•SKZ one shot's 1•

37. Minsung | Lordom !18+!

-Lordom! -fut Mr. Lee után a húgom így nekem is mennem kellett vele.

-Jó reggelt Hölgyem. -köszön majd felém fordul. -Uram. -vissza bólintok én is -de csak mert udvarias vagyok-. A húgom és ez az ember túl sokat vannak együtt. Mivel én vagyok a család feje így nekem kell a húgomat védelmeznem és döntenem helyette mind addig míg férhez nem megy. Ezzel az a gond hogy senki sem megfelelő ennek a hisztis leánynak. De nem hibáztatom. Ő szerelemből szeretne megházasodni nem pedig kötelességből.

-Fel tarthatom önt? -Lee bólint majd karon ragadva a húgomat kezdenek el sétálni. Sajnos az a szokás hogy muszáj velük mennem ne hogy Lee -vagy bármelyik másik férfi- megbecstelenítse a húgomat. Nem lenne ezzel semmi bajom de nem mehetek mellettük és nem is szólhatok bele abba amiről beszélnek -már ha hallanám hogy mit mondanak-.

Egy jó fél óra után végre haza mehettünk. Boldogan dőltem be az ágyamba mert elfáradtam és mert leszakadtak a lábaim. Sokszor kellett sétálnom a húgommal és az éppen akkor neki udvaroló férfival de Mr. Lee más volt. Nyilván nem miatta fájtak a lábaim de az ő közelében úgy éreztem hogy muszáj tökéletesnek beállítanom magamat és a húgomat is.

Lee Minho a leghelyesebb és legbefolyásosabb férfi Koreában. Minden nő kinek leánya van arra vágyik hogy gyermeke az ő felesége legyen ám ez nem ilyen egyszerű. Minho kijelentette az egyik bál folyamán hogy ő nem szándékozik házasodni egyik leánnyal sem.

Viszont ezt a nők elfelejtették -vagy csak szimplán nem veszik figyelembe- ugyan is ők továbbra is rá áröltetik szegény férfira a „szebbnél-szebb" lányokat.

És itt vagyok én. Bevallom helyes vagyok és jó modorú -már akivel- még sem jönnek hozzám sorjában a lányok. Minden bálon van valaki akinek udvarolhatok de egyik sem érdekel. Ezzel annyi a gond hogy muszáj leszek elvenni valamelyik nőt mivel a családnak fennt kell maradnia nekem pedig utódokat kell „gyártanom".

Nem vagyunk egy úri család sőt kifejezetten „száműzöttek" vagyunk. Legalábbis én. Nem vagyok a családom vérszerinti gyermeke ezért sem olyan egyszerű nekem feleségét találni. De nem bánom. Szabad vagyok és nem kell a sok hisztis nőt elviselnem. Na meg nem kell kényszerből élnem valakivel.

*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.

Este volt már mikor elmentem a mű terembe. De ez nem egy átlagos művészeti hely ahová kikapcsolódni járnak az emberek.

Lehet itt festeni rajzolni agyagozni és minden mást ami a művészethez kapcsolódik.

De minden pénteken nyílvános átjáró házzá változik. Ezen a napon nem festünk hanem ki elégítjük egymást. Legalábbis azokat akikkel szeretnénk dolgokat csinálni.

Ma sem volt másképp. Kissé meglepődtem mikor megláttam a tanáromat egy férfivel de miért is lepődtem meg ezen? Itt mindenki mindenkivel. Szó szerint. Vannak akik már a lépcsőn egymásban vannak. Hármasban vagy éppen csoportosan élvezik a pénteki estéket.

-Uram? -fordít maga felé valaki. Ijedten nézek az elöttem állóra ki nem más mint Lee Minho. -Jó látni önt.

-M-maga meg... m-mit keres itt? -nézek rá pirongva.