alá a szobában
-A vőlegényem!
-Aki becsapott és hazudott neked! Ezen nem gondolkoztál??
-És ha te hazudsz? -halkult el a lány szava
-Szerintem túl sok minden bizonyítja az igazamat. -fordult felé ismét Nick tekintete
YOU ARE READING
Elrabolva //BEFEJEZETT//
General FictionJodie szürke kisegérként éli mindennapjait New York városában, amikor főnöke előlépteti, szerelme pedig feleségül kéri őt. Úgy tűnik az élete végre sínen van, azonban egy nap elrabolja egy férfi, akinek meggyőződése, hogy ő Emmeline, a felesége...
