•SKZ one shot's 1•

54. Minsung 5 | Táncos az ölemben

Másnap reggel hulla fáradtan keltem fel egy ismeretlen ágyban. Semmi nem volt ismerős így kicsit pánikba estem. De legalább volt rajtam ruha. Mondjuk azok sem az enyémek voltak...

Visszagondolva a tegnap estére...
Nem sok minden van meg csak annyi hogy Mingi volt a VIP vendégem és hogy kivertük egymásnak.

Lassan kiszálltam az ágyból majd felfedező útra indultam. Szép kis lakás remélem a tulajdonosa is az. Beléptem a nappaliba ahol érdekes alakú tárgyak voltak. Komolyan mint egy vibrátor kiállítás... csak az szebb lenne. Tovább mentem a konyhába ahol szintén senki nem volt ezért nem is maradtam ott sokáig.

Visszamentem a szobába ahol mindent végignéztem. Ahham. Ez Minho lakása. Jövök rá mikor meglátom a klubban dolgozó emberekkel készített képeket. Ám valami kiszúrja a szememet.

Van egy kép amin Minho egy lánnyal csókolózik. Érdekes mivel egy másikon pedig egy fiúval. Na mindegy. Tovább nézelődök mikor meglátok egy fényképezőgépet. Hmm... Köcsögség lenne belenézni? Kit érdekel!

Kezembe fogtam a tárgyat majd elkezdtem nézegetni a képeket. Volt itt minden. Sok kép Minhoról és a baratairól, virágokról, állatokról, rólam, valami néniről.... na várjunk. Rólam?! Visszaléptettem a rólam készült képre ami... egész jó lett. Fogalmam sincs mikor csinálhatta de éppen nagyon nevetek valamin. Aranyosnak tartom hogy engem is bevett a gyűjteményébe mer...

-Khm... -köszörüli meg a torkát valaki mire oda kapom a tekintetem.

-Ömh... -nézek rá kínosan. -S-szia! -nézek rajta végig mire ő elmosolyodik. Egy száll törölközővel a derekán áll az ajtóban. Jó hogy megnézem magamnak.

-Látom már nagyon jól vagy. -mondja majd mellém lépked.

-Ahham. Gondolom. -válaszolok még mindig az izmait nézve. -Miért is vagyok itt? -nézek rá mire ő fáradtan felsóhajt.

-Az mindent elmagyaráz ha azt mondom hogy majdnem lefeküdtünk? -kérdezi miközben egy szekrényhez sétál.

-Nálad? -nézem végig ahogy felvesz egy pólót majd felém fordul.

-Nálam is.

-Mi? Többször is? -kérdezem zavartan. -Én sajnálom. Emlékszem hogy miket mondtam de ami nálad történt arra már nem.

-Pedig aztán itt voltál a legcukibb. -mosolyog édesen majd egy alsót és egy szürke melegítőt tett az ágyra.

-Cuki voltam? Nem inkább ciki? -nevetek kínosan mire Minho megrázza a fejét.

-Nem voltál ciki. Kimondottan aranyos voltál egész este. -mosolyog tovább majd felvont szemöldökkel néz rám. -Elfordulnál? Vagy szeretnéd nézni ahogy felöltö...

-Öltözz csak! -szólok közbe majd elfordítom a fejem. -Sajnálom hogy rádmozdultam. Nem akartam gondot okozni. -mondom halkan mire ő annyit mond hogy nem gond. -Elmondanád hogy mégis miért nem feküdtünk le?

-Ezt úgy kérdezed mintha ez baj lenne. Mostmár nézhetsz. -mondja mire felé fordítom a fejem. Szexi. -Igazából rohadt fáradt voltál így elaludtál az ölemben. -mondja majd mögém mászik az ágyon mire én felé fordulok az egész testemmel. -Kibaszottúl aranyos voltál. Folyton ilyeneket mondtál hogy szeretni fogsz egy életen át ha most lefekszem veled.

-Sajnálom. -nézek el róla zavaromban. -Nem tudom hogy mi ütött belém.

-Csak nem elégített ki eléggé az a srác. -vonja meg a vállát majd derekamra fogva emel ölébe. -Ezért kívántál engem. -ez miatt zavarba jöttem és ezt rejtegetve a nyakába temettem az arcom.

-Honnan tudod hogy volt köztem meg Mingi közt valami? -kérdezem halkan.

-Már az után észrevettem a nyakadon a szívásfoltokat hogy kijöttél tőle. De amúgy az este folyamán elmondtad egy párszor. -erre én bólintok majd átölelem Minho nyakát.

-Ez én voltam? -nézek rá a kiszívott nyakára mire ő kuncogva bólint. -Baszki sajnálom.

-Nem voltál annyira vad. -legyint mire nekem eszembe jut valami.

Amint be értünk a lakásba én erősen neki nyomtam Minhot az ajtónak majd nyakára csókoltam. Kezeimnek is utat adtam ezért ingjét kezdtem el kigombolni.

-Ezt nem kéne. -figyelmeztet de én ezt meg sem hallom. Nyakát csókolgatva tépem le róla az inget mire Minho felmordul. Bocsi.

-Minhoh~ -sóhajtok fel mikor az említett az ölébe kapva visz be a szobába. -Khérlek. -kezdek el szenvedni mikor lerak az ágyra de nem tesz semmit csak áll előttem és néz engem. Ekkor én fogom magam és egy hirtelen mozdulattal terítem magam alá Minhot aki meglepődve néz engem. -Vágysz rám. -mondom halkan majd nadrágja cipzárját lehúzom.

-Jisungh... -hunyja le a szemeit mikor belenyúlok nadrágjába és péniszére fogok. -Engedj elh kérlhek... -kérlel de én nem foglalkozva vele izgatom tovább a már így is izgalmi állapotban lévő péniszét.

Kínosan nézek el Minhoról mikor eszembe jut ez a jelenet. Nem tudom hogy akarom-e tudni hogy ő a végén most el-e élvezett vagy nem.

-Rémlik hogy a farkadat fogdostam? -erre ő felnevet.

-Melyik alkalomra vagy kíváncsi? -erre én pirongva nézek el róla megint. -Úgy rémlik hogy este nem voltál ilyen szégyenlős.

Teljesen meztelenre vetkőztem Minho előtt aki vágyakozva nézett rám. Az ágyon ült míg én előtte álltam.

-Azonnal öltözz vissza. -mondja parancsolóan mire én megrázom a fejem majd az ölébe ülök. -Jisung!

-Minhoh~ -nyögöm a nevét mire ő csupasz fenekembe markól.

-Oh! Bhaszki! -markolássza tovább. -Olyan kibaszott puhák. -erre én büszkén mosolygok.

Nem szabad többet innom. Főleg nem így hogy ismerem Minhot. Komolyan mindent megtettem azért hogy lefeküdjön velem ő mégis nemet mondott.

-Minho? -nézek rá félve. -Nem tetszettem neked azért nem feküdtél le velem?

-Dehogyis! Szerinted én nem akartalak ugyan úgy mint te engem? Nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne tegyelek azonnal magamévá.

-De miért nem engedtél a vágyadnak? Nem bántam volna meg... -mondom halkan az utolsó mondatot.

-Szerettem volna önző lenni és megfektetni téged de... nem szabad és azt akartam hogy ha esetleg le is feküdnénk legalább emlékezz rá. -mondja mire én eldöntöm az ágyon.

-Most teljesen józan vagyok. Emlékezni fogok mindenre. -mondom elszántan majd az ágyékára ülök. -Sajnálom hogy miattam szenvedtél.

-Nem kell. Igazából nekem kéne sajnálnom hogy hagytalak haldokolni a kielégületlenség miatt. -simít a csípőmre mire én megrázkódom.

-Engesztelj ki azzal hogy most lefekszel velem. -erre Minho rázni kezdi a fejét.

-Nem Jisung...

-Miért? -nézek rá csalódottan. -Velem van a baj?

-Nem! -ül fel majd átöleli a derekam. -Ha tudnád hogy milyen tökéletes vagy... -nyom egy puszit az arcomra. -Szeretném megtenni de barátok vagyunk.

-De lehetnénk többek is. -csúszik ki a számon mire én pirongva hajtom le a fejem. -S-sajnálom nem úgy gondoltam.

-Pontosan ez a baj. -emeli fel az állam. -Többet éreznénk egymás iránt ha lefeküdnénk.

-És az miért baj? -kérdezem felháborodva. -Miért nem tudsz egy kicsit magadra gondolni és élvezni az életet?

-Ez nem olyan könnyű.

-De igen! -vágom rá majd ajkaira hajolok. Erre az érzésre mind a ketten felsóhajtunk. -Minhoh~ -nyögök fel mikor nyakamra hajól.