•SKZ one shot's 1•

2. 2Chan | Első csók

Top: Changbin
Bottom: BangChan

Írói szemszög

Chan mindig sokáig szokott a stúdiójában lenni de a mai nap még tovább maradt mint az eddigi napokon. 3:46-ot ütött az óra mikor úgy érezte hogy mostmár tényleg nem bírja tovább ébren. Ezért kiment a helyiségből és az ajtó melletti kávé autómatából ivott egy pár (2) pohárnyi kávét.

Nem akart haza menni mert úgy érezte hogy a dormban nem látják szívesen-ami nyílvan egy nagy butaság volt - Rengeteg üzenetet kapott a banda tagoktól de egyiket sem nézte meg mert azt hitte hogy olyanokat írtak neki: "mikor hozol kaját? Remélem nem is jössz vissza" és hasonlók. De ez nem így volt. Felix és Jisung több mint tízenödször hívták őt külön-külön. Seungmin, Jeongin és Hyunjin is többször írtak neki.

Minho tudta hogy miért nem jön haza Chan ezért is mondta azt a többi tagnak hogy azt írta neki Chan hogy sajnálja hogy nem írt de elszundított és mostmár nem megy haza. Minhonak elmondta Chan hogy úgy érzi senki nem szereti. Lee tudta hogy nem miattuk érez így hanem Changbin miatt.

Changbin az elmúlt egy hétben elutasító volt Channal amit senki nem értett hogy miért csinál. Miután a tagok végre megnyugodtak hogy Channak nincsen semmi baja végre elmendtek aludni egyedül egy valaki nem. Changbin.
Chan a sok kávé miatt ébernek érezte magát és teli volt energiával. Lenyomott pár fekfőtámaszt, helyben kocogott (?) ...
A fején volt a fejhallgató ezért nem is hallotta hogy valaki benyitott a stúdióba.

-Chan...Bangchan! -elnézett a hang forrás felé majd mikor meglátta hogy Changbin áll az ajtóban csak unottan vissza vezette a laptopjára a tekintetét. Nem akart a fiatalabbal foglalkozni mert tudta hogy ha beszélgetne vele megint neki fájna a végén. Changbin viszont nem viselte el hogy ignorálja őt Chan ezért oda lépett mellé majd levette a fejéről a fejhallgatót.

-Mit akarsz? Dolgoznék. -Chan unottan nézett rá a mostmár vele szemben állóra aki aggódóan nézett a hyungjára kinek a szemei pirosak voltak és alatta pedig nagy karikák.

-Mostmár mindent csinálsz csak nem dolgozól.

-Honnan tudod hogy nem dolgozom? Nem tudsz te semmit szoval fogd be és hagyjál békén! -Chan mérges volt a fekete hajúra amiért még van képe beállínati hozzá hajnali 4 órakor és képes még kioktatni is.

-Nyugi van babe. Amugy meg onnan tudom hogy nem dolgozól hogy a gépeden ha jól látom rólam és rólad nézel képeket még... 2019-ből.

-Nem látod jól! Amugy is minek vagy itt? -Changbin leült a kanapéra majd maga elé húzta Chant a székkel együtt.

-Tudod Chan... Túl szép vagy hogy ne lássalak minden egyes percben. Rájöttem hogy egy tapló paraszt vagyok veled. Próbáltallak elkerülni hogy ne bántsalak de ez nekem nem megy. Minden egyes percben látni szeretném azt a gyönyörű mosolyodat. Valamiért nem tudok nélküled létezni és én... -Changbin mikor ránézett Chan arcára el akadt a szava is. Az idősebb beharapott ajkakkal és csillogó szemekkel nézte a fekete hajút. -Basszameg ne nézz rám így Bangchan! -a fekete hajú elfordította a fejét hogy ne keljen Chan szemébe néznije.

Túl sexy volt az idősebb és ő is ezt gondolta a fiatalabbról. Chan rásímított Changbin arcára majd ujjaival ajkait kezdte el nyomogatni és simogatni. Ennyi kellett Changbinnek rögtön Bangchan ajkaira hajólt majd egy érzelmes csókba hívta őt. Chan derekára fogva emelte őt az ölébe majd csípőjét kezdte el markolászni.

Az idősebb sem tétlenkedett Changbin nyakába kapaszkodva húzta őt magához közelebb. Nem akarták hogy ennek vége legyen azt érezték mintha egyszerre minden gondjuk elszállt volna. A csókjuk kicsivel hevesebb lett Changbin álltal amit szívesen viszonzott Chan. Élvezték de tudták hogy még nem mehetnek tovább. Előtte van még mit megbeszélnijük.